Az elmaradhatatlan szájharmonikájáról nemes egyszerűséggel csak Harmonikának nevezett rejtélyes idegen már régóta hajszolja Franket, a gyilkos bandavezért, akivel sürgős párbajozni valója van. Frank azonban mással van elfoglalva: a nyugat felé terjeszkedő mohó vasúttársaság megbízásából meg kell… [tovább]
Volt egyszer egy Vadnyugat (Amerika-trilógia 1.) (1968) 279★
175' · amerikai, olasz, spanyol · akció, dráma, western 16 !
Képek 16
Szereposztás
Gyártó
Paramount Pictures
Finanzia San Marco
Rafran Cinematografica
Streaming
SkyShowtime
Kedvencelte 87
Várólistára tette 135
Kiemelt értékelések
Talán senkinek sem kell mondanom, hogy a filmtörténelem egyik legnagyobb klasszikusa ez a film. Amit Leone western témában letett az asztalra, máig nem tudta felülmúlni senki, sőt, ki merem jelenteni, hogy még megközelíteni sem. Először kb. 15+ éve láthattam, még gyerek fejjel, nem is emlékeztem már rá igazán. Mikor megláttam, hogy vetíteni fogják moziban, ráadásul a rendezői változatot, eredeti szinkronnal már tudtam, hogy az év egyik nagy moziélménye előtt állok és nem is csalódtam. A történet nagyon lassan építkezik, mégis minden apróságnak van jelentősége. A legelején, mikor a három bandita várta a vonatot bennem is sikerült fokozniuk az izgatottságot, csupán a hangokkal és az operatőri munkával. Egy kis szomorú érdekessége a jelenetnek, hogy az egyik bandita a forgatás alatt öngyilkos lett az ott viselt jelmezében. Bronson tökéletes választás volt Harmonica szerepére (Clint Eastwood nem vállalta). Itt megjegyezném, hogy, bár tudom, hogy legtöbbször Szersén Gyula szinkronizálta, mégis Koncz Gábor hangja hasonlít leginkább az övére. A nagy meglepetés mégis Henry Fonda volt, akinek talán ez az egyetlen (de az biztos, hogy az első) szerepe, ahol rosszfiút alakít. El is érkeztünk a gyönyörű Claudia Cardinale-hoz, aki a film központi szereplője. Minden körülötte, miatta és vele történik a filmben. Ilyet se (gyakran) lehetett látni ezelőtt, hogy egy nő köré építenek egy egész filmet. A zene briliáns! Miközben írom ezt az értékelést is az szól és ez csak most tűnt fel igazán, hogy zene alapján is könnyen beazonosítható, hogy épp ki van a vásznon. Minden főszereplőnek megvan a saját témája. Aki teheti és még van lehetősége nézze meg a nagy vásznon, felejthetetlen élmény volt.
Nem érdemes ezt a filmet túl sokat elemezgetni, mert szerintem egyszerűen illik rá az a kifejezés, hogy időtálló klasszikus.
Most néztem meg másodszor, de nem utoljára. Első megtekintésre nem vált számomra felejthetetlen alkotássá, bár akkor még csak gyerek voltam.
Minden összetevőjében fenomenális és ezt elsősorban Sergio Leone zsenijének tudom be. Nagyszerűen irányította a színészeket, akik alakításukkal beírták magukat a filmtörténelembe. Igaz a szereplő gárda összetétele is nagyszerű, minden karakterhez illik a választott színész. Cardinale hihető esendő özvegyként, Henry Fondát még sosem láttam negatív karaktert alakítani, Bronson már itt is a hallgatag kemény csávó szerepét domborította, ami aztán a karrierje végéig elkísért.
A film beállításai egyszerűen tanítani valók, mely nagyon jól kiegészít a fantasztikus filmzene. Hát igen, számomra is meglepő, hogy egy western filmről ilyeneket írok, mert sokáig nem tartozott a kedvenc műfajaim közé.
Elég az ömlengésből!
Mindenkinek látnia kell! Nincs vita!
Mit lehet egy ilyen filmről írni? Látni kell! A nyitójelenet, a zenei motívumok, a karakterek, a rendezés és a színészek egytől-egyig olyan zseniálisak, hogy ezzel filmtörténeti klasszikust alkotnak, ami méltán állja ki az idő próbáját. Moziban újranézve is még fedez fel az ember új dolgokat, apróságokat amik árnyalják a képet. Csak ajánlani tudom.
Klasszikus. Ha csak egyszer nézed is meg, akkor sem fogod elfelejteni.
A tekintetek, a zene, a mozdulatok, a csend.
Játszd nekem a halál dalát!
A western koronázott királya.
MOZI
A történet naaaagyon lassan indul. A Harmonikás megfontoltan, lassan halad célja felé és gáncsolja Franket.
Nem tudom ki a hátborzongatóbb kettejük közül, Bronson a komor „jófiú”, vagy Fonda a mosolygó gyilkos.
Azt tudom viszont, hogy ez nem csak westernek között klasszikus!
Egy igazi klasszikus, ami okkal került a legjobb filmek közé. Általában a kicsit pörgősebb western filmeket jobban kedvelem, az én ízlésemnek néhol már túl hosszúak voltak a snittek, de a zenéje mindenért kárpótol és a színészi alakítások is kitűnőek. A műfaj megkerülhetetlen darabja, a westernek kedvelőinek kötelező.
A film a saját kategóriájában, a westerneken belül talán az egyik legjobb.
Azaz ott 10 pontos.
Általában a filmművészetben azonban – mivel a western a filmművészet könnyedebb műfajaihoz tartozik – egy jól megérdemelt 8 csillagot kap tőlem.
Egyszer mindenképp érdemes megnézni.
Profi film, profi színészek, profi rendező, profi zene.
FILM csupa nagybetűvel (és „A” western film!)
Napjainkban már nem forgatnának ilyen hosszú/vontatottan induló filmet (sajnos).. A gonosz (Henry Fonda) színészi játéka különösen tetszett.
Puzsér filmes beszélgetése:
https://www.youtube.com/watch…
ja és 1968-ban valószínűleg a Föld legjobb nője volt Claudia Cardinale.. :)
Ez is egy alapfilm. És jó is, nem is kicsit. Sergio Leone nagyon jó rendező az nem vitás, és Morricone se semmi zeneszerző. Moziban láttam és egyszerűen csodálatos volt a kép és a hangvilág is. Ami még nagyon jó az az, hogy feliratos volt. Ez sokat hozzáadott. Nagyon jó film és nagyon ajánlom (lehetőleg eredeti nyelven, feliratosan). Gyönyörű az egész, még a végén meg is könnyeztem.
Oké, klasszikust nem húzunk le, és az, hogy alapvetően nem volt nagy élmény számomra, elsősorban annak köszönhető, hogy nagyon nem szeretem a westerneket. De aláírom a profizmust minden téren, ennek ellenére csak egy-egy pillanatát élveztem.
Kicsit úgy vagyok vele, hogy végre kipipáltam ezt is.
Népszerű idézetek
Frank: How can you trust a man who wears both a belt and suspenders? The man can't even trust his own pants.
Morton: Tudhatja. Vonatra szálltam az Atlanti-óceánnál és mielőtt felfordulok, látni akarom a Csendes-óceánt. Az ablakból.
Frank: Tudom, hol szállt fel a vonatra. Én is ott voltam, emlékszik? Hogy … eltakarítsam a pályáról az akadályokat, ahogy maga mondta. Volt egynéhány. De azért jókora utat sikerült megtennünk. Jó gyorsan.
Harmonica: Ez a három köpönyeg pár órával ezelőtt a vonatra várakozott. Minden köpönyegben volt egy-egy ember.
Cheyenne: És?
Harmonica: Minden emberben van egy-egy golyó.
Cheyenne: Judas was satisfied with 4,970 dollars less.
Harmonica: There weren't no dollars in them days.
Cheyenne: But sons-of-bitches? Yeah.
Harmonica: And Frank?
Snaky: Frank sent us.
Harmonica: Did you bring a horse for me?
Snaky: It looks like we're… it looks like we're shy one horse!
Harmonica: You brought two too many.
Cheyenne: Do you know anything about a guy going around playing the harmonica? He's someone you'd remember. Instead of talking, he plays. And when he better play, he talks.
Jill: If you want to, you can lay me over the table and amuse yourself. And even call in your men. Well. No woman ever died from that. When you're finished, all I'll need will be a tub of boiling water, and I'll be exactly what I was before – with just another filthy memory.
Cheyenne: You make good coffee, at least?
Folytatása
Összehasonlítás |