Van, aki forrón szereti (1959) 88% 261★

Ez mekkora film lehetett anno! Most is élvezhető, vicces, nagyon jól megcsinált film! Miért nem láttam még eddig?

Túlságosan 21.századi gyerek vagyok és sajnos előítéletekkel megyek neki a fekete-fehér filmeknek, miszerint nem az én stílusom és unni fogom. Persze ami jó, abban mindig megtalálom az értékelni valót és azt hogy adott esetben miért is volt olyan népszerű, de kedvenccé nem válik mivel nagyon távol áll tőlem. De ez….ez valami fantasztikus volt. Itt dobtam el minden előítéletemet miszerint nem lehet kedvenc filmem a filmkészítés korábbi időszakából. Akkora gyöngyszem az egész a szereplőkkel, a történéssel és a szöveggel együtt, hogy arra nincsennek szavak. Tény, hogy nagyon szeretem az ilyen cross-dressing (illetve testcserés, de az itt nem volt) filmeket, így már azzal megfogott magának. De a humor ami benne van az csak további magaslatokba emelte az egészet. Jerry, vagyis Daphne hatalmas kedvenc lett, egyszerűen nem lehet elmondani mennyiszer röhögtem rajta. Főleg amikor, [spoiler]elment randizni Osgooddal és teljesen beleélte magát[/spoile]. Elejétől a végéig leköti a figyelmet, és a legvégén, amikor azt hinnéd ennél már nem lehet jobb, egy olyan utolsó mondatot nyomnak bele, hogy egy életre beég a tudatodba az egész film. Mostantól ezerszer újranézős.

Én ezt eddig miért nem láttam?!
Nagyon nagy film! :D

Bármikor képes vagyok kiállni amellett, hogy ez a legjobb vígjáték és az egyik legjobb szerelmes film az egész filmtörténelemben. Tündérien bájos és vicces, és meglepően modern (gondoljunk csak a végére, jó ég!), Marilyn pedig csodálatos, és bármeddig tudnék gyönyörködni az ötvenes évek szépséges, elegáns stílusában.

Őszintén szólva sok meglepetést okozott nekem ez a film. Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog, annak ellenére sem, hogy tudtam, mennyien szeretik. Először is a történet nagyon vicces és szürreális volt számomra, végig lekötött és szórakoztatott. A legvége különösen nagyon megnevettetett. :D Másodszor az lepett meg, hogy nem gondoltam Marilyn Monroe-ról, hogy különösebb színészi képességekkel rendelkezik, de abszolút csalódnom kellett. Közel sem kifogásolhatatlan a játéka, de meglepően jó.
Nagyon örülök, hogy megnéztem.

Billy Wilder megint nagyot alkotott, sőt klasszikusat. Nagyon jó vígjáték kerekedett a „fiúk női ruhában” szituációból. Marilyn hozza a butuska szőkét Virág szerepében, míg Lemmon és Curtis nevettet. Tetszett, ajánlani tudom többszöri megnézésre is!

Ez még a mai szemmel is viccesnek mondható vígjáték, csíptem a humorát.

Nagyon rég láttam, a mostani újranézés során azért ezt valahol a mostani tucatvígjátékok közé sorolnám a filmet. Kultikussá válása saját feltételezésem szerint Marilyn Monroe majdnem tökéletesen kirajzolódó kebleinek is köszönhető, ami az akkori időben azért vad füttyögést válthatott ki a nézőtéren, .
Igazából javarészt a szerepcserékből adódó helyzetkomikum, a seggreesős poénoktól a mellpárna igazításig, kevés csipkelődés az akkori macsó férfitársadalomnak, valamennyi kis pikáns erotika lépten-nyomon, pálmafák, jachtok és könnyed két óra, amit a mostani filmek között most egy minőségi Ben Stiller (Vejedre ütök) vagy Steve Carell film (40 éves szűz) ér el.
Nézhető, de semmi komoly. Billy Wilderhez képest (Legénylakás, Gyilkos vagyok, Alkony sugárút) erős közepes nekem. Persze lehet alapvetően a vígjátékokkal való problémásabb viszonyom a ludat abban, hogy ez csak egy „Nem bántam meg, hogy megnéztem.” kategória a számomra.

Örök kedvenc!
A szereposztás jobb nem is lehetne. Habár a simlis Joe és a butuska Virág párosa gyönyörű, én mégis II. Hamupipőkét és Osgood-ot imádtam :D .
A napokban választották meg a filmet minden idők legjobb vígjátékának. Hmmm, talán nem véletlenül :)

Mikor megláttam, hogy ez egy fekete-fehér film, letoltam egy facepalmot, hogy mi az istenért tettem én a várólistámra, mikor az ennyire régi filmek képtelenek lekötni (egy-két kivétellel), egy kihívás miatt viszont kénytelen voltam végignézni, és azt kell mondjam, nem bántam meg. Abszolút nem jellemző rá a régi filmek vontatottsága, képi szegénysége vagy unalmassága, sőt, a korához képest kifejezetten szórakoztató. Nem vagyok a crossdressing alkotások rajongója, mert mindig olyan ripacsul vannak megcsinálva, hogy a háromnegyedét átcringelem, és bár ripacskodásból itt se volt hiány, valahogy sikerült úgy megírni, hogy ne akarjak kiszaladni tőle a világból. A középpontban gondolom, Marilynnek kellett volna lennie, de sosem rajongtam érte különösebben, így itt sem voltak elvárásaim felé, és nem is ugrott szintet a szememben. Jól játszott, de nem kiemelkedőbben, mint bárki más.
Nincs túltolva a romantika, a poénok pedig jók, úgyhogy kár lett volna kihagyni, még a kora ellenére is. Bár az utolsó párbeszéd Jerry és Osgood között kíváncsi lettem volna, mennyire verte ki a biztosítékot akkoriban… :D