Szellemirtók (Szellemirtók 1.) (1984) 78% 413★

Szégyenszemre még csak most látom először, persze rengeteg részletet láttam belőle, a történet is ismerem de valahogy eddig nem volt szerencsém a filmhez, pedig fenomenális film, mind a történet, a szereplők, a humora, egyszerűen nagyon jól van összerakva.
A zenéje még mindig első osztályú. https://www.youtube.com/watch…
A szereplők pedig kiemelkedők voltak, Bill Murray volt a kedvencem de a többiek is nagyon jók voltak.
Biztos vagyok benne hogy máskor is megnézem mert nagyon tetszett, sajnálom hogy eddig kimaradt de örülök hogy most megnéztem. :D
https://i.pinimg.com/originals/bd/00/bf/bd00bfaa7b7a540…
https://i.gifer.com/1dtE.mp4

Anno láttam már párszor a tévében is, nem egy rossz film, vannak benne vicces részek, bár nem túl sok. A szereplők is eléggé jók voltak, szórakoztatóak is, de a film mégsem lett a kedvencem, a zenék viszont tetszettek nekem. spoiler

Körülbelül egy hete láttam először a Szellemirtókat, de már most visszanézve nem értem, miért gondolkoztam a csillagozáson. Ha ez nem tízcsillagos film, akkor mi az?

Az értékelés már más tészta. Rengeteget agyaltam, hogy oldhatnám meg ezt anélkül, hogy egy mániákus nyálgépnek tűnnék, jópárszor elkezdtem leírni a gondolataimat, de végül mindig kiléptem, mondván, majd gondolkozok rajta. Ez annyira elcséptelt, de teljesen igaz… nem találok szavakat, amik leírnák ezt az érzést. Teljesen szerelmes vagyok ebbe a filmbe, bármilyen hülyén is hangzik. Bevallom, azóta már kétszer újranéztem (és még jó sokszor újra is fogom). Nem mindennap találkozok ilyen filmélménnyel.

Órákig tudnám magasztalni, de inkább befejezem itt.

A zene az első ami eszembe jut róla az az ütős zene!
A film maga is ütős, és bármikor megtudom nézni. Nagyon szeretem:) Szórakoztató, humoros és jópofa történet:) Örök klasszikus!

Klasszikus, vagy sem, én ezt a filmet nem szeretem. Rengeteg benne a jó ötlet, de a szereplők annyira idegesítettek, hogy megöltek minden jelenetet.
Egyedül Dana és Winstont kedveltem, de ők nagyon keveset szerepeltek. A többiek, (Bill Murray-jel az élen) annyira ellenszenvesek voltak, hogy örültem, amikor nem láttam őket.
Az effektek jók, bár rosszul öregedtek. spoiler
A zenéje kiváló, a történet elmegy, bár sok benne a lyuk.

Sigourney Weaver, Dank Aykroyd, Bill Murray és a 80-as évek egyik legjobban sikerült fantasy vígjátéka. Szerintem nem is kell erről többet mondani, de sajnos már ebből is készült reboot, szóval az ektoplazma óvjon mindnyájunkat!

Annyira abszurd és annyira ’80-as évek! :D De közben meg vicces, szórakoztató és irtó retró az egész filmnek a hangulata. Megmosolyogtam a közismert zenéjét, meg Bill Murray szövegét, de mindegyik főszereplő remek.
A CGI „fantasztikus”, tudom nagyon kezdetleges az egész látványvilág, de pont ettől autentikus az egész film. A végén az a nagy robbanás és a lehulló fehér „cukorkrém” fenomenális.

Nem feltétlenül leszek népszerű, de nekem valamennyire csalódás volt. Lehet a maga idejében nagyobbat ütött és a „nosztalgiaszemüveg” is megszépíti a dolgokat, de sajnos én egyszer sem láttam korábban, így nem volt ez meg nekem.
Nem mondom, hogy rossz lenne a story, de nem nyújtott nagyon semmi kiemelkedőt sem. Humora is „okés” volt. Főkarakterei a maguk módján kedvelhetőek, bár sajnos Sigourney Weaver Danája elég semmilyen karakter volt, de a vele kapcsolatos szerelmi szál sem fog a legkidolgozottabbak közé tartozni.
A korát tekintve az effektek minőségét nem rovom fel neki :D
A zenéje persze nem véletlenül ikonikus.

Zene nagyon ütős. Ha meghallom a rádióban máris a filmnek a képei jutnak eszembe. Azok az ocsmány szellemek. Közben hatalmas poénok. Igazi klasszikus de már nem üt annyira mint régen.

Sokáig húztam a film megnézését, de most hogy végre rászántam magam, azt kell mondjam, hogy kár lett volna kihagyni. Rendkívül szórakoztatónak találtam egész végig és nem csak a szellemek ’80-as évekbeli megvalósítása miatt, hanem mert a film tényleg vicces volt. A karakterek emberiek és a kitartásuk csodálatra méltó.