Viszály (2017–) 90% 29★

Nagyon vártam már ezt a sorozatot, aztán amikor kijött valahogy mégis kicsit elhanyagoltam, nem nagyon akaródzott elkezdeni, most meg elmondhatom, hogy két nap alatt megnéztem a nyolc részt, ami nálam nagy szó… Ahogy azt már korábban is írtam, a sorozat különlegessége nem csak abban rejlik, hogy megismerhetjük a két színésznő viszonyát, és hátterét, személyiségét, hanem betekintést kapunk abba a világba, ami az akkori filmgyártást jellemezte. Külön örültem, hogy Hedda Hopper karakterét is beletették, mert ő volt az akkori Rita Vitrol, amiről ő nem tudott, az nem is történt meg.
A két színésznő nagyon jó választásnak bizonyult a szerepre, nagyon átélték a karaktereket, nekem csak egy fájdalmam volt, hogy egyszer sem láthattuk őket fiatalon, pedig akkor mind Joan C. , mind Bette D. gyönyörűek voltak. Érdemes rákeresni a két színésznőre fénykorukból, és akkor talán még nagyobbat üt a sorozat mondanivalója…Már a Birdman kapcsán is elgondolkoztam rajta, hogy milyen érzés lehet is az, amikor valaki évekig az emberek kedvence, és minden csak róla szól, majd ahogy elkezd öregedni, egyre kevesebben kíváncsiak rájuk… Mélységesen sajnálom ezeket a nagyságokat és valahol megértem, ha mindent megtesznek azért, hogy megpróbáljanak minél tovább fiatalnak látszani.
… Ha valaki esetleg eddig nem látta volna a Mi történt Baby Jane-nel? című filmet, az mielőbb pótolja, mert két színészlegendát láthat benne, életük talán legnagyobb alakításával. Nem csak a szerepet játszották el benne, hanem azt is, hogy egy légtérben tudnak maradni percekig. Aztán, hogy tényleg ennyire gyűlölték-e egymást, azt mindenki döntse el maga.

Szépen megszerkesztett sorozat, és a két főszereplő természetesen zseniálisat alakít (ezt el is vártuk tőlük). Murphy megint magasra tette a mércét… Külön tetszett, hogy a címmel ellentétben nem az egyszerű utat választotta, és a gyűlölködésre hegyezte ki a sztorit (bár volt benne az is rendesen). Sikerült ebben az egész hollywoodi katyvaszban egy olyan történetet megtalálnia, ami valahol nagyon emberi, szívhez szóló, és érdemes ilyen formában elmesélni. Le a kalappal.

Érdekes, hogy nálunk a Mi történt Baby Jane-nel? című film nem számít igazán nagy klasszikusnak (példának okáért még az alapul szolgáló könyv sem jelent meg magyarul), Amerikában pedig igazán nagy kultusza van, köszönhető részben a két főszereplőnek Joan Crawfordnak és Betty Davisnek. Ez a két ikon/színészlegenda a Baby Jane forgatásán dolgozott először (és utoljára) együtt, azonban rivalizálásuk, viszályuk alakjukhoz hasonlóan legendássá vált. A sorozat ezt kívánja bemutatni, habár én azt hittem, sokkal több tér jut a Baby Jane című filmnek, de igazából már a 3. részben véget ér a forgatás, a 4. részben az Oscar-gála jut főszerephez, a maradék 4 epizód pedig az ezt követő éveket mutatja be. A sorozat egyik nagy erénye, hogy nem akarja idealizálni teljesen a két színésznőt: láthatjuk szenvedő alanyként is őket, de nem rejtik véka alá a forgatókönyvírók azt sem, hogy részben maguknak köszönhetik, hogy idáig jutottak. A cselekmény kissé lassú folyású, köszönhetően annak, hogy igyekeztek az emberi oldalát megragadni az eseményeknek, így helyenként nekem azért unalmassá, vontatottá vált. Jessica Lange és Susan Sarandon azonban remekel a két díva szerepében, egyszerre lehet szívből sajnálni és néha gyűlölni őket kicsinyességük, önzésük miatt. (Bár az is elég érdekes, hogy az igazi főszereplő Joan – nagyjából 65-35 az arány –, mégis Susan Sarandon neve az első a stáblistán.) A sorozat ezen túl remekül bemutatja Hollywood árnyoldalát, azt, hogy egy ünnepelt sztár csak addig számít az álomgyárnak, amíg pénzt hoz, ha ez elmúlik, hiába a több évtizedes múlt, simán félredobják a művészeket. És ez a ’60-as években még hatványozottabban igaz, mint amennyire most.

És ahogyan az eredeti filmben is elhangzik: „lehettünk volna akár barátok is” – hogy ez mennyire igaz erre a két színésznőre, hiszen az is kiderül, hogy Davis Crawford szépségére, Crawford pedig Davis tehetségére volt igazán féltékeny.