Nagyítás (1966) 76% 105★

Ez egy nagyon jól megkomponált művészfilm. Pont annyi túlzás és következetlenség van benne, amennyi ahhoz kell, hogy az életérzést is ki lehessen bontani. Tetszik a „keretes” szerkezet, a végén a légteniszjátszma meg mintegy fityiszt mutat, mert ugye ami van, az nincs, ami meg nincs, azzal pont ott játszanak emberünk orra előtt, és a gyönyörű, amikor belemegy a játékba és visszadobja a nem létező labdát… touché.
És nem véletlenül zseniális a zenéje sem, Herbie Hancock-nak köszönhetjük.

Filmelméletre volt feladva. Régi, de nagyon jó film. Nem minden volt teljesen világos – például az utolsó jelenetnél érzem, hogy mondani akartak vele valamit, de nem tudok rájönni, mit.
Az egyik kedvenc részem a koncert jelenet után, spoiler.

Valószínűleg azért kapott ilyen kevés csillagot tőlem a film, mert nem az én stílusom és ha nem lett volna „muszáj” akkor nem nézem meg. Maga az ötlet tetszik és már könyv formában is tetszett viszont valahogy untam a történetet és már nagyon vártam, hogy vége legyen. Onnantól kezdve, hogy rájött Thomas, hogy spoiler kicsit felpörögtek az események, de nekem ez már kevés volt. Valószínűleg azok akiknek ez a filmstílus a kedvencük vagy szeretik azoknak jó és érdekes de sajnos számomra ez túl idegen és elvont volt.

Az első 25 perc viszonylag érdektelenül telik, de aztán fokozatos elkezd fölpörögni majd megint lenyugszik. A Yardbirds-koncert fenomenális, a vége meg egyszerre gyönyörű és zseniális. Kedvenc Antonioni-filmem, amit még tizenévesen láttam, de úgy emlékszem, hogy az első negyedóráról lekéstem. A nagyításos részektől meg kivert a hideg. Azt ez egy must see movie! :D

Amikor először láttam pár éve nem nagyon jött be de most pár év után úgy látszik öregedtem annyit hogy feljebb toljam az értékelésem.

A leírást olvasva biztos voltam benne, hogy ez a film nekem nagyon fog tetszeni. Sajnos nem. Unalmas volt szerintem. Még talán az megmenthette volna, hogy a végén van valami csattanó féleség, de ami lett végül, nem érzem azt hogy ez megtörtént volna. Pedig ha valaki, akkor én szeretem a művészfilmeket, de ez most nem jött be..

Többet vártam a filmtől, azt hittem, hogy tetszeni fog, de inkább unalmas volt. Az egyetlen értékelhető számomra az volt benne, amikor nagyította a fényképeket, és rájött, hogy mit is fotózott le.

#Febiofest 2012
#Lumiere