Kettes számú esküdt (2024) 76% 88★

Az év talán legjobb filmje lett ez, egy kőkemény dráma, ahol egy pillanatra sem csökken a feszültség. Az elejétől a végéig görcsben áll a néző gyomra is (legalábbis nálam így volt), mert olyan morális kérdéseket vet fel, ami percről percre megkérdőjelez mindent a kettes számú esküdtben, és bennünk is. Szinte mi magunk is esküdté válunk, hiszen jelen vagyunk minden pillanatban, ismerjük a tárgyaláson elhangzott érveket, de ugyanakkor tudni véljük az igazságot is. Bűnös? Nem bűnös? Hogyan lehet egy ember sorsa felett dönteni? Ahogy a filmben is elhangzik, az igazság nem mindig jelent igazságosságot is. Telnek a percek, mi meg csak izzadunk tovább, mert bár annak a valószínűsége, hogy pont ilyen körülmények közé kerüljön valaki szinte nulla, de maga az alaphelyzet azért bárkivel elfordulhatna. Egyszerre akarjuk, hogy véget érjen, hogy minden a helyére kerüljön, de ugyanakkor mégse.
A színészek hibátlanul játszanak, a rendezés tökéletes, a forgatókönyv dicséretes.

Azért azt mindenképp leírom még így a végére, hogy korábban már láttam egy filmet, ami lényegében ugyanezt a témát dolgozza fel, csak a szereplők felállása más, így számomra nem volt annyira eredeti ez az ötlet. Erről a filmről van szó, csak spoileresen írom, hátha valaki nem akarja tudni, vagy esetleg azt már látta, és befolyásolná az élményt: spoiler Ez kisebb költségvetéssel készült, de hasonlóan teremti meg a feszültséget.
Szerintem mindkettőt érdemes megnézni! (a lelki hatását és a tanulságot pedig feldolgozni…)

Tyűűű, a mindenit! Óriási bravúr, hogy az öreg Clint Eastwood 90 fölött lepakolt egy elejétől végéig odatapasztó, klasszikusabb vonalvezetésű, részleteket kiveséző sztorit, mely erősen egyensúlyoz a moralitás keskeny határmezsgyéjén. Szuper dialógusok, remek karakterek, patent színészgárda, annak pedig nem győztem örülni, mikor néhány jelenet erejéig beköszöntött a 12 dühös ember szellemisége. Fantasztikus alkotás, imádtam!

Ütősebb lett volna, ha nem lövik le rögtön az elején a „poént”.
A befejezés pedig merészebb és sokkal tökösebb lett volna, ha nincs az utolsó fél perc.

A Juror #2 klasszikus amerikai témát dolgoz fel, és egy rendkívül súlyos dilemmát mutat be kifejezetten a főhős belső motívumaira fókuszálva. A film válaszokat nem kínál, kérdéseket és végtelen mennyiségű beszélgetnivalót ám annál inkább. Clint Eastwood 94 évesen egy rendkívül friss, elgondolkodtató és nem utolsósorban jól megrendezett filmet rakott le az asztalra. Ha ez tényleg az utolsó filmje, le a kalappal, remek alkotással zárta le pályafutását. Ha pedig idővel kiderül, hogy mégsem, bízzunk benne, hogy a Juror #2-nál nem adja alább.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/12/23/juror-2-film-kritika/

oh, jaj… csak közben tudtam meg, hogy Eastwood rendezte, de csak mert annyira nem kötött le, szóval simán gépeztem mellette… D:
pedig régebben szerettem Eastwood filmjeit… legalábbis ha jól emlékszem… @_@

lehetett volna izgibb, a végét meg nagyon szorítottam, hogy spoiler

Össze lett rakva a film, végig ott a kérdés, hogy mi lesz? Kinek lehet ilyenkor „drukkolni”? Roppant nehéz kérdéseket vet fel a film, és a szereplők sem könnyítik meg a nézők dolgát, mert kibukkan belőlük az ember: eleve elkönyvelik valahogy a bűnöst, vagy csak sietnének haza. Vagy csak simán mennek a többséggel a döntésükkel. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen helyzetben megállná a helyét. Hogy jó vagy rossz-e a rendszer, nehezen eldönthető, de ilyesmit nem szabadna félvállról venni. És vajon mit tehetnénk Justin helyében?
Nagyon jó film, bőven megéri ez a két óra, nagyon tanulságos dolgokkal van tele.

Volt ami eléggé kiszámítható volt a filmben, de mindettől eltekitnve kifejezetten feszült hangulatú volt az egész. Justin belső vívódása életszerűen volt ábrázolva, az esküdtek beszélgetései is, ahogy próbálnak dönteni egy ember sorsa felett rendkívül gyomorszorítóak tudtak lenni. Egyébként én továbbra is nagyon szeretem a tárgyalótermi drámákat, így nyilván érdekelt az egész téma, meg természetesen az amerikai jogrendszer sajátossága az esküdtek jelenléte, ez is mindig érdekes fűszerezést ad az ilyen típusú filmeknek. Mindenesetre én szívesen ajánlom a filmet azoknak akik valami komolyabb témára vágynak, tényleg végig le tudja kötni az embert. Az egyetlen hibája tényleg az, hogy túl korán ellövik a film „poénját”.

Bár láttunk már sok ehhez hasonló filmet, de ez mégis más volt. Egyrészt nem ment el a történet az unalmas kategóriába, ahol semmi mást nem látunk csak az esküdtek beszélgetését, veszekedését az ügyről. Másrészt ott a főszereplőnk, akinek a további élete vagy rossz lesz vagy borzalmas. A vége sem volt meglepetés viszont adott egy nagyon jó lezárást a filmnek. A szereplőválogatás, minden karakterhez, szerintem nagyon jól sikerült!

A 12 dühös ember (nem lehet nem észrevenni legalább a kalapemelést Clint-től) találkozása Dosztojevszkij-vel, Eastwood-fűszerezéssel tálalva. Avagy mit tett le az asztalra ez az ember 93 évesen?
Korrekt a két órás játékidő, annyira nem éreztem, hogy vontatott lett volna. A narratíva és a nyomozós rész pont eléggé feszes ahhoz, hogy ne lankadjon a figyelem. Ahogyan a karakterek őrlődése is eléggé meg tudja viselni az embert. A pólusáthelyeződés és az abból fakadó állásfoglalás pedig erős gyomros és egyben rendezői bravúr is.

Nagy várakozással fogtam hozzá és nem is csalódtam!
Hiába – Clint még így 90 fölött is tud remekelni!
A sztori is érdekes volt, és a játék is színvonalas.
Csak azt nem értem, miért nem került ez moziba?
Szívből ajánlom!