Tizenkét dühös ember (1957) 313

12 Angry Men
96' · amerikai · dráma, krimi, kamaradráma 12

2 díj · 10 jelölés

A tizenkét esküdtnek, látszólag sima gyilkossági ügyben kell ítéletet hoznia. A vádlott bűnösségét annyi tökéletesen egybevágó tény bizonyítja, hogy az egyik esküdtben felmerül a gyanú: a dolog túlságosan is egyszerű, és nem ártana alaposabban megbeszélni a tárgyalóteremben hallottakat.… [tovább]

Képek 4

Szereposztás

Martin Balsam1. esküdt
John Fiedler2. esküdt
Lee J. Cobb3. esküdt
E.G. Marshall4. esküdt
Jack Klugman5. esküdt
Edward Binns6. esküdt
Jack Warden7. esküdt
Henry Fonda8. esküdt
Joseph Sweeney9. esküdt
Ed Begley10. esküdt

További szereplők

Kedvencelte 143

Várólistára tette 187


Kiemelt értékelések

bonnie9 

Négyszer töröltem ki és írtam át a többoldalas értékeléseimet, de valahogy egyik sem volt elég kifejező ahhoz, hogy visszaadja a látottakat. Talán mert a nagyon jó filmekről nagyon nehéz jól írni. Van abban valami, hogy az ilyesmi önmagáért beszél…
Annyira precízen felépített, annyira feszes, annyira tökéletes.
Hihetetlen, hogy ez volt Lumet első filmje.
Nagyon szeretem a kamaradrámákat és itt ugyan a szereplők számát tekintve kicsit átlép az átlagos kereten, mégis a legjobb kamaradrámák egyike. Minden szereplőnek, minden mondatnak, minden újabb infromációmorzsának, minden mozdulatnak és gesztusnak helye, ideje és szerepe van az adott pillanatban. Nem hagy nyugodni, nem hagy megpihenni, csupán arra a kis szusszanásnyi időre, míg egyszer-egyszer az esküdtek is nagy levegőt vesznek a következő összecsapásra. Mert harc ez. Nem csak a bűnösségről való ítéletek harca…előítéletek harca, személyes sorsok harca, vélemények harca, logikai harc, társadalmi harc, tanult és öröklött viselkedésformák harca…tizenkét minden szempontból különböző ember harca. És a harcban ott van köztük a magányos harcos, a szövetséges, a kényszerből besorozott, a hatalommániás, a veterán, a lógós, mindenki. (És ott voltam velük végig én is.)
És nem hagyhatom ki, hogy mindez fantasztikus színészek tolmácsolásában. Fonda és Cobb a két pólus, aztán Sweeny és Begley, Marshall és Webber, de igazából mindannyian egytől egyig.
Nem olvastam a könyvet, de valamiért az az érzésem, nemcsak önálló filmként ilyen lenyűgöző, hanem adaptációként is kiváló alkotás.
Megnézésre ajánlott legalább egyszer mindenkinek.
(Egyébként az 1965-ös szinkronhoz volt szerencsém, ami szintén sokat tesz a film értékéhez.)

2 hozzászólás
krlany 

Van abban valami félelmetesen elegáns, hogy egy jó filmhez nem kell más, csak egy szoba, no meg 12 ember. Nem zsonglőrködik a látvánnyal, nem akar lenyűgözni, miközben mégis azt teszi azzal, ahogy kibontja az emberi természetet.
Persze 1957-es a film, így némiképpen kissé beszűkültebben állnak dolgokhoz, és azért feltűnik némi sztereotípia is, de azért ez a film, tényleg rendben van.

9 hozzászólás
Ottivilága 

Azért fájó ez a film, mert minden mondata, szava, lélegzete igaz a mai napig. Bármikor hallhatnánk vagy olvashatnánk a filmben elhangzottakat.

Miközben néztem rögtön eszembe jutottak azok, akik a kommentszekcióban néhány soros hír után lámpavasra húznának akárkit. Aztán, ha néhány nap múlva kiderül, hogy nem így volt, hanem amúgy, akkor meg valaki mást. Minden szereplő ismerős volt a mindennapokból. Szerintem ez is az egyik kulcsa a sikerének, hogy nagyon kidolgozottak a figurák (na meg persze a színészek, akik tökéletesen hozzák őket). Az ilyen típusú, zárt helyen játszódó, „beszélős” filmeknél nagyon sok múlik a színészeken és itt aztán nem lehet panasz senkire.A filmnek végig van egy feszültsége, nekem egy pillanatra sem lankadt a figyelmem.
Külön felfigyeltem a stylist (vagy akkor még jelmeztervező:) munkájára, aki az öltöny/ nyakkendő párost annyira az egyéni jellemekre tudta szabni, hogy már bevonulásnál lehetett sejteni (persze ehhez a színészi játék is kellett), hogy ki mit képvisel.

Lehet, hogy most nagyon messzire kerülök a filmtől, de eszembe jutott egy történet. Annak idején Friderikusz Sándor az egyik komolyabb műsorában bemutatott egy anyát, aki évek óta szenvedő, halálos beteg gyermekét vízbe fojtotta. Olvastam akkoriban egy cikket, hogy a felvétel előtt a közönséggel kitöltettek egy tesztet (úgy hogy néhány mondatban elmondták miről lesz szó). A közönség nagy része természetesen halálbüntetést adott volna az anyának (úgy, hogy Magyarországon akkor már nem létezett), többségük (természetesen) vízbe fojtotta volna. Miután végignézték a közel egy órás interjút zömüknek megváltozott a véleménye, legtöbben felmentették volna.

Ennyit számít az, ha meghallgatjuk a másikat, ha mielőtt véleményt formálunk alaposabban utánanézünk a dolgoknak, ha megpróbálunk konstruktív vitát folytatni. De nekem úgy tűnik, mintha az elmúlt több, mint hatvan év alatt (ahhoz képest amikor a film készült), mintha semmi nem változott volna az emberi jellemben. Ezen amúgy szoktam gondolkozni, hogy bár a technika, az életmód rengeteget változott az elmúlt évtizedekben, de mi mintha semmit sem változtunk volna. És ez véleményem szerint ugyanannyira jó hír is, mint amennyire rossz…

The_General 

Valamilyen különös okból kifolyólag nem raktam be eddig ezt a filmet itt a kedvencek közé, pedig hát… :) Egészen biztosan benne lenne a 10 legjobb filmben, amit valaha láttam, ha egyszer összeállítanék egy listát erről. Pedig azt hiszem, nem kevés filmet láttam már. Ezt azonban évente 1-2 alkalommal megnézem. Most a Family Guy epizódja juttatta eszembe, és nagyon jól esett sokadjára is látni. Azt hiszem még soha nem láttam másképp, csak eredeti nyelven, de nem is nézném meg semmilyen szinkronnal. Annyira ritka az ilyen film, ahol minden egyes jelenet tökéletes, minden egyes mondat, minden egyes szó és hangsúly annyira a helyén van, hogy az valami félelmetes. Mind a 12 szereplőnek jut 1-1 nagyszerű jelenet a filmben (igaz, van akinek több is), és mindenki remekel. Főleg persze Henry Fonda, Lee J. Cobb, E.G. Marshall, Joseph Sweeney és Ed Begley, de tényleg mindenkit fel kellene sorolni. Fantasztikus film, zseniális alakításokkal, közben eléggé minimalista is, de fontos mondandóval és gondolatokkal.

2 hozzászólás
Filmdoki 

Mit mondjak, minden idők egyik legzseniálisabb filmje, mely idén ünnepli 60. születésnapját, mégis jó néhány mai filmet szégyenít meg. Tegnap éjjel néztem meg másodjára, és mégis ugyan úgy szögezett a képernyő elé, mint első alkalommal. A levegő szinte a szobában is izzik amikor ez a tizenkét férfi egymásnak esik egy gyilkosság ügyében. Az érvek és ellenérvek zseniálisan vannak adagolva, az ember alig várja a következő gondolatot, mely újabb vitát fog eredményezni. A párbeszédek kiválóak, ezek miatt egy percig nem érzi unalmasnak a néző a filmet, pedig az egyetlen szobában játszódik, kivéve a nyitányt és az utolsó pár pillanatot.
A színészek előtt le a kalappal. Bravúrosan alakít mindenki. A karakterek zseniálisan vannak megjelenítve, és gondolkodásukból, a tárgyaláshoz való hozzáállásukból nagyszerűen rajzolódik ki személyiségük.
A szinkron szintén első osztályú lett, rengeteg nagy nevet sorakoztattak fel, bár egy ilyen produkció meg is érdemli, hogy minőségi szinkront kapjon.
Szomorú, hogy média órán nem nézették meg velünk, pedig az biztos, hogy ezt vetíteni kellene az iskolákban, hogy a fiatalok lássák: így is lehet izgalmas filmet készíteni, nem kell hozzá millió robbanás és CGI orgia. Ennél már csak egy dolog szomorúbb, hogy nem adták még ki DVD-n kis hazánkban.

2 hozzászólás
Emerson 

Mestermunka, mert olyan atmoszférát teremtett, hogy úgy éreztem, én vagyok a tizenharmadik dühös ember. Nem hagyott nyugodni, összekuszálta a gondolataimat, megváltoztatta a véleményemet, kifacsart a végére.

sipiarpi 

Nagyon tetszenek az egy helyszínen játszódó történetek. Azok közül is ez a kedvenc. Itt tényleg csak az emberek (és személyiségük) vannak és az alapszituáció. Egy nagyon jó színdarab nagyon jó film feldolgozása. Csak ajánlani tudom. Többszöri megnézésre is!

Negative_Singularity

Ez igen… Kevés olyan film van, amihez alig találok szavakat, és ez az. 12 ember, tele nyílt, vagy elfojtott haraggal, ami szépen oldódik az ésszerűség józanító érvelésében. Ó, hogy mennyire egyszerű és felelőtlen elítélni valakit, amikor istent játszunk és kezünkben a hatalom! Hatalmas bátorság kell ezzel szembeszállni – és az igazság mellé állni.
Nagyszerű film!
Mondjuk spoiler. De ennyi „hibát” elbírt a film.

1 hozzászólás
piciszusz 

Imdb top 250 miatt kerítettem rá sort és abszolút nem bántam meg. Tetszett, szép lassan adagolták a dolgokat, érezni lehetett végig, ahogy fokozódik a feszültség. Örülök, hogy ott volt az az egy ember, aki elültette a fejükben a kételyt és nem a nyilvánvaló és könnyű utat választották.

BeL1eVe 

Nehezen lehet szóhoz jutni, hogy egy 62(!) éves mozgókép hogy tud ennyire immunis lenni az időre, a mai társadalomra nézve is ennyire aktuális témákat feszegetni és mélyen ott tartani az utolsó képkockáig. Egy újabb meghatározó, fontos filmélménnyel lettem gazdagabb.


Népszerű idézetek

Serafina_Darion 

Esküdt 9: Legfeljebb egy éjszakánkba kerül, de a fiúnak az életébe.

3 hozzászólás

Esküdt 8: Tizenegyen bűnösnek találták. Nem könnyű maguk mellé csatlakozni tizenkettediknek, és halálba küldeni egy gyereket.
Esküdt 7: Miért, ki mondja, hogy könnyű?
Esküdt 8: Senki sem.

Zakuro 

Belátom, nehéz függetleníteni magunkat az előítéletektől. Mindenféle előítélet csak bemocskolja az igazságot.

Liza 

Maguk jólelkűek mind egyformák. Arra pazarolják a drága időt, aki nem érdemli meg.

I'd like to ask you something: you don't believe the boy's story. How come you believe the woman's? She's one of „them”, too, isn't she?


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján