A legharsányabb hang (2019–2019) 85% 39★

Erről azért mindenképpen írni kell valamit…
Ha mást nem annyit feltétlenül, hogy nálam azt hiszem ez az év sorozata.
A téma miatt.
A megvalósítás miatt.
Russell Crowe* egészen elképesztő alakítása miatt.
Meg rajta kívül az összes szereplő miatt.
Talán a vége nem üt akkorát, hisz tudod a végét, – mint ahogy tudod azt is, hogy az a vörösfejű bohóc nem is lesz olyan esélytelen az elnökválasztáson, ahogy eleinte kezelik, mint ahogy tudod mi történt szeptember 11-én, 2001-ben, és a többi, és a többi…
Persze a bennfentes történéseket nem tudod. Mi zajlott a párnázott ajtók mögött, mik történtek, mik hangzottak el. Csak el tudod képzelni…
Roger Ailes az előfutára volt annak, hogy tényekből hogyan gyártsunk áltényeket. Hogyan hülyítsük a népet mexikói erőszaktevőkkel, hogyan húzzunk falakat magunk köré, ami majd megvéd az ork hordák támadásaitól. Ha nincs hír – gyártsunk, majd bemutatjuk azt. Csak szépen be kell csomagolni, aztán valami csinibabát beültetünk a súgógép elé – lehetőleg valami butácskát, aki nem fog ellenkezni, hogy micsoda hazugságot kell beolvasnia. Aztán nem árt egy-két álszakértő az álhírek mellé, csak írjuk meg neki előre (Virág elvtárs, ez az ítélet!), mi a szakvéleménye a történtekről, és van az a pénz amiért a nevét adja – bármihez.
Ailes következő lépése a hírek gyártása után a politika gyártása volt. És abban is sikeres volt. De aztán jött egy még nála is nagyobb hatalom, és pont került a történet végére.
A sorozat nagyszerű – szórakoztató és drámai és kellően informatív. A baj mindössze annyi, hogy az álomvilágban élő átlag- és mintapolgár, aki – ha nézné, talán felnyitná a szemét, és átgondolná a szavazófülke magányában az átgondolni valókat. De hát úgyse nézi.
Ez a veszély nem fenyeget.

* Én először nem nagyon akartam elhinni, hogy ez a zsírfejű és bálnaméretű idióta Russel Crowe. Vagy ha ő mégis, akkor a számítógépes trükkarzenál már odáig fejlődött, hogy hájpacnivá varázsol egy snájdig alakot. Nos, manapság Russel már korántsem az a jó kiállású és izmos alak, ahogy emlékeimben él a Gladiátor óta, és a hírek szerint direkt széthízta az agyát a szerep kedvéért.

Remek sorozat, Russell Crowe megérdemelten nyerte azt a Golden Globe díjat, zseniálisan hozta Ailes karakterét.

A Botrány című film értékelésemnél írta @Márta_Péterffy, hogy lessem meg ezt a sorozatot, ugyanis az a film fabatkát sem ért. Tökéletesen egyetértek vele, hogy ez zseniális, elérte, hogy mind a 7 résznél kb. a hányinger kerülgessen ettől az embertől. Eszméletlen, hogy milyen agymosást hajtott végre mindenkin, és hogy mit művelt az emberekkel – másrészről valóban egy zseni, mert átlátta, hogy mire képes a média, és azt minden részletében ki is használta.
Ettől függetlenül egy undorító féreg volt, aki azt érdemelte volna, hogy lassan, szenvedve múljon ki.

Úgyhogy igen, ez egy sokkal de sokkal jobb feldolgozása Roger Ailes történetének, és örülök, hogy nem kendőzte el a mocskos dolgokat sem – a rengeteg megvesztegetést, a munkahelyi terrort, a szexuális bántalmazásokat, és úgy mindent. Egy igazi seggfej volt ez az ipse, és – bár tudom, nem illik ilyet mondani, de ki érdekel – örülök, hogy már nincs az élők között.

Őszintén szólva, én ezt a sorozatot Seth MacFarlane miatt kezdtem el nézni.
Nem is igazán vágytam ilyen témára, de úgy voltam vele, hogy megnézem.

Az első rész még kicsit lassú volt nekem, de aztán a második résztől teljesen lekötött a sorozat.

Nagyon jó színészek voltak benne, a történetet is nagy jól megírták. A vágások különösen tetszettek.

Jó volt látni, miként működik egy tv, és mekkora hatalom van a kezében. Máskor pedig elborzasztott, hogy mi történik a színfalak mögött.

Örülök hogy megnéztem, csak pozitívan csalódtam.

Van egy ilyen teórám, hogy a borzalmasan gazdag emberek egyszerűen úgy gondolják, hogy ők akármit, akármikor, akárhol következmény nélkül bármit csinálhatnak.
Ámbár valakinek ebbe a hatalmas jóllétbe beletörik a bicskája, és ez az ember ennek az egyik tökéletes szemléltetője.

Nem mellesleg, én alapjáraton félek az ilyen kaliberű férfiaktól, úgyhogy nekem mindenképp komfortzónán kívüli volt ez az egész dokumentumsorozat.

Halott emberről vagy jót vagy semmit szellemben nem szeretnék beszélni erről a sorozatról!

Ez a mini-sorozat remek volt, nagyon sokat megérthetünk belőle.
Kezdetben felirattal tudtam nézni, majd 4 részt már szinkronnal, azt kell mondjam, Kőszegi Ákos színész egyik szinkron-mesterműve hallható!
Természetesen a többiek is rendkívül jók voltak.

a The Newsroom óta nem láttam ilyen jó hírcsatorna életével foglalkozó sorozatot…kevés van belőlük sajnos.