Mindegy, hogy ki az ember, mindegy, miből él, mindig lesz valaki, aki fiatalabb, gyorsabb és erősebb. Erre döbben rá az idősödő Tony D'Amato, a négy éven át bajnok Miami Sharks focicsapat vezetőedzője. A legújabb bajnokságban a csapat háromszor egymás után veszít, a rajongók elpártolnak, a jól… [tovább]
Minden héten háború (1999) 89★
angol
Képek 15
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Kedvencelte 14
Várólistára tette 58
Kiemelt értékelések
BeL1eVe
Hatalmas feeling-je van ennek a mozinak. Nem is okvetlenül a hangulat miatt (az is persze átjárt teljesen), hanem a sport iránti elhivatottságot a karaktereken keresztül pazar érzékkel szemlélteti. Pacino bivalyerős motiváló beszéde pedig csak rátett egy lapáttal.
Stone ütős dinamikával, izgalommal prezentálja a meccsjeleneteket, de külön örültem, hogy elég komoly hangsúlyt fektet a üzleti háttérre is. Hogy egyeseknél mennyire számít sokkal inkább a pénz, mint a játékosok fizikai teherbírása, értékei, jövője.
De alkalmanként tudja oldani az idegtépő harcot jól időzített beszólásokkal, lazább hangvétellel. Cameron Diaz első kézfogásán az öltözőben konkrétan besírtam a röhögéstől. Pacino megmozdulásait is öröm volt nézni, hogy nemcsak az edzője a csapatnak, hanem a lelkipásztora is. Fantasztikus darab.
kivimango
Karakterek nagyon egyedire sikerültek. Hamar megkedveltem az edzőt, Tonyt. Az elejétől a végéig szurkoltam neki, hogy sikerülje összeszednie a csapatot. A játékosok iránti szeretete, tisztelete nagyon szimpatikus. Nagyon jól bemutatja a film, hogy mennyire a pénz számít, emberi egészségre, értékekre fittyet hányva. Bár Tony lelkesítőbeszédét tartják a legjobb momentumnak a filmből, én Cápa sérülését emelném ki. Amint láttam mi történik megállt bennem az ütő és teljes kétségbeesés tört rám. Az egész jelenet nagyon jól van elkészítve, a színészek tökéletesen alakítják azt az ijedséget, félelmet, ami akkor zajlik. A film lezárása pedig hatalmasat ütött. Meg kell még említenem a filmzenéket is, amik remekül passzolnak a filmhez és önállóan is tökéletesen megállják a helyüket.
https://mizuvelem.blog.hu/2018/07/29/mindenhetenhaboru_…
Almost_Zed
Nem vagyok képben az amerikai fociban, mégis a film élvezetéből ez nem vett el semmit. Sőt, ez a kíméletlen sport adja a sava-borsát. Hihetetlen dinamika árad a mérkőzések jeleneteiből, szinte tapintani lehet a feszültséget. Ez igaz a többi történésre is, legyen az egy edzői szózat a csapathoz, orvosi konzílium egy játékos jövőjét illetően, vagy hogy kinek hogyan alakulhat későbbi pályafutása. De akadnak bevállalós öltözői jelenetek, vagány dumák, poénos beszólások is, hiszen dolgozik a tesztoszteron. Összességében pörgős és kreatív vágóképek, jó zenék és sztárok hada járul hozzá a maradandó élményhez.
A mérkőzésekről közvetítő kommentátor szerepében feltűnik a rendező is, de ami igazi különlegesség volt: Charlton Heston szereplése. Nem akarom elspoilerezni, miért, de gondolom jó érzés volt neki is, az alkotók részéről meg akár tisztelgésnek is felfogható.
Mr_Catharsis91
Nem volt rossz sportfilm, de szerintem el volt nyújtva. A kvázi akció-sport jelenetek hatásosak voltak ugyan, de jobban megszoktam Stone politikai, odaszólós stílusát. Kissé rendhagyó is maga a film Stone munkásságában.
Olah_Rita
Nem egészen értettem a dolgokat. Nekem más a gondolkodásmódom. Nem ez az én világom. De volt azért benne jó mondás is a végén.
Népszerű idézetek
PAVideoStudio
Nem is tudom mit mondjak nektek… 3 perc és életetek csatáját kell megvívnotok. Itt dől el minden. Ha sikerül, megmaradunk, mint csapat. Ha nem, végünk. Apránként lépésről-lépésre meghalunk! Ez itt a pokol uraim, higgyétek. Vagyis itt várhatunk, míg a szart is kiverik belőlünk, vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a fényre és ott is maradjunk egy adott ideig. Én a pályán nem segíthetek, ahhoz öreg vagyok, ti viszont fiatalok vagytok és ahogy így elnézlek benneteket eszembe jut, hogy én minden létező hibát elkövettem, amit ember elkövethet! Sikerült elszórnom az összes pénzemet, hiszitek vagy se. Elüldöztem mindenkit, aki valaha szeretett. És a minap arra döbbentem rá, hogy nem bírok a tükörbe nézni! Az ember, ahogy öregszik úgy veszít el dolgokat…ez…ez… ez az élet rendje…de erre csak akkor jövünk rá, amikor megtapasztaljuk. Ezért mondom, hogy az élet is lépésekből áll, akár a futball. És ha belegondoltok, mindkét játszmában nagyon csekély a hibalehetőség, hiszen ha egy kicsit nagyobbat lépsz vagy kisebbet, már máshova érsz! Ha egy picit lassúbb vagy, gyorsabb vagy már nem kapod el a labdát. Szóval minden téren a legfontosabb az időzítés. Legyen az a félidőben, minden percben vagy másodpercben! Azt akarom, hogy erre törekedjetek! Azt akarom, hogy nem csak a pályán, hanem az élet bármelyik területén erre az időzítésre törekedjetek! Fogjátok meg és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek! Hogy éltetek vagy haltatok! Legyen szó bármilyen harcról, mindig az győz, aki mindent belead. Az élete árán is! És ha egyáltalán van értelme az életemnek, legfeljebb az, hogy én még mindig ezekért a pillanatokért harcolok. Nekem ez az életem! A másodpercek, amik előttem vannak, de én nem küzdhetek helyetted! Viszont nézz a melletted ülőre, nézz mélyen a szemébe. Azt látod majd benne, hogy a srác segít majd a harcban, látni fogod, hogy ő meghozza ezt az áldozatot a csapatért. Tudja jól, hogy ha rajtad múlna, te is megtennéd ezt érte. Ezt hívják csapatnak! Tehát vagy túléljük, ezt a harcot egy csapatként vagy odaveszünk egyénenként! Ennyi a történet! Ez a futball! Na? Melyiket akarjátok?
