Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya (2007) 81% 527★

Szinte kívülről megy már az egész. A dalokat rongyosra hallgattam annak idején. Kivéve Johanna-ét. :D A csajszinak olyan magas a hangja, hogy azt már szerintem csak a denevérek értékelik. De ettől függetlenül nem tudtam megunni. Komor, borús, Tarantino szinten véres. Abszolút kedvenc. :)

Ez jó volt, és igazán vérengzős is. Nekem nagyon bejött Johnny Deep sötét démoni karaktere, még ez is nagyon jól áll neki, és Helena Bonham Carter-é is. Jó páros voltak ők ketten is, és még Jamie Campbell Bower-é is cuki pasi volt. Alan Rickman is tökéletes volt. :-D :-D A zenék is tetszettek, hangulatosak voltak, az alapsztori is tetszett, és még Toby a kissrác is aranyos volt. :-D

Maga a történet érdekes és izgalmas, a színészi gárda pedig szimplán zseniális. Johnny Depp még őrültként is vonzó, a hangjáról nem is beszélve, amit imádok. Helena Bonham Carternek pedig igazán jól állnak a hasonló szerepek. Arról nem is beszélve, hogy Alan Rickman és Sacha Baron Cohen is játszanak benne. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a nagy nevek nélkül kevésbé lenne életképes az egész.
Bár nekem tényleg tetszett a cselekmény és a hangulat, ugyanezt nem feltétlenül mondhatom el a zenékről. Valahogy az összes ugyanolyannak tűnt és egyik sem tűnt ki a többi közül annyira, hogy többször is meghallgassam, ami egy musical esetében nem igazán jó pont. Ráadásul a dalok semmi pluszt nem adtak hozzá, csak énekelve beszéltek. Szóval a zenei részétől nem voltam lenyűgözve, leszámítva persze, hogy szerelmes vagyok Johnny Depp hangjába.
Egyszer látni kell, ráadásul a maga morbid módján szerethető is, de leginkább a színészek miatt.

Nyehh. Sokkal jobbra számítottam. Szeretem a musicaleket, de ennek a háromnegyede éneklés volt, ami eléggé zavart annak ellenére, hogy szépen énekeltek és a dalok is jók voltak.
A történet elég hátborzongató, jól lett megcsinálva de az a vér :D

Nagy bajban vagyok ennek a filmnek az értékelésével, mert teljesen alulmúlta az elvárásaimat. Tudom, hogy ez így borzasztóan hangzik, de gondoljatok bele: Tim Burton rendez egy filmet Johnny Depp, Helena Bonham Carter és Alan Rickman főszereplésével, plusz mellé tesz egy rakás brit színészt, plusz ez egy MUSICAL. Majdnem minden klappol, szóval tök nyugiban betettem a DVD-t, és vártam a 100 csillagos csodát. Hát, arra várhattam… egy, csak egy nevet nem vettem számításba: STEPHEN SONDHEIM musicaljéből készült. A Vadregény után gyanakodnom kellett volna, hogy nem életem sztorija lesz, de azért reménykedtem. Az elején nem is volt probléma, viszont a cselekmény ott még elég ritkás volt (leszámítva a háttérsztorit), a végére pedig összesűrűsödött. Szerintem várható volt, hogy spoiler és ezzel a szállal nem is volt bajom, de ébresztő emberek! Mi a fene történt spoiler?! Nagyon nem fair ilyen kétségek között hagyni a nézőt. A dalok többsége egyébként elég egyforma volt, 2-3 kiemelkedő volt köztük, amit fájlaltam, mert még a Vadregényben is színesebb volt a felhozatal. Összességében csalódásként könyvelem el, de pár év múlva el tudok képzelni egy újranézést. (Mondjuk azt a traumát nem fogom kiheverni, hogy tesómnak jobban tetszett, mint nekem.) Na semmi gond, van nekünk más Burton filmünk kárpótlásul.

Azon ritka musical-ek egyike, amit végig tudok nézni. Sőt, kifejezetten élveztem is, immáron másodjára. :)

Tim Burton, mint mindig, ezúttal is odatette magát atmoszféra teremtésben. Az egész filmet átitatja a viktoriánus kor szürke tónusú, mocskos, rejtélyes és valahol mégis vonzó hangulata. Némi vérrel, természetesen.
Nagy segítségére volt a szereplő gárda, akik a kiváló színészi teljesítmény mellett maguk adták elő a dalokat. spoiler Tessék vidám, szomorú és morbid dalokra egyaránt felkészülni!
Depp élete egyik legjobb alakítását hozza és Carter is olyan imádni való. :) Nagyon tetszett még, hogy minden szereplőnek megvan a maga karakterdrámája, és ahogy a szálak összeérnek.
Az utolsó kb. 30 percet sajna kicsit felpörgették, hirtelen sok minden történik a végén, a film teljes egészéhez viszonyítva.
Az biztos, hogy maradandó alkotás a számomra.

Nagyon nem ilyenre számítottam. Nagyon nem. Ettől a musicales kivitelezéstől az elején eléggé ráncoltam a homlokomat, hogy milyen lesz ez így (ez a tény elkerülte addig a figyelmemet), mert alapból szeretem a musicaleket is, csak épp nem ilyen környezetben… De aztán sikerült mindennel megbékélnem, és hagytam, hadd sodorjon a film magával. Hihetetlen volt! A sztori maga alapnak nagyon jó: adott egy borbély, aki visszatér szenvedései színhelyére, hogy bosszút álljon azon, aki tönkretette az életét és a boldogságát – hozzá társul egy pitéket (de még milyeneket!) áruló, boltjával a csőd szélén álló nő, egy hányatott sorsú árva kisfiú, egy fiatal tengerész aki a szerelméért küzd, és megannyi kusza, izgalmas cselekményszál. Egy percig sem hagyott unatkozni.
A kivitelezés iszonyú barbár, groteszk és morbid, de Tim Burton elérte, hogy igen, ezekben a jelenetekben is meglássuk a szépet (mint pl. a legeslegutolsó jelenet…). A színészek is igazán kitettek magukért, én teljesen elhittem nekik. Amúgy az érdekes, hogy Alan Rickman itt is egy olyan pasast játszik, aki egy számára elérhetetlen nőbe szerelmes, akárcsak a Harry Potter-filmekben. :) Arról már nem is beszélve, hogy a HP-ben felbukkanó vélt vagy valós gonoszok egy része feltűnik a Sweeney Todd-ban: Piton (itt ő volt a bíró), Féregfark (a bíró „jobb keze”; altiszt) és Bellatrix Lestrange (itt a pitesütő Mrs. Lovett). Sacha Baron Cohen feltűnése meg már meg sem lepett: idióta karakter, förtelmes maskarában = tuti neki való szerep (gondoljunk csak Ali G-re, Boratra vagy Brüno-ra). :D Nem értem, miért csak ilyeneket kap/vállal mindig…
És hogy negatívumot is írjak: egyedül a vér zavart, hogy ennyire nagyon mű… :/ Minden egyéb nagyon rendben volt.
Én örülök, hogy vállalkoztam erre a kétórányi rémálomra, igazán megtehettem volna már hamarabb is. Nagyon tetszett!

Régen megkaptam DVD-n, és egy csomószor láttam. Ami fura, mert nem vagyok egy nagy musical rajongó, de ezt valamiért nagyon szerettem. Talán a komor hangulata, a képi világ a hideg színekkel, a fekete humor, vagy Johnny és Helena miatt. Vagy mindezek miatt.
Lényeg a lényeg, mindig szívesen nézem újra. :)

Baromi jó alapötlet + gyönyörű zenék + elcseszett befejezés = Stephen Sondheim
De most komolyan, mégis mire számítottam?

A sötét és fájdalmas, olykor mégis gyönyörű, de fanyar, keserédes világot már megszoktam Tim Burtontől, így egyáltalán nem ért váratlanul. A Sweeney Todd azonban leírása miatt is olyan volt, amiről már évekkel ezelőtt tudtam, hogy horrorisztikus jellege miatt nem „most” nézem meg. Egyébként meglepő, hogy a tényleg műnek kinéző művértől mennyire hamarabb leszek rosszul, mint az igazinak tűnőtől. Vagy épp az lett volna a cél, hogy az egész olyan műnek hasson? Ez esetben elnézést kérek.
A zenék valóban gyönyörűek, főként a Johanna, úgyhogy ilyen szempontból nem csalódtam Mr. Sondheimben. Ja, meg a történetet illetően sem. Valahogy az ember tőle sosem számíthat „semmi jóra”. :D
Élvezetes volt hallani ezeket a csodálatos énekhangokat. Bevallom, kicsit irigy is lettem, mert fantasztikus érzés lehet, mikor egy fülbemászó dallamot ilyen szépen tud visszaadni az ember.

Szóval mindenkinek ajánlom, aki nem riad vissza a vértől (vagy nem zavarja, ha néha be kell csuknia a szemét) és szeretne megnézni egy érdekes musicalt. A jókedv nem garantált, de legalább lesz min agyalnod két napig. Hát mi ez, ha nem kihagyhatatlan ajánlat? :D

Annyira sötét, komor, depresszív és beteg ez a film!! Imádom!! :D
Iszonyat jól eltalálták a zenét, ugyanolyan nyomasztó, mint a történet és a két főszereplő kinézete.
Jó volt ennyi Harry Potter szereplőt egyszerre, egy teljesen más filmben látni. Még a karaktereik is hasonlóra sikeredtek.