A szomorúság háromszöge (2022) 73% 197★

Imádtam minden egyes percét!
Zseniálisak a karakterek, maga a történet!
Hihetetlen mennyire vicces volt, milyen görbe tükröt tud mutatni; két mondat alapján megismered a karaktereket (akiknek szintúgy nagyon „jó” a személyiségük), és gyönyörű paródiát csinál a gazdag emberekből.
Plusz az első jelenetből meg is értettem miért ez a filmnek a címe!

Szerintem ez a legjobb film 2022-ben, és már nem is tudnak nekem ennél jobbat mutatni!

Ez így túl direkt. A művészet nem mehet le ennyire kutyába.
Erről az egész szájbarágásról az jut eszembe, hogy tulajdonképpen a nézőről mondd véleményt, hogy ennyire ostobák vagytok, hogy csak így értitek meg. Vajon ez volt-e a szándék?

Sok minden kavarog bennem is és a filmben is (lol). Egy remekbe szabott társadalomkritika filozofikus felütésekkel, kegyetlen igazságokkal.
Életünk már nem is lehetne ennél felszínesebb és hazugabb ebben az instás, gazdag-szegény világban. Ideológiáink egytől egyig csődöt mondtak, a társadalmi tagozódás nem megszüntethető. Az elit réteg minden korban és közegben kialakul menthetetlenül, lerabolja és lefölözi az alsóbb rétegeket. Félreértés ne essék, a jelenlegi „szolganép” is ugyanezt teszi, ha hatalmat kap…nincs feloldozás. A természet kegyetlen törvényei ezek.

Hosszú idő után új keddvencet avathatok.
A film három tematikailag különálló részre oszlik, amelyekben kapja az ívet a gender, kapja az ívet a kapitalizmus és a szocializmus, és amelyeket átívelő szálként összeköt a kizsákmányolás és az alapvető emberi természetből fakadó kicsinyesség és gyarlóság témája. A legemlékezetesebb jeleneteket a középső, leghosszabb szekvencia szállítja, ami nem meglepő, hiszen a kapitalizmus adja a legtöbb magas labdát. Az a jelenet, mikor a sloziból felbugyogó szar dobálja az ülőkét, mintegy beszélő szájként, miközben a hangszóróból kapitalista és szocialista lózungok szólnak, egyszerűen felejthetetlen. Jól is esik ezek után a harmadik rész, ahol végre azt hihetnénk, eljött az igazság pillanata, „mindekinek a képességei szerint“ ugye. De a történelemból már tudjuk, hogy ilyenkor az urak csak kicserélődnek, a kizsákmányolás pedig ugyanúgy folytatódik.
Dühös film ez. Éppen ezért illik is hozzá az a nyers, közvetlen, keresetlen filmnyelv, amit Östlund szerintem tudatosan alkalmaz és lilaködben pácolt eltartott kisujjakbol fűzött nyakláncot viselő vademberként üvölti bele a képünkbe, miről is van itt szó valójában. Mert itt nincs mit finomkodni, nincs mit bölcsészkedni. Úszik a csillivilli jachtunk és nemsokára fölbugyog a szar vagy valami rosszabb, és nekünk nincs alternatívánk, hogy lehetne jobban csinálni ezt az egészet.

Emetofóbiával óvatosan nézzétek.
Sajnálom, de nagyon jól szórakoztam a gazdagok szenvedésén. Szerintem még egy zombiapokalipszis esetén is próbálnának lefizetni a zombikat, máshoz nem értenek.

A szomorúság háromszöge egy határozott, gyakran undorító, de hatásos, frappáns és könyörtelen szatíra. Elképesztően vicces, gyomorforgatóan nyers és néha már kicsit szájbarágósan gusztustalan, de mindezzel együtt is egy remek film, ami igyekszik szétzúzni a piedesztálokat, amikre állítja a társadalom a vagyonosokat. A forgatókönyvet lehetett volna finomítani, ahogy a közlésmódot is, de akkor nem született volna meg ez a kiváló üvöltés, ez a hatalmas „mégis ki vagy te?”, amire manapság még inkább szüksége van a világnak. A kiváló rendezéshez hozzájárulnak a fantasztikusan játszó színészek, akik, bármennyire is kis szerepet játszanak, a legtöbbet hozzák ki belőle – ami pedig valami meta módon még vissza is kanyarítható a központi mondanivalóban. Lehet gyöngéd ódát állítani az elfeledetteknek vagy elnyomottaknak, és lehet nyilvánosan kivégezni az elnyomókat. Lehet érvelni amellett, hogy ma az osztályharc nem létezik, de lehet újraértelmezni és új kontextusba helyezni a milliárdos techcégek és a kizsákmányolt gyári munkások viszonylatában. Lehet átvitt értelemben fogalmazni és teli torokból ordítani.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2022/10/06/a-szomorusag-harom…

Hát, valamiért nem szoktam 7-nél kevesebb csillagot adni, és vannak „erős” 7-esek, az egész-jó-de-lehetett-volna-jobb félék, nade ez a 7-es, ez az irtó-nagy-waczakság-sőt-szégyenteljes-időpocsékolás féle 7-es. Nagy jóindulattal.

Az biztos, hogy számomra rengeteget rontott az értékéből a több, mint fél órás spoiler jelenet, amiben változatos részletességgel kívánták bemutatni, hogy egy ember mennyire kiszolgáltatott és megalázó helyzetbe kerülhet spoiler. Ezt megértettem 10 perc alatt is, felesleges volt addig fokozni, míg már kénytelen voltam beletekerni, mert szó szerint a rosszullét kerülgetett.
A mondanivaló annyira szájbarágós, hogy már hülyének kell lennie valakinek, hogy ne értse, éppen ezért egy kicsit talán lehetett volna árnyaltabb. A karakterek elég közhelyesek, és a történet sem kimondottan kiszámíthatatlan, ennek ellenére elvoltam vele. Minden felsorolt negatívuma ellenére lekötött és érdekelt, hogy mi lesz a karakterek sorsa, de együtt nem éreztem velük, mert szerintem egy szimpatikus ember nem volt a filmben, talán pont ez volt a cél. Sajnos tartok tőle, hogy a legundorítóbb jelenetek égtek be a fejembe a filmből, ezért igyekszem is majd kitörölni az egész filmet, ami nem tudom, hogy megérte-e a rendezőnek, mert gondolom nem ez volt a célja.

Úgy vártam, hogy legyen ember, aki megnézi velem.. aztán lett és rájöttem, hogy erre a filmre kár volt ennyi időt várni, hogy láthassam. Nem tudom, hogy mit kellett volna látnom, de egyáltalán nem láttam és nagyon sajnálom is.. :(

Na, hát ez ritka undorító volt, a jövőben biztosan kerülni fogom a rendező filmjeit. Különben a többi része tetszett, de valahogy mégsem érzem, hogy elkísérne.