Tizenkét dühös ember (1997) 56

12 Angry Men
117' · amerikai · dráma, krimi, tévéfilm 12

2 díj · 6 jelölés

A tizenkét esküdtnek, látszólag sima gyilkossági ügyben kell ítéletet hoznia. A vádlott bűnösségét annyi tökéletesen egybevágó tény bizonyítja, hogy az egyik esküdtben felmerül a gyanú: a dolog túlságosan is egyszerű, és nem ártana alaposabban megbeszélni a tárgyalóteremben hallottakat.… [tovább]

angol

Szereposztás

Jack Lemmon8. esküdt
Courtney B. Vance1. esküdt
Ossie Davis2. esküdt
George C. Scott3. esküdt
Armin Mueller-Stahl4. esküdt
Dorian Harewood5. esküdt
James Gandolfini6. esküdt
Tony Danza7. esküdt
Hume Cronyn9. esküdt
Mykelti Williamson10. esküdt

További szereplők

Tizenkét dühös ember (1997)
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző

További stábtagok

Gyártó
MGM Television

Ennek a feldolgozása

Tizenkét dühös ember (1957)
Tizenkét dühös ember (1957)

Kedvencelte 10

Várólistára tette 67


Kiemelt értékelések

Chriss 

Nagyon szeretem az ilyen filmeket! Mivel egy hosszabb értékelésem váratlanul eltűnt a laptopomnak köszönhetően, és most kicsit mérges lettem, (én vagyok a tizenharmadik dühös ember) megpróbálom rekonstruálni ami elszállt. Nos… ez a film sokkal jobban lekötött, mint bármelyik akciódús CGI mozi. Pedig csak egy lepukkant szobát láthattunk, ahol tizenkét ember szópárbajának lehettünk tanúi. A színészek tökéletesen szemléltették azt a frusztrációt, melybe a helyzet belekényszerítette őket. Különböző nézőpontok feszülnek egymásnak, és logikus okfejtések során keresztül válik számunkra egyre világosabbá, hogy talán mégsem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt a tárgyaláson állították. Személyiségeket ismerhetünk meg, igazi hús-vér embereket. Vannak köztük bátrak, akik képesek szembe menni a többséggel, és addig nem nyugszanak, míg nem győz az igazság. Mert itt emberélet a tét. Egy ember élete, akit most nem izomagyú, kigyúrt akcióhősök védelmeznek géppuskákkal, hanem hétköznapi átlagemberek logikus okfejtésekkel. És kiderül, a szavaknak mekkora erejük van. És az is, hogy mindenki lelkiismerete felébreszthető. Az eredeti filmet nem láttam, csak az 1997-es feldolgozást, de engem tökéletesen meggyőzött. Jól esett ez a kis pszichológiai-logikai hadviselős agytorna. Már hiányzott. Számomra csillagos ötös, és ment is a kedvencek közé.

bonnie9 

Percekkel az eredeti után kezdtem nézni, így több, mint friss volt az élmény és lehetetlen elkerülnöm az összehasonlítást.
Pedig ha nem tenném, és önálló filmként tekintenék rá, akkor nincs ezzel az alkotással semmi gond. Ugyan nem olvastam a könyvet, de kiindulva a az 57-es verzióhoz képest történt változtatásokból (ami lényegében nincs), ez is hű adaptáció. Ugyanaz a történet, ugyanazok a karakterek (néhányan még külsőleg is), ugyanazok a párbeszédek.
Ha viszont azt nézem, hogy remake, akkor felmerül a kérdés, hogy minek, ha az eredeti időtálló maradt. Mert egy színházi darabnál, amit adott korszakban fantasztikusan eljátszanak adott színészek, akik aztán sok-sok évtizeddel később már nincsenek köztünk, de a közönségnek igenis meg kell ismerni a történetet (mert érdemes), akkor van létjogosultsága a felújításnak. De ez egy film, ráadásul egy nagyon jól sikerült film, amit bármikor elő lehet venni újra. Rendben, filmeknél is van, amikre ráfér egy kis frissítés, még ha a maga idejében kiváló is volt. Előfordul, hogy technikailag, ideológiailag vagy színészileg meg lehet később jobban, aktuálisabban vagy izgalmasabban is csinálni. De itt a történet és az emberek a lényeg, úgy a felszínen mint a mélyben és ez a történet az évek során mit sem változott, mert az emberek, az emberiség sem változott – jobb irányba legalábbis nem nagyon. Az új film nem lett sem feszesebb, sem csavarosabb és a szereplők sem kaptak több réteget.
Én nagyon szeretem Lemmont, a szereplők többségét is ismerem más filmekből, tudom, hogy meg szokták tenni, amit meg kell, mégis, ha összevetem az elődökkel, hiába tette le mindenki az asztalra, amit kellett, jóval erőtlenebbek voltak. Nem tudom megmagyarázni, miért. Pedig látszott az odaadásuk, a párbeszédek is néha nemcsak tartalmilag, de szóról-szóra is visszaköszöntek és mégis…
Az viszont zavart (és közrejátszott a végső megítélésben), hogy bizonyos karakterek apró változásai bennem sokkal inkább érdektelenséget váltottak ki az odafigyelés helyett.
Lemmon itt már a 70-es éveiben járt. spoiler nagy jelentősége van, ami így szinte elveszik. Igazából Lemmon simán lehetett volna a 9.esküdt.
Cobb ijesztő 3.esküdt volt. Scott ugyanúgy játszotta el, mégsem rettentett meg.
Értem, miért volt 57-ben mindenki fehér, 97-ben meg az esküdtek fele fekete. Viszont valahogy úgy érzem, az 5. és a 10. esküdt cseréje nem az etnikai egyenlőség jegyében történt, hanem a „gyengébbek kedvéért”. Nekem viszont sokkal nagyobbat ütött a meglepetés ereje, mintsem a nyilvánvalóvá tétel. Szerintem pont az a lényeg, hogy spoiler
Szóval összességében korrekt, pontos, jó munka, ha valaki ezzel a filmmel ismeri meg a történetet, az is rendben van, de akinek lehetősége van, mindenképp vegye elő az 57-es alkotást.

Emerson 

Nem volt jó ötlet közvetlenül az ’57-es verzió után megnézni, mivel a szereplőkön kívül semmi nem változott (még jó hogy). Teljesen fölöslegesnek éreztem, hogy ezt újra filmre vitték. Ennyi erővel most is készíthetne valaki remake-et. légyszi, ne!
Mivel a forgatókönyv is ugyanaz volt, maximum csak a színészek teljesítményébe köthetek bele. Maradjunk annyiban, hogy nálam az eredeti stáb elérte azt, hogy a véleményem az övékével együtt megváltozzon, itt ez elmaradt. Kedvelem Lemmont, de nem győzött meg a karaktere.
Aki viszont látványosan más volt, az a bíró az teljesen mindegy, hogy más nemű lett. Tudom, hogy aprócska szerep, de az eredetiben annyira jól átjött a flegma stílusa, ezzel is tükrözve azt, hogy ez csak egy szokásos gyilkossági ügy, egyértelmű hogy az esküdtek mit szavaznak meg, lapozzunk. Itt meg?! Arról papol a bíró, teljes beleéléssel, hogy jól fontolják meg a döntésüket, mintha tudná, hogy az egyiknek még a szeme se áll jól… ez szerintem hiba volt.

3 hozzászólás
Blissenobiarella 

Nekem az eredeti film jobban tetszett, de ez is megér egy megtekintést.

Man_with_Tattoo

Az eredetit akartam megnézni, de sajnos nem volt elérhető a „videotékában”…:D Elég komoly, érdekfeszítő a film még úgyis, hogy végig egyetlen szobában játszódik 12 szereplővel! A témája nem egyszerű, és hogy a kellő tanulságokat levonjuk belőle tényleg oda kell koncentrálni, mert van mondanivalója a történetnek…nem is egy!
Számomra a legérdekesebb az volt, hogy kik kezdték el szépen fokozatosan megváltoztatni a véleményüket, s kik ragaszkodtak minél tovább az első álláspontjukhoz. Kőkemény jellemrajzok bontakoznak ki mellékszálként! Az tuti, hogy ezekután a közeljövőben a könyvet is elolvasom, ha már a film ennyire jó lett!

Fremy18

Úristen, hogy mennyire tetszett. Biztos újra nézem és az eredetit is megnézem. *—*
Annyira logikusan építették fel az egészet, hogy hogyan jutottak attól a pontól, hogy bűnős addig a pontig míg szépen rá nem jöttek a tények alapján, hogy hoppá lehet, hogy mégsem bűnős. Olyan vicces volta óra alatt leakarták tudni az egészet és egészen hétig ott ültek xD
Eszméletlen volt a 8. esküdt. mindent vitt. Olyan logikusan át gondolta az egészet. Szépen átgondolt mindent és utána meggyőzte a körülötte lévőket.
Le vagyok nyűgözve komolyan.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján