Észvesztő (1999) 79% 257★

Nálam ebben a fimben debütált Angelina Jolie. Észvesztő alakítás volt!

Meg kell állapítanom, hogy a 60-as években játszódó filmeknek nagyon jó a zenéjük. Ennek is. De nemcsak a zene volt jó, hanem úgy az egész. Erős történet a pszichiátriáról, ami talán inkább szanatórium. Szembenézni önmagaddal, hazugságok nélkül, talán a legnehezebb… és nemcsak szembenézni, hanem el is viselni azt, akivel szembesülsz, talán még inkább…
Azért két apróság csak van itt. Az egyik, hogy kiderült ez a személyiségzavar öröklődik, és ugye ott van a családi látszat létezés. Másfelől, ahhoz képest, hogy író akart lenni, semmit nem írt a naplóján kívül bent. Kint még annyit sem…
Jó film, jó szereplőgárdával, jó színészi játékkal.

Ez a film jó. Jók a színészek. Jó a zene. Van egy alapgondolat, és egy erre szépen felfűzött történet. Van egy fontos üzenete, ami érthetően van átadva. Okék a karakterek is, a célnak megfelelnek. Sablon? Helyenként persze, az. És?
Kicsikét talán már lassú a mai ízléshez, de tökéletes esti film volt.

Rég nem fogott meg így film, mint ez… Napok teltek el, mióta láttam, de még nem szabadultam a hatása alól. A Downtownt pedig soha többé nem tudom úgy meghallgatni, hogy ne ez a film jusson az eszembe.

Tényleg észvesztő.
Ennyire sok karakterrel, ENNYIRE még sosem tudtam azonosulni EGYSZERRE. EGY filmben.
Azelőtt, hogy megnéztem ezt a filmet, sokáig nem találtam semmi olyat, ami igazán lekötött volna. És akkor jött ez. És bumm.
Lisa jó pár szövegét pedig sosem fogom elfelejteni.
Hú, nézzétek meg!

A Száll a kakukk fészkére gyenge utánérzése, még akkor is, ha az írónő a saját életét írta meg (vagy épp azért). Gyenge, kidolgozatlan karakterek, akik nem tudnak elvinni a hátukon egy történetet, sablonos megoldások, kiszámíthatóság. Egyszer meg lehet nézni, de semmi több.

Sokkal de sokkal jobbra számítottam a film kapcsán. Nekem unalmas volt és a szereplők is olyan semmilyenek voltak számomra. Egyedül Angelina Jolie alakítása tetszett, de az viszont nagyon.

Őrült egy film ez. Egyrészről nagyon élveztem, másrészről meg kicsit visszataszító. De pont ez az ambivalencia tetszik benne. Szomorú sorsokat láthatunk, melynek mindegyike elgondolkodtat. A szereplők pszichológiailag elemezhetőek és akár a helyükbe is képzelhetjük magunkat. A színészi alakítások is tökéletesek. Nagyon tetszett az egész. :)

Kissé gyengén játszottak a szereplők, a karakterek kidolgozatlanok, egysíkúak, unalmasak. Talán még Jolie tudta hozni a megszokott vadságát. Ami durva volt, hogy a Borderline-személyiségzavart meghatározhatatlan személyiségzavarnak fordították…

Brittany Murphy miatt (kihívás) néztem meg a filmet, de nem bántam meg, bár nem ő a lényeg ebben a filmben. Angelina észvesztő, nem volt semmi és Winonát is bírtam, szerintem jól játszotta a szerepét. Kemény egy film, napokig hatással van az emberre.