Bíborhegy (2015) 73% 508★

Horrort. Moziban. Soha többet.
Viszont itthon, napvilágnál, bármikor. :D
Nagyon jó volt ez a film. És tényleg egy gyönyörű horrort kaptunk.
Kedvencem a ház volt, a végén lévő „cicaharc”. A 19 században tudtak a nők verekedni. :D Meglepő és csavaros volt a történet. Bár azt már az elején levettem, hogy Kedves Mr. Sharpe és drága húga füle mögött van valami vaj.
A látványra panasz nem lehet, a szellemek kellően parásak. (Szelíd lelkemnek borzasztóan parásak :D) A zenék szépek, a karakterek jók, a férfi színészekre kellően csorgattam a nyálam. :D És a női színésznők is nagyon megnyerőek. :)
Pöti megjegyzés: azért néhol leül a film.

Nem mondanám horrornak, inkább egy rémtörténetnek. Egyáltalán nem tudott megijeszteni, jó, amikor az elején a kísértet átjött az ajtón, akkor kicsit összerezzentem, de egyébként semmi mástól. A sztori annyira nem jött be, voltak benne lyukak, de maga a hangulat és a látvány bejött. A ruhák is szépek voltak benne, bár azok a puffos ujjú rucik nagyon nem jöttek be. A színészi alakítások viszont tetszettek, főleg Tom Hiddleston alakítása spoiler, eleve miatta is néztem meg, de Jessica Chastain is nagyon jól hozta a szerepét.

A filmben egyetlen dolog félelmetes; a kiszámíthatósága. Az elejétől olyan, mint egy nyitott könyv de nem is akar túl titokzatos lenni, mert minden egyértelmű benne. Én nagyon szeretem Guillermo del Toro alkotásait a látványuk és a hangulatuk miatt, de ebből némileg hiányoltam a misztikusságot. A régi ház és a kosztümök csodálatosak és remekeltek a színészek is. Igaz, hogy néha arra eszméltem, hogy nem a cselekményre figyelek csak gyönyörködök Tom Hiddlestonban, szóval némileg hosszabb ideig tartott megnéznem a filmet, mint amennyi alapból a játékidő. Tetszett a hely és a helyzet, de ingerszegényebb, mint amire számítottam.

Remek színészi alakítások, gyönyörű képek, gótikus hangulat. Kicsit sem félelmetes, viszont nagyon érdekes és nem bugyuta történet. Sokáig nem mertem megnézni a cím miatt, azt hittem valami könnyed/gagyi film lehet. Tom Hiddleston pedig kedvenc színészem lett.

Nos, én egy félős nőszemély vagyok, horror, vagy nem horror, azért én szorongattam időnként a kispárna csücskét. Persze, mint olyan, nem pont azoknál a részeknél, ahol „kellett volna”, mint pl. szellemek vagy nyikorgó ház, hanem az olyan egyszerű kis életképeknél, mint amikor csikorgó kanállal kevergetjük a teát, vagy épp Lucille nézésétől (most először gondolom azt, hogy ez a nő tényleg ért a színész mesterséghez) futott végig a hátamon a borzongás. Ezzel csak azt akartam mondani hogy így vagy úgy, de működött a film. Sikerült beszippantania… és ez nem kis mértékben köszönhető a látványnak, leginkább a háznak (bár a büdös életben nem vennének rá, hogy benne lakjam, mondjuk nem is fenyeget ez a veszély;)), és a gyönyörű jelmezeknek, amelyeknek köszönhetően mesében éreztem magam időnként, de legalábbis a tudorkori angol udvarnál Edith puffos ujjú ruhái láttán.
Mia Wasikowska-t – így két film után – nem tartom valami nagy színésznőnek, és nem igen tud lázba hozni, amit csinál, de azért most irigyeltem egy kicsit. Mit nekem a csodaszép ruhái, de bakker egy viaszhengeres tölcséres gramofonnal játszadozhatott!
Amivel kicsit meg jól összezavartak, az a bálon lévő keringő, amit bemutatott Hiddleston barátunk angol módra… erre megszólal a 3/4-es bécsi… hozzáteszem jogosan, mert angol keringő majd csak a századforduló után létezett, csak hirtelen nem jött át, mi az angol benne, hiszen ennyi erővel amerikai is lehetett volna a csaj után szabadon… tudom, szőrözöm, de én hamarabb felfigyelek a muzsikára, mint férfifőszereplőnk bájára!:D
A karakterek számomra nem elég kidolgozottak, és tulképpen időnként önmaguknak ellentmondanak, csakhogy a film tudjon gördülni. pl. itt van Edith, aki tökös csajból, naiv szöszivé vált, majd harcos amazonná spoiler, mi van?!, az utolsó spoiler jelenetről nem is beszélve… de ugyanez vonatkozik Alanra is, aki tudja, hogy spoiler mégse fordul meg a fejében, hogy vigyázzon magára…
Ezzel együtt is, nem volt ez rossz, és valamiért Az Álmosvölgy legendáját juttatta eszembe… talán újra kellene néznem…

Nagy elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban (fogalmam sincs, miért), de sajnos sikerült alulmúlni őket. A díszlet, a kosztümök és a színészek kifogástalanok voltak, de a történet… olyan szinten kiszámítható volt, hogy még azt is előre megmondtam spoiler. A szellemek tényleg nagyon ijesztőek voltak, főleg Edith anyja, de azért örülök, hogy nem volt túl horrorisztikus a film. Kétségtelen, hogy nagyon egyedi hangulata van, de én vontatottnak éreztem, és egy idő után le tudtam volna csapni Edithet az értetlensége miatt (nem látjuk a fától az erdőt-effektus). És nem érti tesóm, miért panaszkodom, hogy szinte az összes kitalált INFP karakter életképtelen. Hát itt egy tankönyvi példa. Na jó, spoiler, de ez nem menti fel a korábbiak alól. :D Így első ránézésre elég egyszer nézős kategória, de pár év múlva biztos ráfanyarodom még egyszer.

Iszonyat beteg de nagyon imádom. Tipikusan az a film számomra, amit fejcsóválva nézek végig de soha nem tudok és nem is akarok leállni vele és alig várom, hogy újra nézhessem. Mivel nem vagyok egy horror/thriller szakértő, így vannak kérdéseim – főleg miértjeim. De nem lehet csak egyszer megnézni.

Magamat is meglepve, az előző három csillagos értékelésemet tekintve (nem tudom, hogyan adhattam rá annyit), nagyon tetszett a film. Tom Hiddleston hatalmasat dobott rajta ugyan, de a hangulata, a képi világa, az ábrázolásmódja, karakterei, úgy összességében az egész rendben volt.
Az elején nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége, bár kissé sejthető volt, hogy Lucille nem normális, ennek ellenére tudott meglepetéseket okozni.
Nagyon örülök, hogy újra néztem, hatalmas pozitív csalódás, mivel előző értékelést nézve, nagyon tartottam tőle, hogy rossz lesz.
Megy a kedvencek közé.

Gyönyörű díszletek és korabeli jelmezek, emellett pedig magával ragadó hangulat jellemzi végig, de ettől még erősen Psychó szagú az egész, vagy nem is tudom mihez hasonlítsam a történetet, de láttam már hasonlót ebben biztos vagyok. Ami a szellemeket illeti, csupán arra szolgáltak, hogy főhősnőnket megóvják, hiszen a való életben, egy reális szituációban magától nem jött volna rá a cselre és maga is az áldozatok közt végezi, továbbá számomra érthetetlen, hogy pl.: Az előzőt miért nem figyelmeztette a 2 elődje? Értem én, hogy Mia Wasikowska csodálatos teremtés, de tipikusan az amcsi tinifilmekbe szánt naív hősnő, akikkel tele vannak a mozik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Tom Hiddleston karakterével ismét igyekeztek behülyíteni pár fiatalabb lányt, akik még az igazira várnak azzal, hogy még a legbutábbak is találhatnak egy mentálisan kissé zavart, könnyedén irányítható, jóképű úriembert, aki majd a szerelmükért megváltozik… Ah, te jó ég! És még csodálkoznak, hogy nem találnak normális pasit, ha direkt ilyenekre 'vadásznak'. Ezen felül egyszerűen nevetségesnek találtam ezt a 'mindenki leszúr mindenkit'-féle huzavonát, amit igazán megvághattak volna. Úgy tűnik Del Toro sem a régi már.

Már nagyon régóta meg szerettem volna nézni és végre le tudtam tölteni. Mivel holnap költözünk, gondoltam kikapcsolok egy kicsit és nem gondolok semmire. Csak bedugtam a fülest, lekapcsoltam a villanyt és átadtam magamat a filmnek…
Nem tudom mit írhatnék. Kikészültem. Erre rá kell hangolódni, bele kell merülnit. Őszintén szólva borzasztóan gyönyörű volt. Szomorú, néhol megható, keserű és reménytelen. Képtelen vagyok megfogalmazni a gondolataimat. Ha kíváncsiak vagytok a filmre, akkor nézzétek meg. Ne az előzetes miatt, ne mások véleményére hagyatkozva, hanem az élményért, ami magába szippant és nem enged napokig. Kötelező.