Mad Max (Mad Max 1.) (1979) 64% 211★

Eddig még sosem láttam ezt a filmet, de nem volt olyan rossz. Az alapsztori tetszett, Mel Gibson karaktere is tetszett, habár nem tartozik a kedvenceim közé, de meglepett milyen fiatal még ebben a filmben. :-D A többi felejtős volt. spoiler Voltak részei, amik nem túl szimpik voltak, bár nem igazán érződött rajta a jövő hangulata, inkább a múltban ragadt, ezért kicsit fura volt nekem, hogy anno, így álmodták meg a jövőt, de azért tetszett. Egynek mindenképpen elmegy.

Miután láttam az új filmet és egy ideje nyüstölöm a belőle készült játékot, úgy éreztem pótolnom illik a klasszikus verziót is. Amint elkezdtem nézni, össze is zavarodtam, hisz sehol a poszt-apokaliptikus, víz és benzin körül forgó őrült jövő, amiről tudtommal a széria eleve híressé vált, de ez még hagyján. Fura, kétesen viselkedő karakterek, idióta jelmezek / frizurák, egyszerű járművek (leszámítva hősünk végső 'fegyverét') tárháza az egész, míg a történetéről rögtön a Megtorló jutott eszembe. Persze Frank családjával ellentétben, az övé csak a saját hülyeségének köszönheti a tragédiát…
Most komolyan: Tudja, hogy egy banda üldözi őket, majd elengedi egyedül a feleségét az erdőbe és miután az visszaszalad – mert megtalálták őket – ismét egyedülhagyja, hogy utánanézzen? Ez teljesen logikátlan! Mel Gibson mellesleg itt még elég kiforratlan volt, de legalább megtudtam, hogy a 'Fűrész'-ben látott láblevágós dolgot már évtizedekkel előtte elsütötte itt George Miller, szóval innentől az a film számomra nulla, ami pedig ezt illeti, eredetsztorinak elég sablonos és akkori szemmel nézve se volt épp a legjobban kivitelezve, mindenesetre ezzel érthető lett számomra Max elmeállapota…

Az egyik leghíresebb ausztrál film, ami ráadásul szinte 0 költségvetésből készült. Ami látszik is rajta, mert posztapokaliptikus jellege ellenére nincs itt semmilyen lepusztult sivatag, teljesen normális füves pusztákon és kisebb erdei területeken játszódik, csak az emberi elvadultság figyelmeztet valamilyen nemrég lejátszódott katasztrófára. A történet egyébként jó, elég egyszerű, de remekül bemutatja Max könyörtelen, őrült bosszúállóvá válását. A színészi játék megjárja, bár a legtöbb szereplő esetében minden szempontból amatőr, valahogy mégis képesek voltak elhitetni velem, hogy a világuk részei. Ráadásul ehhez olyan nagy trükköket sem lehetett készíteni, szóval a maga kategóriájában tényleg nagyszerű.

Nekem ez az igazi Mad Max. Még gyerekként láttam először és totál odavoltam érte lány létemre. A történet egyszerű, nincs telenyomva látványelemekkel, meg CGI-al, jók a karakterek, remek a látvány. Igen, mai szemmel picit gagyinak tűnik, és akkor mi van? Attól még egy etalon kultfilm.

Hát furcsa kis betekintés volt abba, mit is gondoltak a hetvenes évek végén a jövőről. Tényleg furcsák voltak mai szemmel az autós üldözések, és egyik másik jelenet mintha az Elfújta a szélből tévedt volna ide. Nem volt rossz, inkább kusza és lassú. De hát a filmtörténelem egy kis darabkája, szóval kihagyni azért kár volna.

Eszelős. :D Ha gyorsan körül kéne írnom, azt mondanám, hogy olyan, mintha A texasi láncfűrészes mészárlást, a Hazárd megye lordjait és a Mechanikus narancsot elegyítették volna. Nagy plusz pont, hogy mindezt (akkor még) amatőr színészekkel és kis költségvetéssel hozták össze.

Sokaktól hallottam, hogy szenny- vagy B-film, de nálam óriási kedvenc. Semmi túlbonyolított sztori, egy egyszerű bosszútörténet kocsikkal, motorokkal, látványos üldözésekkel, szenzációs kaszkadőrökkel és kiváló színészekkel.
Kell még valami egy akciófilmhez?

Keresztanyáméknak volt a szűkebb családban először és még jó sokáig kizárólagosan videójuk. Ez azért volt furcsa, mert a nappalijukban nem lehetett kényelmesen tévézni. A kanapék, fotelok egységes terében a tévéállvány egy fennmaradó sarokban állt, és a gravitációs térnek már csak a megtartó ereje hatott rá. A szobában volt, de nem volt a szoba része. Akárhova ültem, feküdtem, semmi nem adta magát, hogy a tévé felé forduljak. Nem jelentett nagy kényelmetlenséget, de elkerülhetetlenné vált, hogy a tévézésbe süppedés teljes beállta előtt mindig kizökkenjek. Ezért azt tanultam meg, hogy egyszerre élvezem és figyelem a filmeket. A videót amúgy mindenféle műsor (beszélgetések, sorozatok) ideiglenes felvételére használták, saját filmjük sokáig elfért 4-5 kazettán. Ezeket a filmeket én a mai napig jelenetre pontosan őrzöm a fejemben, és még ezt a nagyon nem szeretett Mad Maxet is jó párszor megnéztem.
Akkor is sejtettem, hogy a film életérzést közvetít. Akkoriban ehhez elég volt felvillantani pár jellemzőt, érzékeltetni a hangulatot, mintegy kinyitni a kaput – és a néző belépett rajta. A fantáziája vitte tovább, így aztán minél gyérebb volt a hős kidolgozottsága, annál könnyebb volt saját igény szerint kipótolni, és azonosulni vele. Így lettek körülöttem autózós Mad Maxek, rugdosódó Bruce Leek és testépítő Stallonék. Mindezek közül még hősként is ez az olajosan bütykölős embervadász érdekelt a legkevésbé. De ettől teljesen függetleníteni is tudtam magam, és ezért tudott tetszeni a második rész.
Végignéztem újra az éjjel, és érdekes, hogy a kissrác énemmel mennyire azonosulok még mindig. Ugyanazt a mérhetetlen unalmat éreztem, ahogy végtelenítve mennek az aszfalton, ahogy kérkednek-hangoskodnak-hőzöngenek. Röhejesnek tűntek a motoros pojácák, akik mintha a Kincs, ami nincs (1981)-ből szálltak volna alá, és vártam Bud Spenceréket, hogy megcsihipuhizzák őket.

Klasszikus. Leginkább a hangulata miatt tetszik.

Ütős kis akciófilm ez a ’70-es évek végéről, mely valóban kicsit átalakította az akciófilm műfaját.
A sztori igazából nem nagy kunszt, és számomra e téren okozott egy kicsit csalódást is a film, mert azt hittem, hogy legalább a film fele a bosszúhadjárattal fog eltelni, és láthatjuk, amint Max könyörtelenül végez a motoros banda tagjaival, közben pedig fokozatosan őrül meg. Ennek ellenére így sem mondanám rossz filmnek, mivel annak ellenére, hogy baromira kis költségvetésből készült, egész sokat hoztak ki belőle. Viszonylag sok az autós üldözés, kellően nyers és brutális a film, a karakterek elborultak, és nagyon erős az atmoszférája. Igazából vicces, de a folytatások olyan, mintha nem is az első rész univerzumában játszódnának.
Gibson itt még szemérmetlenül fiatal, és még kicsit megmosolyogtató játéka, de már meg-megcsillantja azért tudását. A többi színész annyira azért nem kiemelkedő, bár a motoros banda vezére elég beteg.
Szóval, amennyire minimalista ez a film, annyira szórakoztató, de szerintem jó, ha 10-ből egy ember azt tudja rá mondani, hogy tetszett neki. Aki viszont csipázza az akciófilmeket, mint jómagam, az azért tegyen vele egy próbát, már csak azért is, hogy lássa, hogyan is változott a műfaj.