Észak-északnyugat (1959) 80% 101★

Jó kis 50-es évekbeli krimi, aminek jól állnak a tökéletesen megkomponált mozdulatok, makulátlan stílus és ropogós ruhák. Mint krimi nekem bejött a sztori, és a szerelmi szál pont kellett bele, bár látom ezt sokan kritizálták. Én szerettem, jól esett.

A film és a történet egész jó volt, de ez a Cary Grant milyen rossz színész! Azon kívül, hogy még a tartása is rossz, szerintem egyáltalán nem alakított semmit ebben a filmben. A magyar szinkronhangja sokkal több átélést vitt a filmbe, mint maga a színész. Persze értem, hogy miért lett akkora sztár, de annak semmi köze a tehetségéhez.

Az első Hitchcock film, ami felkerült a kedvenceim közé, pedig nem Cary Grant-en múlott, mert ő rettentő pocsék módon játszott, meg aztán lehet, hogy a forgatókönyv is csöppet rásegített, egy átlagember mégsem kezd el magabiztosan nőcsábász szövegeket lökni miközben gyilkossággal vádolják és mindent hátra hagyva menekülni kényszerül, Grant-en a pániknak vagy kétségbeesésnek szinte nyomát sem látni, ellenben kellemesen elbájolog néha. Erősen átjön a kor férfiideálja, ami más kémfilmekben is visszaköszön: a 40-es, kifinomult markáns férfi öltönyben, és azt hiszem a nőideálok is hasonlóan egysíkúak voltak az álomgyárban, de hát ezt nem lehet csak egy film hibájának felróni, ez hatotta át azokat az időket. A film izgalmas, ötletes, van benne csavar, vannak emlékezetes jelenetek és a film végén a mesteri vágás, amitől az állam esett le, annyira betalált.

Á, újabb Cary Grant főszereplésű Hitchcock, ezt igazán nem hagyhattam ki. Újabb menekülős, azt hiszik én vagyok a gyilkos pedig még sem típusú film, de még nem unom, nagyon tetszenek ezek a kémes vonalak, és a humor is, ami átjárja az egészet. A szerelmi szál annyira nem jött be, azt kihagyhatónak gondolom, de amúgy jó film ez is, érdemes megnézni.

A film alatt nem lehet unatkozni, ez tény. Nem lett kedvenc, de Cary Grant elismerést érdemel. Jól játssza szerepét. Mókás, de közben férfias, okos, folyton azt hangoztatja, nem tud semmiről semmit, de közben könnyedén feltalálja magát. Partnernője illik hozzá. A film témája pedig a Hitchcocktól nem idege félreértések sorozata.

Nagyon tetszett a film egészen a közepéig, eddig ugyanis jól fel volt építve a történet. Kellően rejtélyes volt, igazi hitchcocki darab, de sajnos a film második fele kicsit csalódást okozott. Sokkal csavarosabb, izgalmasabb történetre számítottam, mint ami lett belőle. A végén még egy kis romantika is, nah jó ez még belefért. Cary Grant fantasztikus volt, csakúgy, mint Eva Marie Saint, de szerintem ennél azért vannak jobb Hitchcock filmek.

Kiválóan sikerült kémfilm-thriller. A történetvezetése ugyan tényleg az 50-es évekre jellemző, a témához képest elég nyugisan alakul, de mégis a végéig izgalmas, fordulatos, érdekes, és alapvetően nem feltétlenül egyértelmű, mi is lesz a vége. A történetben inkább a nyomozás játssza a főszerepet, Thornhill kicsit ügyetlen, de mégis elég kompetens a témában, és Hitchcock módszere ennek is elég nyugtalanító színezetet adott. Akció jelenet nincs sok, és azok is rövidek, de legalábbis a kor követelményeihez igazodva látványosak.

Régóta meg akartam nézni ezt a filmet, de nem volt annyira jó, mint ahogy vártam.

A rendező kedvenc motívuma, azaz amikor egy mit sem sejtő fickó belekeveredik a nagyok játszmájába itt is megvan. Amit Hitchcock kihoz ebből, az viszont zseniális. Ebből lopkod minden nullanullahetes film.