Filmek 5-től 7-ig zóna

Sportfilm:

A pankrátor (2008) – A pankrátor szerintem nem sportfilm, de ha mégis az, akkor betettem – a többi vagy sporttal kapcsolatos dokumentumfilm, vagy megtörtént, mivel a hagyományos értelembe vett sportfilmek nem a kedvenceim, így maradtak ezek:
Icarus (2017)
Az amerikai tornászbotrány belülről (2019)
The Dawn Wall (2017)
Ördögi kör: Lance Armstrong felemelkedése és bukása (2013)
Én, Tonya (2017)
Pénzcsináló (2011)

sportfilm:

A legnépszerűbb zsánerek közé sorolhatjuk (elég, ha csak néhány címre utalok az elmúlt évtizedekből: Hajsza a győzelemért, A szív bajnokai, Az aszfalt királyai vagy Jég veled), ezzel együtt talán a kliséktől leginkább kísértett. Akár a romantikus vígjátékok, a sportfilmek cselekménye is pontosan megjósolható. Nyilván akadnak címek, melyek nem térnek el a megszokott formulától, viszont azt igényesen alkalmazzák. A legjobb, legemlékezetesebb címek azonban – számomra úgy tűnik – szinte teljesen felszámolják, attól meredeken eltérnek, olyannyira, hogy a sport már szinte csak a film apropóját adja. Nagyjából a legjobb címeket válogattam, ugyanakkor arra különösen tekintettel voltam, hogy érdekes, eltérő szempontokat érvényesítsenek a tárgyuk kapcsán. Ha kizárólag a film esztétikai minősége számított volna, valószínűleg bekerül a Millió dolláros bébi vagy a Dühöngő bika is, de azok a sportról nem feltétlen mondtak újat.

1. Combat de boxe (Dekeukeleire, 1927)
A sport, mint költészet és tömegszórakoztatás.

2. Fat City (Huston, 1972)
A sportfilmek ritkábban foglalkoznak a vesztesekkel, ha mégis, azok általában legalább ún. erkölcsi győztesek. Itt sokkal kisszerűbb, földközelibb és fájdalmasabb minden, egy-egy győzelem nem ad igazából önbecsülést vagy kiutat. A vége szinte vászonra vitt ontológia, nagyon nagy film.

3. Tokyo Olympiad (Ichikawa, 1965)
Amellett, hogy költői (ennek köszönhetően esztétikai élvezetet nyújt), rámutat a modern versenysport teljesítménymániájára, a rekordok hajszolása, a határok folyamatos kitolása, a statisztika dominál.

4. TV-Ping-Pong (Galeta, 1976)
Itt inkább a közvetítésen van a hangsúly és a vizuális eszközökön.

5. Creed (Coogler, 2015)
A sport, mint eszköz arra, hogy valaki nevet szerezzen magának. Emellett jobbára lenyűgözően van rendezve.

6. Hoop Dreams (James, 1994)
A sport, mint lehetőség, hogy kikerülj a gettóból. Élesen mutatja fel az „amerikai álom” tarthatatlanságát, hiszen minden sikeres karrierre temérdek elvetélt élet jut.

7. Moneyball (Miller, 2011)
Ezt az amúgy jól megcsinált filmet elsősorban az analitika miatt tartom a témában megkerülhetetlennek. Az analitika forradalmasította az amerikai profi csapatsportokat (én főleg az NBA-t ismerem), akár tetszik, akár nem, a Moneyball pedig ezt érthetően, átélhetően és élvezetesen cselekményesíti.

Kevés a merítésem a témában, szóval ezek jutottak át a rostán:
Hajsza a győzelemért (2013)
Millió dolláros bébi (2004)
Minden héten háború (1999)
Rocky (1976)
Régi idők focija (1973)

Most jöjjön egy tradicionális és máig élő, olykor egészen népszerű zsáner, amely első blikkre úgy tűnhet, kevés igazán kiemelkedő darabbal szolgált. De valóban így van-e? Meglátjuk, a következő téma tehát: a sportfilm.

A határidő: november 22. 23:59.

kedvenc finálék:

1. Beszélj hozzá (Almodóvar, 2002)
2. Mielőtt lemegy a nap (Linklater, 2004)
3. Napfogyatkozás (Antonioni, 1962)
4. Bosszúállók: Végtelen háború (Russo, 2018)
5. The Wedding March (Stroheim, 1928)
6. Számkivetett (Zemeckis, 2000)
7. Mouchette (Bresson, 1967) vagy Terminator 2: Az ítélet napja (Cameron, 1991)

+
Twin Peaks: The Return (Lynch, 2017)
The Last Dance (Hehir, 2020) – itt Jordan megemésztetlen traumájára gondolok, melyet az okoz, hogy nem indulhatott a hetedik bajnoki címért

Gondolkoztam én is, hogyan lehetne hatékonyan megközelíteni a témát, de aztán az egyszerűbb megoldás mellett döntöttem végül: Azt a 7 filmet szedtem össze, amik a legmaradandóbb befejezést hozták, legyen az egy utolsó pillanatban behajított plot twist, egy, a teljes filmet újraértelmező zárás vagy akár csak egy emlékezetes idézet.

1. Jákob Lajtorjája – Erről már kifejtettem párszor a véleményem: többféleképpen is értelmezhető, mert nem ad egyértelmű mankót alád, én pedig vettem is a fáradságot, hogy ne csak egy „elemzésem” legyen hozzá.
2. A vesszőből font ember – Durva spoiler lenne, szóval legyen csak annyi, hogy „burn, baby, BURN!”
3. Harcosok klubja – Nem is feltétlenül a legvége, hanem A csavar, amivel teljesen átértékelődik a film.
4. Hetedik pecsét – Megint nem spoilerezek, inkább csak táncoljunk egy jót. Kéz a kézben.
5. Rekviem egy álomért – Az egész film felelős lelki tönkretételemért, valahányszor megnézem, de ez a cinikus, maró, húsbakapó zárás teszi csak rá igazán a keserűség koronáját.
6. Száll a kakukk fészkére – Mert áttörni egy csapteleppel az elmegyógyintézet rácsát menő, főleg akkor, ha közben magaddal viszed a barátod lelkét és méltóságát.
7. Hetedik – Mert hetedik csak a Hetedik lehet. Azt is tudjátok, miért.

Kedvenc filmes finálék:

Saját kategorizálásom szerint több típusú (és altípusú) befejezés fajtát különböztetek meg.

Van a híres utolsó mondatos, pl. Alkony sugárút, Casablanca, Aranypolgár stb. kategóriája (bár ezen belül is lehet még különbségeket tenni, mert az Aranypolgáros utolsó mondat nem csak simán híres).

Viszonylag gyakori az emlékezetes végeknél a plot twist, hogy csak néhányat említsek:
spoiler

Előfordul még az a kategória, amit én „Do not go gentle into that good night (Dylan Thomas)” kategóriának hívok, pl. Vad banda, Bonnie és Clyde, Sebhelyesarcú, stb.

Ezen kívül vannak még más kategóriák is, de az egyszerűség kedvéért most csak párat szerettem volna megemlíteni, mintegy felvillantva az ebben rejlő lehetőséget.

De amiket a listán szívesen szerepeltetek, azok részben egyik kategóriába sem sorolhatók be, mert van bennük valami különös, egyedi és felejthetetlen (számomra legalábbis):

Aguirre, Isten haragja (1972) – az őrület a majmok között járkálva
Nosztalgia (1983) – a gyertyával járkálás
A cseresznye íze (1997) – a sírba fekvés utáni képsorok
2001 – Űrodüsszeia (1968) – nem e világi
Sztalker (1979) – a mozgó pohár
Vérző olaj (2007) – Daniel Day-Lewis őrülete
Psycho (1960) – az a nézés a legvégén…

Koyaanisqatsi – Ennél a befejezésnél mindig úgy éreztem, hogy a lényeg az operatőri munkán van, az emberen a kamera mögött, aki szemléli és közvetíti mi történik, de a kép meg sem rezdül a kezétől, olyan hatást ad számomra, mintha egy ilyen szimbolikus, de drámai pillanatot egy isten szemén keresztül látnánk, akiből nem vált ki érzést.

Visszafordíthatatlan – Kevés olyan befejezés van, ami ehhez akár csak hasonló hatást is gyakorolt rám. Szó szoros értelemben felkavaró.

Aranypolgár – A legendás befejezés, ami még sokszor említve lesz azt hiszem. Megjegyezném, hogy sokkal döbbenetesebbnek éreztem a helyiségben végigsikló kamera képét, mint az abszolút vége-konklúziót, ahová kivezetett. Mondhatni a konklúzió első felét.

Nagyítás – Antonioni ezzel a befejezéssel emelte a filmet számomra igazán filozófiai szintre.

Madarak – strangelove talán már leírta valahol, hogy miért. Kísértő képsor.

Synecdoche, New York (Kis-nagy világ) – Kaufman nem csak cselesen a saját farkába harapó kígyót faragott művéből, de a befejezés egyszerre fájdalmas, megható, mély és szép, anélkül, hogy giccsbe átmenne (amit korábban heccből ki is próbált).

Az utolsó éjjel – Ezt tartom Spike Lee legjobb filmjének eddig, és ebben jelentős szerepe van a befejező monológnak és képsornak, amivel igazán valóságossá teszi mindazt, amire a film során a központi karakterrel együtt próbáltunk felkészülni.

Tiszteletbeli említés jár olyan befejezéseknek mint a Tarkovszkij-féle Solaris, a 8 és 1/2, vagy a Foglalkozása: riporter, illetve természetesen az Aguirre, de azt úgyis fogják még említeni mások.

Most az eggyel korábbi téma párja következik: kedvenc filmes fináléink.

A határidő: november 8. 23:59.

Emlékezetes filmjeim az ’50-es évekből
https://snitt.hu/filmek/80-nap-alatt-a-fold-korul-1956
https://snitt.hu/filmek/a-felelem-bere-1953
https://snitt.hu/filmek/ben-hur-1959
https://snitt.hu/filmek/horgasz-a-pacban-1958
https://snitt.hu/filmek/szallnak-a-darvak-1957
https://snitt.hu/filmek/van-aki-forron-szereti-1959
https://snitt.hu/filmek/liliomfi-1954