A négyzet (2017) 68% 88★

Nálam működnek ezek a gombok amiket a film nyomogat. Akkor is ha csapong és nincs klasszikus vége (én ide mondjuk beleláttam egy tanulságot). Mondhatjuk, hogy a tolerancia hiánya és az előítéletesség lerágott csont. Szerintem viszont nem lehet eleget beszélni ezekről a témákról. A főszereplő Christian a film végén is borzasztó irritáló de van karakterfejlődés. Nagyon kellemetlen érzés rájönni arra, hogy nem is vagyunk olyan jó fejek, mint amilyennek gondoljuk magunkat. Ha röviden kellene jellemeznem a filmet akkor azt mondanám, zavarba ejtő és kényelmetlen.

Nem tudom, utoljára mikor untam ennyire filmet. Teljesen indokolatlan a 142 perces játékidő, nincs egyértelmű fókusz, belekap a szolidaritás témakörébe, kicsivel később művészetelméleti fejtegetésekbe bocsátkozik, aztán boncolgatja a kiüresedett emberi kapcsolatokat és a jóléti társadalom visszásságait is, de mindvégig borzasztó epizodikus és felszínes formában. Annyira inkoherens az egész, annyira nem tart semerre se, hogy bármiről is legyen benne szó, az számomra jórészt közömbös marad. Persze van annyira hosszú film ez, hogy egy idő után valamennyire összeálljanak a történetdarabkái és kirajzolódjon valamiféle fő csapásirány, de összességében nem mond újat, a problémafelvetései pedig ilyen formában meglehetősen érdektelenek és a legkevésbé se frissek. A majomemberes jelenet amúgy nálam (is) egyértelmű csúcspont, egyébként még a humora is működik, de ezeken kívül bőven felejthető.

Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire rossz ez a film. Nem az az egyszerűen szar, hanem rossz. Művészieskedő, kínos, 'én most valami rohadtfontosat fogok mondani, úgy, hogy nem mondok semmit'. Unalmas, indokolatlanul hosszú, a főszereplő irritáló. Szóval ne.
frissítés (újragondolva): Igazából tök jó volt. :P
Na jó, szóval ha csak részenként nézzük vannak benne nagyon érdekes jelenetek (például szerintem, és még sokak szerint legjobb majomemberes jelenet). Először utáltam, de később többször is eszembe jutott és sokat gondolkoztam rajta. Szóval nézni egy szenvedés, de rengeteg elgondolkoztató epizód van benne.

A nyilvánvalóan naiv, ámde csodálatos elképzelés, hogy a nyüzsgő, rohanó nagyvárosban található egy x-szer x méteres terület, ahol bárkitől segítséget kérhetsz, és ahol aki áthalad, segít neked, kétségkívül a világ egyik legnagyobb művészetének, az emberségnek adományozna testet – természetesen csak akkor, ha működne. A Négyzet több mint egy nagy ötlet, a Négyzet vizsga a társadalom számára.

Olvass tovább ITT -> https://konyvmolyok-gyulekezo.blogspot.com/2019/11/a-ne…

Ez a film idegesítőbb volt, mint belerúgni az ágy sarkába…

A svédek állatok, maradjunk ennyiben. Ennek ellenére irigylésre méltóak, hogy olyan létbiztonságban élnek, amiből ilyen filmötleteik fakadnak. Rég volt ilyen kellemetlen élményben részem, kellett is hozzá két nap hogy végig tudjam nézni, de megérte. Emészteni kell, de az a fajta filmélmény, amit jó ideig nem felejt el az ember.

62 percig néztem és még 90 volt hátra, hagyom a francba inkább. A lavina után úgy gondoltam, megéri, de nem jött be – még próbálkozom a háromszöges filmmel, hátha meg tudom tartani a rendezőt…

Mikor ez a film a látókörömbe került tavaly, annyira agyon volt sztárolva a filmes csoportomban, hogy végül is „külső nyomásra” néztem meg…de bár ne tettem volna.
Nekem ez egy összevissza értelmetlen katyvasz volt. Végigszenvedtem, mert aki személyesen ajánlotta, egy nagyon kedves illető, spoiler. Ráadásul megigértem neki, hogy én írok róla ajánlót, mert „te jobban tudsz fogalmazni”…ja kösz…megírtam, de mint akinek a fogát húzzák…
Uncsi és értelmetlen persze ezt az ajánlómba nem írtam bele ;-) – mintha egy óriási cilinderbe mindenféle egymástól független fura ötletforgácsot beledobált volna a rendező, aztán jól összerázta, és kiborította volna, aztán ahogy szétgurult, olyan sorrendben vette volna fel a bizarrabbnál bizarrabb jeleneteket…
Én így éreztem… Aztán utánaolvastam, és csak vigyorogtam magamban, hogy a magukat szakértőnek megjátszó magasröptű elmék miket nem próbálnak belemagyarázni spoiler … De lehet, hogy én nem vagyok ennyire kiművelt elme, nem érem fel ésszel ezt a művészetet
Szóval egyszer, és soha többé ;-)

Erősen Toni Erdmann szagú, már abban a tekintetben, hogy hosszú, vontatott meg szatíra meg szétnyerte Cannes-t és így veszíti el majd remélhetőleg:D az Oscart annyi különbséggel, hogy ez a film néha tényleg vicces. Ja és +1 jár, amiért a filmbe is belerakták a Justice – Genesist, de -1, amiért csak kb. 10 másodpercig ment. :(
Vannak benne kifejezetten szép shotok, a történettel és a karakterekkel sincs semmi probléma, a humor is általában működik, viszont nagyon kusza a történetvezetés, és sokszor olyan mintha a jelenetek csak valahogy random lettek volna összedobálva. Szóval egyszer nézhető, de ennek is nagyobb a füstje mint a lángja.

Mindenből megárt a sok. Még a toleranciából is.