Szellemirtók (Szellemirtók 1.) (1984) 78% 413★

Anno láttam már párszor a tévében is, nem egy rossz film, vannak benne vicces részek, bár nem túl sok. A szereplők is eléggé jók voltak, szórakoztatóak is, de a film mégsem lett a kedvencem, a zenék viszont tetszettek nekem. spoiler

Körülbelül egy hete láttam először a Szellemirtókat, de már most visszanézve nem értem, miért gondolkoztam a csillagozáson. Ha ez nem tízcsillagos film, akkor mi az?

Az értékelés már más tészta. Rengeteget agyaltam, hogy oldhatnám meg ezt anélkül, hogy egy mániákus nyálgépnek tűnnék, jópárszor elkezdtem leírni a gondolataimat, de végül mindig kiléptem, mondván, majd gondolkozok rajta. Ez annyira elcséptelt, de teljesen igaz… nem találok szavakat, amik leírnák ezt az érzést. Teljesen szerelmes vagyok ebbe a filmbe, bármilyen hülyén is hangzik. Bevallom, azóta már kétszer újranéztem (és még jó sokszor újra is fogom). Nem mindennap találkozok ilyen filmélménnyel.

Órákig tudnám magasztalni, de inkább befejezem itt.

A zene az első ami eszembe jut róla az az ütős zene!
A film maga is ütős, és bármikor megtudom nézni. Nagyon szeretem:) Szórakoztató, humoros és jópofa történet:) Örök klasszikus!

Klasszikus, vagy sem, én ezt a filmet nem szeretem. Rengeteg benne a jó ötlet, de a szereplők annyira idegesítettek, hogy megöltek minden jelenetet.
Egyedül Dana és Winstont kedveltem, de ők nagyon keveset szerepeltek. A többiek, (Bill Murray-jel az élen) annyira ellenszenvesek voltak, hogy örültem, amikor nem láttam őket.
Az effektek jók, bár rosszul öregedtek. spoiler
A zenéje kiváló, a történet elmegy, bár sok benne a lyuk.

Annyira abszurd és annyira ’80-as évek! :D De közben meg vicces, szórakoztató és irtó retró az egész filmnek a hangulata. Megmosolyogtam a közismert zenéjét, meg Bill Murray szövegét, de mindegyik főszereplő remek.
A CGI „fantasztikus”, tudom nagyon kezdetleges az egész látványvilág, de pont ettől autentikus az egész film. A végén az a nagy robbanás és a lehulló fehér „cukorkrém” fenomenális.

Sigourney Weaver, Dank Aykroyd, Bill Murray és a 80-as évek egyik legjobban sikerült fantasy vígjátéka. Szerintem nem is kell erről többet mondani, de sajnos már ebből is készült reboot, szóval az ektoplazma óvjon mindnyájunkat!

Nem feltétlenül leszek népszerű, de nekem valamennyire csalódás volt. Lehet a maga idejében nagyobbat ütött és a „nosztalgiaszemüveg” is megszépíti a dolgokat, de sajnos én egyszer sem láttam korábban, így nem volt ez meg nekem.
Nem mondom, hogy rossz lenne a story, de nem nyújtott nagyon semmi kiemelkedőt sem. Humora is „okés” volt. Főkarakterei a maguk módján kedvelhetőek, bár sajnos Sigourney Weaver Danája elég semmilyen karakter volt, de a vele kapcsolatos szerelmi szál sem fog a legkidolgozottabbak közé tartozni.
A korát tekintve az effektek minőségét nem rovom fel neki :D
A zenéje persze nem véletlenül ikonikus.

Zene nagyon ütős. Ha meghallom a rádióban máris a filmnek a képei jutnak eszembe. Azok az ocsmány szellemek. Közben hatalmas poénok. Igazi klasszikus de már nem üt annyira mint régen.

Végre ezt a filmet is megnéztem. Mindig imádtam a film hangulatát, de sosem láttam teljesen.
Nem volt olyan rossz, ahhoz képest, hogy 84-es, de valahogy kicsit több szellemre számítottam. Valahogy úgy rémlett, hogy több olyan zöld paca volt benne. Mindenesetre elvoltam vele :)

Sokáig húztam a film megnézését, de most hogy végre rászántam magam, azt kell mondjam, hogy kár lett volna kihagyni. Rendkívül szórakoztatónak találtam egész végig és nem csak a szellemek ’80-as évekbeli megvalósítása miatt, hanem mert a film tényleg vicces volt. A karakterek emberiek és a kitartásuk csodálatra méltó.