Filmek 5-től 7-ig zóna
50-es évek:
A ’20-as évek után talán ez a kedvenc filmes időszak, ezért mindenféle szempontot próbáltam érvényesíteni, természetesen kudarcot vallva.
0. Mr. Arkadin (Welles, 1955)
1. Szédülés (Hitchock, 1958)
2. Venom and Eternity (Isou, 1951)
3. Douglas Sirk (a korszak legnagyobb rendezője feltehetően Hitchcock, de „A” rendező Sirk)
4. Odds & Ends (Shimané, 1959)
5. Robert Breer (főképp két remekműve: Recreation és Eyewash)
6. Sunset Blvd. (Wilder, 1950)
7. Egy szerelem története (Antonioni, 1950)
Egyik kedvenc dekádom filmes szempontból, igazából a hetes listát simán feltudnám tölteni csak 1957-es filmekkel, de azért legyünk ennél… izgalmasabbak? Mindegy, szóval:
1. Van, aki forrón szereti – „Senki sem tökéletes!”
2. Tizenkét dühös ember – örökké aktuális marad.
3. A vád tanúja – plot twists galore!
4. A dicsőség ösvényei – harmadik legjobb Kubrick.
5. Alkony sugárút – relatíve friss, egyből az élbolyba került, mert „kezdődjön a forgatás”.
6. Hetedik pecsét – majdnem a legjobb Bergman.
7. A rakparton – Brando bunyózik és egy rakparton téblábol.
Kapcsolódó filmek: Tizenkét dühös ember (1957) · Alkony sugárút (1950) · A dicsőség ösvényei (1957) · A vád tanúja (1957) · Van, aki forrón szereti (1959) · A rakparton (1954) · A hetedik pecsét (1957)
50-es évek
Van aki forrón szereti (1959)
Tizenkét dühös ember (1957)
Ben Hur (1959)
A félelem bére (1953)
Élni (1952)
Ének az esőben (1952)
Hátsó ablak (1954)
Kapcsolódó filmek: Tizenkét dühös ember (1957) · Hátsó ablak (1954) · Ének az esőben (1952) · Van, aki forrón szereti (1959) · Élni (1952) · A félelem bére (1953) · Ben Hur (1959)
Szinte már mindent írtam máshol, amit ide nyugodt szívvel beválogatnék, úgyhogy nem indoklom különösebben.
A hetedik pecsét
A vihar kapujában
A hét szamuráj
A nap vége
Az út éneke (ebből lényegében az egész trilógia egyben, de az első rész különösen)
Egy halálraítélt megszökött
Országúton
Tiszteletbeli említés jár az Észak-északnyugatnak, a Tokiói történetnek, A dicsőség ösvényeinek, az Igének, de a The Ladykillers és a The Human Condition trilógia első két része is maradandó volt ebből az évtizedből számomra (a harmadik rész pedig már 61-es)
Kapcsolódó filmek: A hét szamuráj (1954) · A vihar kapujában (1950) · A hetedik pecsét (1957) · A nap vége (1957) · Országúton (1954) · Az út éneke (1955) · Egy halálraítélt megszökött (1956)
Folytatódik a filmtörténeti kitekintés, ezúttal egy újabb évtized, témánk: az 1950-es évek.
A határidő: október 25. 23:59.
Kedvenc filmes nyitányok
A téma bővebb kifejtést érdemelne, de nem ezért vagyunk itt. Számtalan módja lehet egy mű elkezdésének, motívikus-tematikus vagy hangulati előrejelzése az egésznek, vagy akár az egész film legfőbb kérdéseinek tömörített változata is lehet a nyitány. Az is lehet, hogy teljesen félrevezető. Egyetlen érdekes példa, a Psycho. Hol kezdődik a film? Ebben az esetében habozás nélkül kijelenthető, hogy a stáblistánál. A vertikális vonalak már jelzik a film egészét. Elég, ha elgondoljuk a Bates motel térbeli elhelyezkedését, ami szimbolikus leképzése azoknak a mentális problémáknak, melyek a film lényegét képezik. Ha azonban úgy gondoljuk, hogy a film a stáblista után kezdődik valójában el, akkor szépen belesétálunk a kelepcébe. Hiszen egy olyan történet kezdődik el, mely lényegében nem más, mint terelőút. Ez Hitchcock egy visszatérő fortélya. Akárhogy forgatjuk, egy tökéletesen átgondolt struktúra köszön vissza, és a kissé hetykén összeválogatott címekre más-más módon, de ez a fajta tudatosság jellemző. Ha még belefér éjfélig, lehet, hogy külön is megindoklom a választásaim.
Csungking expressz (Wong, 1994)
Aguirre, Isten haragja (Herzog, 1972)
Kárhozat (Tarr, 1988)
Manhattan (Allen, 1979)
Madarak (Hitchcock, 1963)
Holy Motors (Carax, 2012)
Szerelmes lettem (Guadagnino, 2009)
– Persona
– Werckmeister harmóniák
– Mechanikus narancs
– 8 és fél
– Sátántangó
– A galaxis őrzői vol. 2
– Beszélnünk kell Kevinről!
Úgy gondolom, hogy innen néhány cím még fel fog bukkanni páraknál, és így különösebb indoklást sem igényelnek, de azért igyekszem összeírni valamit. Ha nyitójelenettől független főcím lenne a kategória, akkor egyértelműen a Watchmen főcím sequence-ére esne a választásom, mint legerősebb jelölt. A felsorolt Tarr Béla filmek főcímei például azért voltak rám hatással, mert előre vetítettek lényegi dolgokat, a Beszélnünk kell Kevinről! nyitójelenete pedig egy ünnepi, boldog eseményt mutatott be mint valami fullasztó pokoljárást, ezzel is ráhangolva az anya karakter lelki világára. A 8 és fél álomjelenete és a Persona nyitójelenete hasonló okból kerültek be, de a ilyen alapon A nap vége álomjelenetét is beválasztottam volna, ha azzal nyit a film, ami ha jól emlékszem nem így volt. A Galaxis Őrzői vol. 2 pedig csak marha szórakoztató volt, kicsit mintha az Avengers-féle szuperhős long shot paródiája lenne. Tiszteletbeli említésként elférne még a 2001 meg az első Indiana Jones film eleje is persze. A Soy Cuba is kap tiszteletbeli említést, talán csak azért nem veszem be a listába, mert legalább 2 másikban már írtam. Ha valami még eszembe jut, (mert ehhez azért rengeteg film elejét újra kellhet nézni), kommentben pótolom.
Kapcsolódó filmek: Mechanikus narancs (1971) · Persona (1966) · 8 és 1/2 (1963) · Sátántangó (1994) · Beszélnünk kell Kevinről (2011) · A galaxis őrzői vol. 2 (2017) · Werckmeister harmóniák (2000)
Kedvenc filmes nyitányok:
Apokalipszis most (1979)
Werckmeister harmóniák (2000)
Volt egyszer egy Vadnyugat (1968)
Mechanikus narancs (1971)
2001 – Űrodüsszeia (1968)
[[indiana-jones-es-az-elveszett-frigylada-fosztogatoi-1981]]
A gonosz érintése (1958)