Észvesztő (1999) 79% 250★

Nálam ebben a fimben debütált Angelina Jolie. Észvesztő alakítás volt!

Meg kell állapítanom, hogy a 60-as években játszódó filmeknek nagyon jó a zenéjük. Ennek is. De nemcsak a zene volt jó, hanem úgy az egész. Erős történet a pszichiátriáról, ami talán inkább szanatórium. Szembenézni önmagaddal, hazugságok nélkül, talán a legnehezebb… és nemcsak szembenézni, hanem el is viselni azt, akivel szembesülsz, talán még inkább…
Azért két apróság csak van itt. Az egyik, hogy kiderült ez a személyiségzavar öröklődik, és ugye ott van a családi látszat létezés. Másfelől, ahhoz képest, hogy író akart lenni, semmit nem írt a naplóján kívül bent. Kint még annyit sem…
Jó film, jó szereplőgárdával, jó színészi játékkal.

Rég nem fogott meg így film, mint ez… Napok teltek el, mióta láttam, de még nem szabadultam a hatása alól. A Downtownt pedig soha többé nem tudom úgy meghallgatni, hogy ne ez a film jusson az eszembe.

A Száll a kakukk fészkére gyenge utánérzése, még akkor is, ha az írónő a saját életét írta meg (vagy épp azért). Gyenge, kidolgozatlan karakterek, akik nem tudnak elvinni a hátukon egy történetet, sablonos megoldások, kiszámíthatóság. Egyszer meg lehet nézni, de semmi több.

Tényleg észvesztő.
Ennyire sok karakterrel, ENNYIRE még sosem tudtam azonosulni EGYSZERRE. EGY filmben.
Azelőtt, hogy megnéztem ezt a filmet, sokáig nem találtam semmi olyat, ami igazán lekötött volna. És akkor jött ez. És bumm.
Lisa jó pár szövegét pedig sosem fogom elfelejteni.
Hú, nézzétek meg!

Sokkal de sokkal jobbra számítottam a film kapcsán. Nekem unalmas volt és a szereplők is olyan semmilyenek voltak számomra. Egyedül Angelina Jolie alakítása tetszett, de az viszont nagyon.

Őrült egy film ez. Egyrészről nagyon élveztem, másrészről meg kicsit visszataszító. De pont ez az ambivalencia tetszik benne. Szomorú sorsokat láthatunk, melynek mindegyike elgondolkodtat. A szereplők pszichológiailag elemezhetőek és akár a helyükbe is képzelhetjük magunkat. A színészi alakítások is tökéletesek. Nagyon tetszett az egész. :)

Kissé gyengén játszottak a szereplők, a karakterek kidolgozatlanok, egysíkúak, unalmasak. Talán még Jolie tudta hozni a megszokott vadságát. Ami durva volt, hogy a Borderline-személyiségzavart meghatározhatatlan személyiségzavarnak fordították…

Brittany Murphy miatt (kihívás) néztem meg a filmet, de nem bántam meg, bár nem ő a lényeg ebben a filmben. Angelina észvesztő, nem volt semmi és Winonát is bírtam, szerintem jól játszotta a szerepét. Kemény egy film, napokig hatással van az emberre.

Amióta értékeléseket pötyögök ide Snittre, azóta nem sok film adta fel nekem a leckét annyira, mint jelen alkotás. A szokásosnál többet kellett gondolkodnom azon, miről is szólt, vagy legalábbis én hogyan értelmezem a látottakat, hallottakat, pedig ez nem egy csavaros krimi volt, hanem egy fiatal lány vallomása az elmegyógyintézetben töltött idejéről és ezzel együtt arról, hogy a tinédzserek felé irányuló elvárások a felnőttek világába való becsatlakozásról, a jövőjük alapos megtervezéséről bizonytalanságot, szorongást, céltalanságot válthatnak ki belőlük, vagy okozhatnak egyéb mentális problémákat. Az elején nagyon megtetszett az a történetmesélési megoldás, hogy randomnak tűnő módon ugráltunk egyik jelenetből a másikba, amivel valószínűleg azt akarták érzékeltetni, hogy milyen Susanna fejével gondolkodni, ezért is találtam furcsának, amikor ez a fajta elbeszélési módszer teljesen felszívódott a film második felére. Azért így is érdekes volt végigkövetni őt, ahogy az intézetben megismert lányokkal átéltek során szép lassan ráébredt, mit kéne másként csinálnia és hogy az egyhangú kényelemben eltelő napok a pszichiátrián csak hátráltatják őt abban, hogy igazán élhesse az életét. A többi bentlakóval kialakult szövetsége és az ebből fakadó közös kalandok sokszínű pillanatokat tartalmaztak, de egyben azt is bemutatták, hogy mint minden emberi kapcsolatnak, úgy a barátságoknak is vannak hullámhegyei és hullámvölgyei, főleg ha a felek eltérően gondolkodnak bizonyos dolgokról. Szereplők tekintetében az kicsit zavart, hogy a lányokat játszó színésznők többsége bőven idősebb volt saját karaktereinél, ettől függetlenül az alakításukkal nem volt probléma, bár ahhoz képest, hogy Winona Ryderé volt a főszerep, mégis inkább a szabadszellemű, lázadó szociopata Lisát játszó Angelina Jolie-t jegyezte meg jobban a néző, amihez talán a figurával együtt járó harsányság is hozzájárult.
Összességében nézve a történetmesélés és a színészi alakítások miatt egyszer mindenképp érdemes megnézni ezt a filmet.