Az amerikai „forró” Dél: Alabama állam az 1930-as években. Dúl a fajgyűlölet, így amikor az egyik városkában megerőszakolnak egy fiatal fehér nőt, szinte mindenki szentül hiszi, hogy csakis egy fekete lehet a tettes. A helyi rendőrség hamar ki is pécéz egy megfelelő gyanúsítottat, a tagbaszakadt… [tovább]
Ne bántsátok a feketerigót! (1962) 119★
Képek 8
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Író
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Brentwood Productions
Universal International Pictures (UI)
Pakula-Mulligan
Kedvencelte 21
Várólistára tette 219
Kiemelt értékelések
balagesh
Most is feltúrtam az internetet, hogy saját ügyességemben kételkedve, bizonytalanul jelentsem ki, ennek az egyedülálló műnek szó szerint egyedülálló ez a filmfeldolgozása. Gregory Peck alakítását, illetve a gyerekekét is még mindig olyan frissnek érzem, hogy csak a korszerűség kedvéért fölöslegesnek érezném egy újabb feldolgozás elkészítését. Másrészt meg annyira egyben van ez a film, olyan arányérzékkel figyeltek a filmre vitelnél, hogy semmi nem döccen, és a szereplők is tökéletesek. Az amcsik szeretik a jogi drámákat, a tisztes özvegy férfi mindenütt a megkoszorúzott és szinte irigyelt kategória, ehhez jön a vadóc kislány alakja – ez telitalálatos kombináció. Peck jól kimért liberalizmusa a férfias határozottsággal együtt aztán tényleg a legfelső polc mindenki lelkében. Talán a tematika miatt nem születik filmfeldolgozás, és marad a színházban a regény. Ez a negro ügy ebben a formában már nem a legfeszítőbb kérdés, ami nem azt jelenti, hogy rég nincs rasszizmus, hanem inkább a konkrét eset lett bajos. Itt a családon belüli erőszak elől menekül egy nő, és úgy kerül szembe a fekete férfival. Az ügyvéd kénytelen szétcincálni egy olyan tanúvallomást, amiben egy nő egy férfit vádol meg nemi erőszakkal. Ugyan a regényben nagyon szépen minden probléma mögött okként a részeges és bántalmazó férfi van, de így együtt meg mégiscsak azt látjuk, ahogy egy nőt meghurcolnak a bíróság előtt. Keresgéltem cikkeket, hogy a metoo fényében hogyan lehet vagy kellene újraértelmezni a darabot, vagy hogy Sorkin mit adott hozzá színpadon,* de nem akadtam olyanra, ami számomra megfelelően végiggondolta volna a kortárs implikációkat.
* Ezt azért érdemes elolvasni: https://www.vulture.com/2018/11/aaron-sorkin-to-kill-a-…
Honey_Fly
7 hozzászólás
Most szétvet a düh még akkor is, ha mára már sok minden változott és sokan már nem ennyire nyilvánvalóan rasszisták. Kényes téma ez még most is, nemhogy 1960-as években, vagy pláne a 30-asokban, amikor a történet játszódik. Hihetetlen elképzelni, hogy jóérzésű emberek simán elmentek ilyen igazságtalanságok mellett. És itt jön megint a vesszőparipám, hogy mi mindent tehet egy felvilágosult szülő a világ jobbá tételéért. Kissé utópisztikus ez, tudom, de ez van, javíthatatlan vagyok. Ráerősít az érzésre persze a narráció is, mivel a történet jó részét egy kislány szemszögéből, visszaemlékezéséből ismerjük meg.
A déli akcentus remek nurse Elkinst juttatta eszembe, Gregory Peck pedig fantasztikus. Imádom az ilyen régi vágású, tisztességes, jóképű karaktereket.
happybeboop
Emlékszem, hogy az egyik legnagyobb hatással ez a könyv volt rám. Először sírtam könyvön, vagyis inkább zokogtam. A film nagyon jól sikerült adaptáció. Bár ezen már nem érzékenyültem el, de egy percig se éreztem hosszúnak, pedig nem egy rövid alkotás. Gregory Pecknél jobb választás aligha lehetett volna Atticus szerepére. Egyszerűen a kisugárzása olyan amit nem lehetett leírni, és egy sima laptop képernyőn is magával ragad. Robert Duvallt alig ismertem meg, hihetetlen, hogy ő is volt ilyen fiatal :) Az, hogy végig a gyerekek szemszögéből látjuk nekem nagyon tetszik. Szerintem jó döntés volt, és egy percig se érzem, hogy kimaradt valami információ.
AnnaAnn
Tényleg igaz, hogy ez a történet az érzelmek története. A film komoly témára világít rá, a faji előítéletre, de egy család története is egyben. A regényt egyenlőre halogattam, és kedvcsinálónak néztem meg a filmet. A terv sikerült. A film egyszerre vidám, vicces, komoly, szívszorító, izgalmas, amikor a gyerekek a félelmet keltő szomszéd házat lesik meg. Gregory Pack zseniális az apa figuraként, aki imádja gyerekeit, képes őket egyedül nevelni úgy, hogy mindent megad nekik. Kiáll az ártatlanokért, de semmi olyat nem tesz, ami esetleg szégyent hozna a családjára. A kedvenc szereplőm mégis a kislány, aki meséli a történetet, és csak Cserkésznek (eredetileg Scout) nevezik.
fayakezdet
Nekem elég kusza volt ez a történet.. a filmet három részre lehet tagolni és csak utána olvasás után értettem meg teljesen az összefüggést. Ha a bírósági tárgyalásos rész tette volna ki a nagy részét jobban tetszett volna. Viszont még így se merek hetesnél rosszabbat adni.
a_girl92
1 hozzászólás
Nagyon jó kis film volt, tetszett nagyon és szerintem igen tanulságos is volt, bár a gyerekek néha már idegesítettek benne. Régóta várólistás már ez a film, de most végre megnéztem egy kihívás is motivált erre és nem tudom eddig mi tartott vissza :D A könyvet meg v min 3 booktubernél biztosan láttam ők is isnpiráltak rá…..Csak az a baj én olyan vagyok amiből van film v sorozat azt nem olvasom el, mert azon kívül is épp elég könyv várakozik méh :D…Legalább filmezés szempontjából jól indult az év, másból nem mert tiszta nátha vagyok… :/ Különben nem teljesen olvastam el a tartalmát nem tudom le volt e írva de én végig arra számítottam ha néger csávót felmentik….Ill még furi volt a gyerekek a nevén hívták az apjukat…
Pennmenelien
Nem volt olyan intenzív élmény, mint a könyv, de kétségkívül ott a helye a legjobb 1001 film között. Sajnos a legszomorúbb az egészben az, hogy tényleg történtek ilyen ítéletek, de e mellett is sok más mondanivalója volt az alkotásnak. Hegedűs D. Géza hangja pedig fantasztikus.
Népszerű idézetek
S_Bíborka
Atticus Finch: [his closing statement] To begin with, this case should never have come to trial. The state has not produced one iota of medical evidence that the crime Tom Robinson is charged with ever took place… It has relied instead upon the testimony of two witnesses, whose evidence has not only been called into serious question on cross-examination, but has been flatly contradicted by the defendant. Now, there is circumstantial evidence to indicate that Mayella Ewel was beaten – savagely, by someone who led exclusively with his left. And Tom Robinson now sits before you having taken the oath with the only good hand he possesses… his RIGHT. I have nothing but pity in my heart for the chief witness for the State. She is the victim of cruel poverty and ignorance. But my pity does not extend so far as to her putting a man's life at stake, which she has done in an effort to get rid of her own guilt. Now I say „guilt,” gentlemen, because it was guilt that motivated her. She's committed no crime – she has merely broken a rigid and time-honored code of our society, a code so severe that whoever breaks it is hounded from our midst as unfit to live with. She must destroy the evidence of her offense. But what was the evidence of her offense? Tom Robinson, a human being. She must put Tom Robinson away from her. Tom Robinson was to her a daily reminder of what she did. Now, what did she do? She tempted a Negro. She was white, and she tempted a Negro. She did something that, in our society, is unspeakable. She kissed a black man. Not an old uncle, but a strong, young Negro man. No code mattered to her before she broke it, but it came crashing down on her afterwards. The witnesses for the State, with the exception of the sheriff of Maycomb County have presented themselves to you gentlemen, to this court in the cynical confidence that their testimony would not be doubted, confident that you gentlemen would go along with them on the assumption… the evil assumption that all Negroes lie, all Negroes are basically immoral beings, all Negro men are not to be trusted around our women. An assumption that one associates with minds of their caliber, and which is, in itself, gentlemen, a lie, which I do not need to point out to you. And so, a quiet, humble, respectable Negro, who has had the unmitigated TEMERITY to feel sorry for a white woman, has had to put his word against TWO white people's! The defendant is not guilty – but somebody in this courtroom is. Now, gentlemen, in this country, our courts are the great levelers. In our courts, all men are created equal. I'm no idealist to believe firmly in the integrity of our courts and of our jury system – that's no ideal to me. That is a living, working reality! Now I am confident that you gentlemen will review, without passion, the evidence that you have heard, come to a decision and restore this man to his family. In the name of GOD, do your duty. In the name of God, believe… Tom Robinson.
S_Bíborka
Atticus Finch: I remember when my daddy gave me that gun. He told me that I should never point it at anything in the house; and that he'd rather I'd shoot at tin cans in the backyard. But he said that sooner or later he supposed the temptation to go after birds would be too much, and that I could shoot all the blue jays I wanted – if I could hit 'em; but to remember it was a sin to kill a mockingbird.
Jem: Why?
Atticus Finch: Well, I reckon because mockingbirds don't do anything but make music for us to enjoy. They don't eat people's gardens, don't nest in the corncrib, they don't do one thing but just sing their hearts out for us.
S_Bíborka
Adult Scout: Neighbors bring food with death, and flowers with sickness, and little things in between. Boo was our neighbor. He gave us two soap dolls, a broken watch and chain, a knife, and our lives.
S_Bíborka
Scout: How old was I when Mama died?
Jem: Two.
Scout: How old were you?
Jem: Six.
Scout: Old as I am now?
Jem: Uh-huh.
Scout: Was Mama pretty?
Jem: Uh-huh.
Scout: Was Mama nice?
Jem: Uh-huh.
Scout: Did you love her?
Jem: Yes.
Scout: Did I love her?
Jem: Yes.
Scout: Do you miss her?
Jem: Uh-huh.
S_Bíborka
Scout: Mr. Tate was right.
Atticus Finch: What do you mean?
Scout: Well, it would be sort of like shooting a mockingbird, wouldn't it?
S_Bíborka
Adult Scout: I was to think of these days many times. Of Jem, and Dill, and Boo Radley, and Tom Robinson, and Atticus. He would be in Jem's room all night, and he would be there when Jem waked up in the morning.
S_Bíborka
Dill Harris: Hey.
Jem: Hey yourself.
Dill Harris: I'm Charles Baker Harris. I can read. I can read anything you've got.
Dill Harris: Folks call me Dill.
Jem: How old are you? Four and a half?
Dill Harris: Going on seven.
Jem: Well, no wonder then. Scout's been readin' since she was born, and she's not even six yet. You're mighty puny for nearly seven.
Dill Harris: I'm little but I'm old.
