Száll a kakukk fészkére (Száll a kakukk fészkére 1.) (1975) 89% 434★

Ritkán fordul elő, hogy egy film el tudja hozni a legfontosabb díjakat – a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb színész és színésznő – a nagyobb díjátadókról – Oscar, Golden Globes, Bafta – és mindezt tényleg megérdemelten is kapja meg. Az elmegyógyintézet hálás téma, de szerencsére kapunk egy „kis” társadalomkritikát is. Ahogy megismerjük McMurphy karakterét egyértelmű lesz, hogy hogyan fog végződni a történet, de az oda vezető út nagyon élvezetes. A kiváló rendezés és a remek forgatókönyv helyett én a színészeket emelném ki, mert egy pillanatra sem éreztem, hogy eljátszott karakterek eljátszott „drámácskáját” nézném. Remek film.

Nagyon erős film. Kicsit más hatással volt rám, mint a könyv, de nem nevezném rosszabbnak. Nagyon megragadta a hangulatot, Jack Nicholson pedig igazán jó McMurphy volt; messze ő viszi el a hátán az egészet. Egyáltalán nem meglepő, mennyi Oscar-díjat kapott a film; véleményem szerint megérdemelten. Nem egy olyan alkotás, amit szívesen újráznék, bár ki tudja, ugyanígy voltam anno a könyvvel is, azóta pedig számtalanszor olvastam már. Ezek után kiemelten kíváncsi vagyok a Ratched sorozatra; kétlem, hogy Louise Fletchert sikerült volna lekörözni.

Nézzétek és olvassátok! Mind a film, mind a könyv egyszerűen zseniális. Hiába az eltelt 40 év, a film megjelenése óta, nem tudnak ebből jobbat összehozni. Milos Forman rendezése, Jack Nicholson McMurphy alakítása felülmúlhatatlan.

5 Oscar és az IMDb Top 18. filmjeként valami nagyobb durranásra számítottam.
A színészi alakítás elképesztő ebben a filmben, nagyon jól hozták a mentális problémával küzdő ápoltakat.
Ugyanakkor a film elképesztően lassú. Szinte alig történik benne valami érdemleges. Mire az első órája letelik, azt hittem, hogy már mindent elmesélt, de akkor jön az érdekesebbik fele, a „sötétebbik oldal”.
Ratched nővért nem igazán tudtam hova tenni. Ő elvileg a szigorú ápoló, ragaszkodik a szabályokhoz, de mivel McMurphy kedvelhető figura, ezért inkább utóbbinak szurkoltam.

A könyv az egyik kedvencem, mindig is az lesz. Végre megnéztem a filmet is és meg kell mondjam, hogy majdnem olyan jó, mint a könyv. Jack Nicholson egyszerűen zseniális, de a többi szereplő is fantasztikus. Azt sajnáltam, hogy kimaradtak dolgok a könyvből, mert pl. a végkifejlet is érhetőbb lett volna. Egyedül Ratched nővér nem stimmelt, itt már-már szimpatikus figura volt (annak ellenére, hogy itt is voltak húzásai), és nem derült ki, hogy ez az egész valahol McMurphy és a nővér harca, pontosabban azé, amit képviselnek.

Emberség.
Erről szól ez a film (sok más mellett, de jelenleg csak erről írok). Egyetlen segítő szakmában dolgozó sem élhet csak a szakmának. Minden segítőnek az a feladata, hogy a másikat segítse. Ezt nem lehet csak szakma szerint, érzéketlenül végezni. Az emberség, a szeretet és a tapintat többet érmindenféle szakmaiságnál. Nem lehet mindent egy kalap alá venni. Egyetlen segítségre szorulónak sem lehet segíteni egy adott recept alapján. Mindenkinek egyéni segítségre van szüksége, mert mind sajátos traumákat hordozunk.
Ratched nővér a tökéletes megtestesítője a minden a szakma, semmi az emberség megközelítésének. Míg McMurphy az abszolút emberi megközelítés képviselője. A megoldás a kettő között van. Szakmaiasság emberséggel. E nélkül nem lehet semmilyen segítő szakmát végezni. Szakmai tudás nélkül pusztán jó szándékból sokat árthatunk. De emberség nélküli okosságok további sérüléseket okozhatnak. Nekem meggyőződésem, hogy a legnagyobb kárt az embertelenségből fakad.
Az ember sokat tűrhet, de nem mindenki képes elviselni a megaláztatást, főleg a sérültek. Érzelmi zsarolást senki sem gyakorolhat mások felett, főleg nem olyanok felett, akik amúgy is ilyesmivel küzdenek.
Ez a film megmutatja ezeket. S végül egyik véglet sem győz, mert mindkettő a szenvedés árán tanulja meg, hogy a segítség a kettő között van. Ésszel és emberséggel. Mindez egy kiváló történetbe ágyazva, a filmművészet elemeinek remek egybe komponálásával, és az egyik legszebb befejezéssel.

Kihívás miatt néztem meg, de amúgy is kellett egyszer már látnom ezt a filmet. Csak annyit tudtam róla, hogy könyvadaptáció, mindenki nagyon odavan tőle és gyogyiban játszódik. De nem nagyon tudom hova tenni a filmet egyelőre. Tetszett is, meg nem is.
A színészek közül nagyon sokat felismertem: a fiatal Danny DeVito-t, a fiatal Grimát a Gyűrűk urából (:D), az álmos/szomorú szemű palit, meg a dilis professzort a Vissza a jövőbe-ből és persze a zseniális Jack-et, viszont mindenki nagyon jól játszotta a rá osztott szerepét, még a pszihós nővér is.
A sok állókép alatt azon gondolkoztam, hogy vajon Kubrick itt nézte-e ki magának Jack-et a Ragyogáshoz? :P

Egyszerűen zseniális! A színészgárda kiváló, és jó volt fiatalon látni néhány nagy nevet :) A történet pedig magával ragadott teljesen (így kb. 10. nézésre is). Hol szórakoztató, hol tanulságos, de van amikor megrázó és szívbemarkoló.
Ha nem láttad még, nézd meg, nem fogod megbánni!

„Fáradt vagyok, borzalmasan fáradt vagyok.” Imádom ezt a filmet! :)

Fantasztikus ezeket a nagy színészeket ilyen fiatalon látni! Nagyon jó a film végig és a végén a csattanó… Először azt éreztem, hogy most beülök egy sötét sarokba és ott zokogok hetekig, de utána volt benne valami az utoljó 1-2 perc az teljesen magával ragadott és mosolyognom kellet. Ilyen szívbemarkoló keserédes befejezést eddig egy könyvben láttam (aminek a megfilmesítése még folyamatba van és nagyon kétlem, hogy úgy át fogják tudni adni mint itt.)