Aki szelet vet (1960) 84% 25★

Kiváló film.
Pedig amerikai, mondhatnám. :-)
De ez a film pont azért és abban erős, amiben az amerikaiak és az amerikai filmek azok.
Realista dráma, izgalom, feszültség, brillírozó párbeszédek, jók és rosszak.
Bár nem teljesen fekete-fehér minden, de mélyebb lélektani ábrázolásokkal nem találkozunk. Jobb is így, mert az nem az amerikai filmek erőssége.

A film a hírhedt daytoni majomper alapján készült, több-kevesebb hűséggel.
Ez a történet és így a film is – azt gondolom – amíg ember az ember, aktuális lesz. Ez a probléma hol kevésbé, hol jobban, de mindig létezni fog a gondolkodók és az azt valamiféle hittel pótolók között.
És itt nemcsak a vallás szerinti különböző hitekre gondolok, bár kétségkívül ők voltak mindig a gondolkodás legnagyobb ellenzői. Sok modern hitpótlék van – leginkább ideológiák, politikai nézetek – amik legalább ekkora erővel törtek és törnek a mindenkori gondolkodók – főként a másként gondolkodók – ellen.

Jó lenne, ha ezt a filmet sokan látnák és felismernék a fájdalmasan mai aktualitását.
Mondhatnám, hogy ajánlom a filmet minden a szabad gondolkodást nehezményező embernek, de ez így elég furcsa lenne. Merthogy nem szokásunk önmagunk hiányosságait beismerni.

Egyébként meglepően tartja magát – mondhatni, hogy szinte divatos lett – kételkedni az evolúcióban. Teszik ezt diplomás, tanult emberek is, elsősorban vallási, „isten teremtette” alapon.
Pedig az evolúcióelméletet az egyik legszebb dolog, amire az ember a természet titkai közül rájött. Teológiai értelemben szerintem inkább lehetne istenbizonyítéknak, semmint –cáfolatnak tekinteni.

Még talán annyit, hogy olyanok is vannak, akik a (leginkább a materialista természet-) tudomány köntösébe bújtatják a saját dogmatikusságukat és onnan irtanak minden szerintük tudománytalan dolgot, legyen az a vallás vagy épp a kínai akupunktúra. Ezt én ugyanúgy károsnak tartom.
Vagyis szerintem ez a film nem pusztán a tudomány és a vallás csatájáról szól, hanem ahogy a védőügyvéd megfogalmazta, a gondolkozás szabadságáról. És még – hozzátenném – a dogmatikusság nagy károsságáról.

Eddig valahogy kimaradt az életemből ez a film.
Talán nem véletlenül – most kellett látnom, a mai mindennapjainkban. … és még sokszor meg fogom nézni.
Kötelezővé tenném, és az 1001 filmben is helyet szorítanék neki.
Van itt minden: hívők és agnosztikusok, tudatlanok és „tudók”, ármánykodás, gyűlöletkeltés, megosztás, „fénygyújtás” és újabb kioltási kísérletek, állam és egyén, ügyvédek, ügyészek, bírók, jog, érvek és ellenérvek, demagógia, amelyek mindekinek, aki nézi és látja e filmet KELL, hogy gondolatokat ébresszen: saját magunkban és a világban való létünk és gondolkodásunk tekintetében.

Spencer Tracy éppúgy tökéletes alakítást nyújt, mint az Ítélet Nürnbergben (1961) c. filmben; még a szótlansága és egytelen pillantása is ezer mondanivalót közvetít.
Az általam eddig főként énekes-táncos (no, de milyen énekes-táncos!) komikus színészként ismert Gene Kelly is a riporter szerepében olyan karaktert jelenít meg, akiből igencsak kellene ma is „néhány”.

Kortalan mondanivalók tömkelegével rendelkező filmművészeti alkotás, amelyet tegnap, ma és holnap is vetíteni kellett volna. Talán jobb világban élhetnénk.

Azt hiszem nagy kedvencem lett és nem csak azért mert az utánozhatatlan Spencer Tracy játssza a főszerepet.
Az alapsztori még most is erős téma, hát még a maga idejében mennyi vizet kavarhatott fel. A déli kisvárosban élő tanár veszi a bátorságot, hogy az evolúcióról tanítson az iskolában. A város lakosságának 99,99% azonnal ellene is fordul, börtönbe csuklyák, ráadásul a tehetséges és mélyen vallásos Matt Brady jön a városba, hogy a vádat képviselje. Az ügyvéd Brady régi barátja Henry Drummond, így személyes drámából sincs hiány.
A film tele van remek és emlékezetes pillanatokkal, illetve kellően tudja egyensúlyozni a drámát és a humort is. Gondoljunk csak arra, ahogy a városka lakói egy felakasztott meggyújtott bábut hordoznak körbe az elítélt cellájának ablaka előtt, miközben fennhangon éneklik, hogy fel kellene akasztani. Később mégis egy emlékezetes poénként utalnak a jelenetre, mikor a mindig szemtelen újságíró, akasztott embert rajzol, majd egy dedikálást kér a vádlottól. Az újságírót alakító Gene Kelly egyébként brillírozik a szerepben, sorra süti el a csípős vicceket.
Emellett a film pártatlan. Az elején az elvakult vallás hátrányait mutatja be, viszont a vége felé oda csap, a semmiben sem hívőknek is egy kicsit. A történet fő kérdései szerintem, hogy megférhet e a tudomány és a vallás egymás mellett, illetve merjünk e kockáztatni azzal, hogy gondolkozunk.

Nagyon érdekes film. Sokkal egyoldalúbbra számítottam, de az evolúció elleni per abszurditásán kívül bemutatta annak tragédiáját is, hogy mi van ha a hitet kihúzzák az ember lába alól,akkor amikor még szüksége van rá. Ebben is együtt tudok érezni a szereplőkkel, hisz velem is megtörtént.