A film története a jóravaló, furfangos orvvadász és a kisvároska helyi hatalmasságai közt dúló harcról szól. A fergeteges események humora hagyományos helyzet- és jellemkomikumra épül, amit elsősorban Louis De Funes alakítása tesz ellenállhatatlanná. Utolérhetetlen, ahogy jellemábrázoló… [tovább]
Horgász a pácban (1958) 91★
Képek 6
Szereposztás
Louis de Funès | Blaireau |
---|---|
Lucien Hubert | Auguste |
Noëlle Adam | Arabella de Chaville |
Moustache | Parju |
Pierre Mondy | Monsieur Bluette |
Kedvencelte 29
Várólistára tette 27
Kiemelt értékelések
Egyszerűen zseniális. Ez alatt azt értem, hogy egyszerű történet, mint egy faék, de zseniális ahogy előadják. Igazi, gyomorból jövő kacajra gerjesztő poénok, kiváló színészek jellemzik.
Örök klasszikus, gyerekkorom egyik legnagyobb élménye, ahogy apám óriásiakat kacag rajta! :D
Az egyik legtöbbször látott film gyermekkoromból. Kiskoromban imádtam Louis de Funés filmjeit, ahogy Donald kacsa módjára jón-megy rúgkapál, hadonászik és mondja a magáét. Olvastam az eredeti könyvverzióját is jóval később, kincsként őrizgetem annak ellenére antikváriumokban kapható. Blaireau rafinált vadoró, aki a zseniálisan elnevezett (Takarodj) kutyájával járja az erdőt és a patakot hogy megfossza azt vadállományától, amit Montpaillard polgármestere rossz szemmel néz. A helyi vadőr Parju eszén mindig túljár, még a ruháját is ellopja egyízben. A sztori egy másik szálában egy zongoratanár Armand Fléchard titokban szerelmes leveleket irkál egy tanítványának, Arabellának, az egyik elöljáróság lányának, aki nála férfiasabb alakra vágyna, nem olyan lepényre, mint amilyennek a helyi férfiakat látja. A két szál ott fut össze, hogy Armand és Parju egy éjszaka összeverekednek Arabella erkélyének udvarán, amiből a zongoratanár jön ki győztesként. Mindenki azthiszi Parju régi ellenfele, Blaireau a tettes, így cellába is vetik. De nem akármilyenbe, a világ legkedvesebb börtönigazgatója fogadja, miközben Armandot bűntudat gyötri, amiért más van helyette börtönben, ráadásul ha beismerné bűnét, ezzel Arabellának is imponálna, aki éppen azt hiszi a vadőr a titkos hódolója… A történet ott dob egy kafkai fordulatot, amikor a bürokrácia állja útját Blaireau szabadságát, mert kiderült ártatlan volt, és akkor más módon kell eljárni, és Armand sem tud bejutni a börtönbe az ügyész lustasága miatt. Végül persze minden megoldódik, és még Blaireau is kap egy ünnepséget a szabadulásának tiszteletére. Bűbájos film, abszurd jelenetekkel és szakadva röhögök az ezerszer hallott poénokon. A zenéje is annyira kedves a fülemnek. Nagyon elfogult vagyok. :)
Amúgy belegondoltam, ma már ez a film el sem készülhetne, hiszen a főszereplő egy vadorzó, aki nyuszikat kap el, halakat meg fácánokat. :) Van egy jelenet ahol elkap egy fácánt a börtönigazgatóval. Örülnek, aztán a következő jelenetben a madár már halott, és eszembe jutott: ELTÖRTE A NYAKÁT A KÉT JELENET KÖZÖTT. ÚÚÚÚÚristen…..
Hatalmas kedvenc, sokszor láttam már, csak nem az elejétől. Olyan képzelt világot tár elénk, ahol a börtön egy szálloda. :D Azt bírom, amikor kimennek mozizni… :D de sok humoros jelenet van, jó film, nagyon.
Louis de Funes egy fantasztikus alakítása, ahol a szélhámos mindig idegesíti a mezőőrt és környezetét és van egy hülye nevű kutyája, Takarodj
Megunhatatlan. Egyszerű történet, de zseniális. A börtönigazgató a szabálykönyvével mind a mai napig a kedvencem.