Da xiang xi di er zuo (2018) 6

An Elephant Sitting Still · 大象席地而坐
230' · kínai · dráma

1 díj · 0 jelölés

Szereposztás

Zhang YuYu Cheng
Peng Yu ChangWei Bu
Uvin WangHuang Ling
Li Cong XiWang Jin

Kedvencelte 2

Várólistára tette 16


Kiemelt értékelések

TLD 

Nem is tudom, mikor láttam utoljára 4 órás filmet, de ezt kár lett volna kihagyni csupán a hossza miatt. spoiler

A kamera négy hányatott sorsú főszereplő tarkójához/hátához/hátizsákjához tapad és közelről követi hőseinket, amint egy lepusztult ipari környezetben bolyonganak és keresik a semmivel sem törődő, konstans zen állapotban lazuló mitikus elefántot. Ez az elefánt pont úgy lebeg a cselekmény fölött, mint a film borítóján: ködbe burkolt mítosz, aminek a történet előrehaladtával egyre nagyobb szerepe lesz.

A jelenetek a közelítő ábrázolásnak köszönhetően rendkívül személyesek, az intimitás magas foka miatt a leghétköznapibb beszélgetés is húsbavágónak hat. Annyira persze nem hétköznapi beszélgetések zajlanak: öngyilkosság, erőszak, menekülés az élettől. A szétesőben lévő családok tagjai egymás között pedig folyamatosan megrendezik a „ki kinek cseszte el jobban az életét” versenyt. (A négy óra alatt mondjuk az mindenképp kiderül, hogy ebben a versenyben nem lehet győzni.)

A karakterek hitelesnek tűnnek, a zene kevésszer, ám mindig jókor csendül föl. Amiért viszont a legjobban szerettem ezt a filmet: a rendező sajnos öngyilkos lett ugyan, hátrahagyott műve mégsem búcsúzkodás vagy művészeti formába öntött életundor. Több jelenetben ott van a remény, és ezt még az elefánt is kénytelen volt figyelembe venni.

Kino 

Azt nem mondom, hogy a képernyőhöz szögezett, hiszen egy kétórás film cselekménye van prezentálva majdnem 4 órás kiadásban, de Tarron már megedződtem annyira, hogy ne jelentsen gondot, illetve ha jó a tempó és a rendezés, akkor ez a film előnyére válik semmint hátrányára. Nem könnyű a karakterek sorsa, de nem is nyomja meg annyira a drámát, hogy teljesen földbe döngöljön vele, a film végéhez foghatót pedig elég keveset láttam, talán a sokkal illúzióvesztettebb Werckmeister harmóniákat, vagy Az édes életet, és örülök is neki, hogy ez valahol oda futott ki ahova. Hu Bo első nagyjátékfilmje mind szépségben mind mondanivalóban és kivitelezésben túlszárnyalja az átlagot nemzetközi szinten, ezért is óriási veszteség a rendező korai halála.


Hasonló filmek címkék alapján