Amerikai irodalom (2023) 78% 52★

Számomra ez a 2023-as év legnagyobb kihagyott lehetősége. Kezdeném azzal, hogy nem azt kapjuk, amit a trailer ígér. Arra számítottam, hogy egy nagyon kemény és tanulságos, tükröt tartó társadalomkritikát fogok kapni, szórakoztató, mégis drámai formában, a film egész hosszában! Ehhez képest kaptam lényegében két, egymástól teljesen független történetet összegyúrva, amit egyszerűen nem tudok hova tenni. Ugyanis csak kevesebb, mint fele szól ténylegesen a nem hétköznapi módon megírt könyvről, a másik része az író elbaltázott magánéletét, családja drámáját, a testvérének az elfogadással kapcsolatos problémáit, és (könyörgöm! komolyan??) az idős házvezetőnőjük magánéletét(!!!) mutatja be, aminek semmi köze nincs az eredeti cselekményhez! Nekem semmit sem tett hozzá Monk személyiségéhez, sem a karrierjéhez, sem a világképéhez. Frusztrált volt ezek miatt? Más volt az ő átlag amerikai fekete életük, mint amit láttatni akartak a könyvekben? Oké, de ezt kb. 20 percben is lehetett volna körítésként ecsetelni, aztán mehettünk volna tovább az érdemi részhez.
A könyvkiadással kapcsolatos mizéria ugyanis valóban ötletes, merész és találó lett! De bárcsak láttunk volna több odaszúrást, több black mirroros jelenetet arról, hogy milyen is a képmutatás, a megjátszás, az elferdített PC környezet az érdemtelenül dicsért celebírókkal. Bárcsak mert volna még mélyebbre ásni, úgy igazán odacsapni az asztalra, és bárcsak lett volna elég kreatív ahhoz, hogy mindezt még okosabb, még szórakoztatóbb formában tegye meg. Akkor kikerülhetetlen mű lehetett volna, így meg csak egy film, ami ugyan nagyon fontos témát érint, de sajnos valóban csak érinti. Csalódás.

Szórakoztató görbetükör a szórakoztatóipar diverzitási programjairól és a white guiltről. Viszont amúgy emellett inkább családi dráma – és meg is lepődtem, mert az egy trailer, amit láttam inkább a könyvre és annak kiadására fókuszált, amikor szerintem az háttérbe szorul a kapcsolati dráma miatt.

Jó, hát tudom, hogy nem 10*-os film ez, de nekem nagyon tetszett, ahogy megfricskázza az irodalmi életet, finom humorral, úgyhogy jogom van szeretni.

A történet főszereplője Monk, a középkorú író és (életének jelenlegi szakaszában talán inkább) egyetemi tanár. Legújabb könyvét, A perzsákat nem nagyon akarják kiadni, mert „nem elég fekete”. Nincs türelme semmihez, kollégái pedig a többedik incidens után a diákokkal megkérik, hogy tartson egy kicsit hosszabb tavaszi szünetet. Monk egy könyvfesztivál okán egyébként is a családja meglátogatására készült (akikhez egyébként szintén nincs sok türelme és a kapcsolatos is elég hevenyészetten tartják), de a látogatás több okból is hosszúra nyúlik. Hiába hárman testvérek, egyszer csak egyedül találja magát azzal a problémával, hogy édesanyja agya időnként mintha nem működne (úgy, ahogy kell), ezzel tulajdonképpen a nap minden percében szakértő felügyeletet igényelne. Egyre kétségbeesettebb helyzetbe kerül, amibe csak egy kezdődő kapcsolat a szomszéd hölggyel lop némi kikapcsolódást. Amikor egy keserű éjszakán álnéven egy szatírát ír, egy fekete nyomorpornót a kiadók igényeinek kifigurázására és elküldi az ügynökének, mindketten elképednek, hogy a regény elkel, nagyobb előleggel, mint Monk eddigi bármelyik könyve. Eztán elszabadult vonatként száguldanak Monkkal az események, aki gyakran úgy érzi, nincs más választása, mint erősen kapaszkodni és szurkolni, hogy nem siklik ki az élete végleg.
Igyekeztem a nagyobb fordulatokat nem ellőni nektek előre, annak ellenére, hogy a film nem a története miatt erős, bár az is érdekes, gyakran abszurdba hajló. Engem témaválasztásában nagyon emlékeztetett a Sárga című könyvre, bár annak inkább thrilleres, ennek inkább vígjátékos-szatirikus a hangvétele. Mégis hogy egy kisebbséget vállára emel a média (mindkét esetben az irodalom – kiadók, de lehetne ez ugyanúgy bármi más is), ugyanakkor ugyanúgy megválogatja, hogy kitől és miről hajlandó hallani és belekényszeríti őket egy olyan szerepbe, amivel igazából nem tudnak azonosulni, az megegyezik.
Bár eleinte tartottam tőle, nagyon jól szórakoztam a filmen, amiben remek színészek érdekes témá(ka)t dolgoznak fel gyakran hangos röhögésre késztetve a nézőt.

Annyi filmet láttunk már arról,hogy a fehér ember hogyan próbálja meg tisztelni a fekete nép kultúráját és eszméit,de nagyon ritkán láttuk a másik oldalt.Ebből a szempontból hiánypótló alkotás az American Fiction,ami hihetetlenül bátor és okos alkotás lett.
Nagyon szép görbetükröt állít a társadalomnak.Persze,mindig vannak határok,de az egész üzenet,amit közvetít a film,az példaértékű és kicsit talán büszke is.Nekem inkább Monk karaktere azt tükrözi,hogy:"ne tedd mondd már meg,hogy én min sértődjek meg".
Az alapkoncepció tehát kiváló,az erre felhúzott forgatókönyv úgyszintén.Szórakoztat,gondolkodtat és kicsit magunk is belelátunk a feketék mai helyzetébe.Mindezt egy könyv kiadásán keresztül,ert abban magam is egyetértek,hogy a szó egyik legjobb közvetítési formája a könyv.Külön tetszik,hogy a filmben a könyv mögött Monk alteregója rejlik,aki talán először valóban egy passzív-agresszív üzenetként állt neki az írásnak és maga sem érti,hogy ez miért pláne.
Inkább Monk karaktere kap egy mélyebb rajzot és Jeffrey Wright tökéletes,mint mindig.Talán nem is lehetett volna tökéletesebb casting.Nagyon sok időt töltünk vele és a környezetében,szeretném azt mondani,hogy ez egy egyszemélyes dráma,amit az ő szemén keresztül élünk át.Ebben a filmben megbocsátható az,hogy a mellékszereplők nincsenek igazán kiépítve,bár azért akadnak olyan dolgok,amikbe jobban is belemerülhettek volna.
Cord Jefferson a rendezést is kiválóan végezte.Teljesen olyan volt,mintha részesei lettünk volna a történéseknek,nekünk tettek fel volna kérdéseket.Így nagyon könnyű volt beleélni magamat a filmbe.A hangulat teljesen átjön és nemcsak jól szórakoztam,de gondolkodtam is és én szeretem azt,ha egy film feladatot ad az agyunknak.
Az American Fiction tehát egy remek film volt,inkább a hangulatát emelném ki,illetve azt,hogy ezzel bevonzza a nézőt.Egyetlen másodperc sem felesleges,Jeffrey Wright a hátán viszi az egészet.Nem is csoda,hogy ő Oscar-jelölt lett ezért a szerepért,de annak is örülök,hogy a film rengeteg díjat nyert,főleg a forgatókönyvért.