Fantomszál (2017) 53

Phantom Thread
130' · amerikai · dráma 12

3 díj · 12 jelölés

A csillogó 50-es években, a háború utáni Londonban Reynold Woodcock, a híres szabó és nővére, Cyril a brit divatvilág központi figurái: ők öltöztetik a királyi családot, a filmsztárokat, az örökösnőket, a felső tízezer tagjait, az első bálozókat és a rutinos dámákat a Woodcock Ház sajátos… [tovább]

angol · magyar

Képek 94

Szereposztás

Daniel Day-LewisReynolds Woodcock
Lesley ManvilleCyril Woodcock
Camilla RutherfordJohanna
Vicky KriepsAlma Elson
Brian GleesonDr. Robert Hardy
Harriet Sansom HarrisBarbara Rose
Hirdetés

Kedvencelte 2

Várólistára tette 178


Kiemelt értékelések

Londonna 

Nehéz írnom erről a filmről, mert annyira szubjektív szemüvegen át bírtam nézni az egészet, hogy másoknak nem igazán mond sokat, ha én az ebből a megvilágításból született következtetéseimet pötyögöm be. Anélkül meg nehéz, mert jómagam az összevetés miatt IS tudtam ennyire szeretni… na, mindegy.

Bár a premier februárban volt, én csak most, április végén jutottam el a moziba. Ide csak most bírt megérkezni, shame, isn't it? Direkt vártam erre a pillanatra, mivel „ostoba módon” azt súgta a megérzésem, hogy ezt nekem nagy vásznon kell látnom. És tényleg!
Mekkora vétek lett volna kihagyni, vagy akár elrontani az élményt azzal, hogy megnézem egyéb módon. Mondjuk a végét így is lelőttem magamnak, de arra szükség volt, muszáj volt, tudni akartam a lényeget. :)
A film rettenetesen lassan csordogál, de én egyetlen másodpercre sem untam, végig feszülten figyeltem, fenntartotta az érdeklődésem, és még arról is hajlamos voltam elfeledkezni, hogy csak úgy mellékesen a körítésre összpontosítsak (operatőri munka, Oscar díjas jelmezek). Teljesen lefoglalta a gondolataimat Reynolds és Alma kapcsolata, meg persze Cyril. Akiket tökéletesen be tudtam tenni / át bírtam emelni a saját magam által írt történet karaktereinek bőrébe. Több szempontból is túlságosan ismerősek voltak ezek az emberek és habitusok, így ettől csak még inkább „otthon éreztem magam” közöttük.
Reynolds imádnivaló, úgy, ahogy van. :) Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szívem csücske ez a mufurc természet, bárcsak több ilyen férfi lenne…! De tényleg. :D Egyszer sem tudtam rá haragudni, vagy szúrós szemmel nézni a viselkedését, ellenkezőleg: már-már „ijesztően” tudtam azonosulni a kattanásaival.
Alma: végre egy igazán szimpatikus (fiatal) női karakter! Tetszik a konoksága, makacssága, még az infantilizmusa is – egy bizonyos határig. Alapvetően tényleg szerethető leányzó, akivel az egész film alatt csak egyetlen egyszer tudtam volna (én is) nagyon összevitatkozni. Meg lett volna néhány egyéb apróság, amiben én inkább szemrebbenés nélkül mentem volna Reynolds után, de csak azért, mert magam is vele értettem egyet. De az meg mégis csak kellett, mivel a buta, és teljesen értelmetlen vitakirobbantó indok után így azért már elterelődött egy érdekesebb mederbe is az a bizonyos beszélgetés. :)
Cyril: érdekes, a képek meg az előzetes alapján azt hittem, nem fogom kedvelni, ehhez képest elképesztő karakter, egy szuper „csaj”. És a testvérével való mély, szoros kapcsolata csak még szimpatikusabbá teszi. Ő is tisztára olyan, mint az én tesó-karakterem, hihi. :P

A történet: valóban „egyszerű, de nagyszerű”. Úgy nem történik benne „semmi” 130 percen keresztül, hogy közben mégis eljutunk A-ból C-be. B-n keresztül. ;) Reynolds és Alma kapcsolata valóban különleges, hiszen nem csak, hogy két nagyon erős, határozott személyiségről van szó, akik időnként kegyetlenül összecsapnak (és az egyik legfőbb fegyverük az irónia), de ott az „age gap” is, ami amúgy nem tudom, hogy az átlag nézőnek mennyire tűnt fel, de nekem speciel semennyire. :) Bár én ebben a témában azt hiszem, nem számítok. :P

A befejezés. Bár én mozi előtt azért már meglestem, de ettől függetlenül spoiler mindenesetre egész ötletes lett ez bizonyos dolog, amit kitaláltak. spoiler :D

Szóval mindent egybevetve nekem nagyon tetszett, kedvenc filmmé is avattam. :)))

moonchristal 

Nahát! Zseniális műalkotás. Végre egy film, ami valóban komoly, művészi értéket képvisel. Persze, nem túl eseménydús, aki a pörgős filmeket szereti, annak nem ajánlom, viszont aki szereti az elgondolkodtató filmeket, ahol a nézőnek kell értelmezni a miérteket és hogyanokat, annak biztosan tetszeni fog.
Az életet, az emberi gyengeségeket kisarkított, ugyanakkor nagyon letisztult formában boncolgatja, csodálatos képi világgal, remek rendezéssel, nagyszerű színészi játékkal. Emellett lenyűgöző a zene is, olyan keserédes, mint az egész történet, mint időként a mi életünk is.
Mikor a leírást olvastam, nem ilyesmire számítottam, kevésbé elvontra, kevésbé nagy figyelmet igénylőre, mégsem okozott csalódást, mert egy egyedi történetet, egy különleges filmet láthattam, ami végre semmiben sem hasonlított a mai, legtöbb átlagfilmre, amik szenzációhajhászok, hangosak, és oly kevés valódi mondanivalót közvetítenek.
Köszönöm az élményt, megérte!

strangelove 

Susan Sontag azt írta valamikor a ’60-as évek elején-közepén, hogy amikor mozikba kerül Robert Bresson aktuális filmje, mindig remekműre készülhetünk (azt hiszem Sontag mondta, azt hiszem Bressonra, de ha csal az emlékezetem, akkor is történhetett volna pontosan így). Paul Thomas Andersonnal hasonló a helyzet, minden egyes filmje esemény. A Fantomszál azzal az újdonsággal szolgál, hogy sokkal áttetszőbb a stílusa, mint a korábbi filmeknek (ilyesmire törekedett Flaubert), ezért nehezebben megfogható – legalábbis nekem elsőre ez a benyomásom. Egyébként szokás szerint kivételesen igényes film, kötelező darab, amiért érdemes elzarándokolni a mozikba.

7 hozzászólás
Kornel_Wolfe 

Finoman cizellált alkotás, olyan, mint az a közelről mutatott brüsszeli csipke: szemgyönyörködtető, melynek minden mintája tökéletesen illeszkedik egymáshoz, és amely látszólag könnyű pókháló, de ha jobban megnézed, annál sokkal keményebb anyag. A film tökéletes elegye a szépségnek és mélységnek.
Szerettem, talán még kedvenccé is kinövi magát.

6 hozzászólás
Thelonious

PTA és D Day-Lewis ismét alkottak, engem konkrétan hipnotizál amit együtt hoznak össze, így volt a Vérző Olajnál is, így van ez most is. A zenét is dicsérnem kell. Témáját tekintve, illetve ahogy azt levezeti, nem csodálom, hogy nem feküdt a nagy polkorrekt közegnek és nem válthatta díjra egyik jelölését sem.

Filmsor

A Fantomszál végtelenül elegáns, kimért, úriemberes filmalkotás. Paul Thomas Anderson a történet megírása során is, de főleg a rendezés keretei között nem az események kielemzését, hanem a történések minél szebben történő ábrázolását tűzi ki elsődleges céljául. Ennek megfelelően a jelenetek nem egyszer csodálatosan szépek. Sokszor olyan érzésünk lehet, mintha nem mozgóképet néznénk, hanem gyönyörű, finoman részletezett, a fényhatásoknak köszönhetően a mozgás illúzióját keltő festmények sorozatát csodálnánk.
Bővebben: http://filmsor.net/nem-lehet-igaz-hogy-tenyleg-a-ruha-t…


Népszerű idézetek

duracell 

Cyril: Don't pick a fight with me, you certainly won't come out alive. I'll go right through you and it'll be you who ends up on the floor. Understood?

duracell 

Alma: Why are you not married?
Reynolds: I make dresses.
Alma: You cannot be married when you make dresses?
Reynolds: I'm certain I was never meant to marry. I'm a confirmed bachelor. I'm incurable.

9 hozzászólás
Londonna 

– Please, don't move so much, Alma.
– I'm buttering my toast. I'm not moving too much.
– Well, it's too much. It's a distraction. It's very distracting.
– Maybe you pay too much attention to it.
– It's hard to ignore. It's as if you just rode a horse across the room. It's too much movement. It's entirely too much movement at breakfast.

7 hozzászólás
Londonna 

– No, Alma, what are you doing?
– It's tea for you.
– Don't put the tray on the table, please. Just take it off. I didn't ask for tea.
– No, but…
– Take it out, please.
– Yes, I can take it out.
– It's a bit late now, isn't it?
– I'm taking it out.
– Yeah, but it's a bit late now, isn't it?
– But I'm taking it out. The tea is going out.
– The interruption is staying right here with me.

1 hozzászólás
Londonna 

Excellent work, ladies. Um… It's just not very good, is it? It's ugly.

Londonna 

Are you a special agent sent here to ruin my evening and possibly my entire life?

duracell 

Reynolds: It's comforting to think the dead are watching over the living. I don't find that spooky at all.

Londonna 

– So that's your shifty-eyed godson.
– Shifty-eyed? He's got perfectly normal eyes.

Londonna 

I never really liked myself. Thought my shoulders were too wide. My neck was
skinny like a bird. That I had no breasts. I felt my hips were larger than needed. And my arms strong. But in his work, I've become perfect. And I feel just right. Maybe that's how all women feel in his clothes.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján