A vadnyugat születése (2025–2025) 79% 48★

Az eleje sokkal jobban sikerült, mint a vége. Olyan, mintha nemcsak a készítők, de a forgatókönyv és a színészek is elfáradtak volna. Simán olyan, mint egy hatnapos munkahét. A hatodik napon már a francnak sincs kedve bármifajta munkához. Tegyük le a lantot, pihenjünk… „másra kell ideg s velő.”
Én nem fogok erről a soriról most hosszabban írni, mert nem nagyon van összehasonlítási alapom és én azt hiszem, azt gondolom, hogy leginkább emiatt kapott tőlem egy erős hetest.
Szemet gyönyörködtetőek a képek, a karakterek piszkossága, az indiánok fizimiskája, egyértelműen törekedett a megjelenítés valamifajta autentikus látványt kölcsönözni. Nem villognak a fehér fogsorok, mocskosak a bakancsok, kretének az áltagemberek, durva és kegyetlen a világa. Mindazonáltal, nekem a végefelé már az volt a benyomásom, hogy túl nagy a népsűrűség a korhoz képest, amelyben játszódik – bár, mit okoskodom, hát ott sem voltam… -.-
Egy ilyen Kitsch féle úriemberért én a fél karom odaadnám. Sőt, nem nyígnék, nem picsognék, az biztos, hogy én sem. Nem is tudom, hogy a színészt vagy a karakterét szerettem-e jobban. Mindkettő kitűnő és ezek csodás fúziója látható a képernyőn; gyakorlatilag neki köszönhetjük a sorozatot… Itt nem tudom elengedni azt a szemét megjegyzést, melyszerint Betty Gilpinnek a jobb szemét illene megmutatnia egy szemészorvosnak, némi megnyugtató diagnosztika miatt; folyamatosan bőg, de csak a jobb szemével. Már azon nevettem a végén, hogy lesz-e olyan jelenete, amelyikben nem folynak a könnyei. (nem volt). Egyébként ő is, és a fiát játszó srác, Preston Mota, valamint Shawnee Pourier is kitűnő, sallangmentes alakítást hoznak.
Minden elismerésem továbbá Winghamnek, akit DeHaanhoz és Courtneyhez hasonlóan, gyalázatosan szégyenletes módon nem játszattak eleget. Egyikőjük sem tudott teljesen kiteljesedni. Inkább lett volna 8 rész a soriból, de őket és a szerepeiket igenis ki kellett volna teljesíteni – azt gondolom, hogy számomra ez a legnagyobb baki a sorozatban és el is vette a kedvem egy magasabb értékeléstől. Mindhárom karakter és főleg mindhárom színész ennél sokkal több. Bár Wingham nagyon jól játszik (szerintem Kitschnél is jobban), de nagyon kevés a képernyőideje. Én elnéztem volna még…
Koates rendkívül undorító – imádtam. „Bamba! Bébi! Oh, picim! Kettő-null! Nesze te. . .”

A túl sok szerencsétlenség szerintem túllőtt a célon, nyugodtan lehetett volna némi „pihenőt” tartani a borzalmak között – én azt gondolom akkor is hozta volna a vadnyugat igazi vadságát – így egy picit erőltetett és kissé hiteltelen a sztori.

A mormonokról meg… amit eddig láttam és olvastam. Durván, nagyon durván távol tartom magam ettől a vallástól (ahogy mindtől). Ha lehet még jobban, mint eddig.

Röviden: remek sorozat, meglepő módon a Netflix kínálatában. Mindenkinek ajánlom. Inkább csak a felnőttek részére, elég kegyetlen itt-ott.

Hatalmas előnnyel indított abból a szempontból, hogy nem cicababák és poszterfiúk gyülekezetéből állt a szereplőgárda. Nem volt belőtt frizura, meg gondosan nyírt arcszőrzet. Mondjuk a nyelvezet furcsán mai volt, de bánja rosseb! A színszéket olyan ipari mennyiségű mocsok borította, hogy Kim Coates-re először azt hittem, hogy Joaquin Phoenix, Nick Hargrove-ra meg azt, hogy Kyle Gallner. Mondhatnám, hogy Taylor Kitsch meg kiköpött Christian Bale volt, de a hang nem stimmelt.
Ha röviden kéne összefoglalni westernes roadmovie ráborítva egy nagy adag politikával és szarkavarással karöltött vallási fanatizmust bemutató kínzós agymenés. De a vége… az mi volt? Összecsapott drámai nyáltenger! Úgy örültem, hogy nem kínozták a nézőt spoiler Hát WTF?!
Na meg persze! spoiler Bocs, de ez béna volt.
DeHaan megint kapott egy őrült karaktert, egyszer szeretném látni valami hétköznapi unalmas figuraként csak hogy eldönthessem, jó színész-e. Ahhoz már nem fér kétség, hogy őrültnek jó-e.
A sztori eleinte jó volt, érdekelt mindegyik szál, a mormonos, az indiános, az erődös, egye fene még a jussunk el A-ból B-be a „kripli” gyerekkel szál is. (persze asztmás nem lehetett, gyorsan kitaláltak valami korabeli fogyatékosságot… komolyan?! A forgatókönyvírók fejében egy gyerek csak valamilyen defekttel élhet? Asztmás, cukorbeteg, autista, sánta, szuperokos, szuperhülye, néma, süket, stb. a lényeg, hogy Hollywoodban nem létezik egészséges gyerek)
A gyerek anyja meg csak egy értetlen akaratos nő lehet, ez is nyilvánvaló. (nő helyett mást akartam írni, de cenzúráztam)
Sosem értettem ezeket a karaktereket. Életképtelen mind. Mégis veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetbe kerülnek és valahogy sosem halnak meg. Mint a valóságban a balfék részeg, akit nem üt el az autó, de a szabályosan zebrán áthaladó gyalogost meg igen… whatever.
Fölösleges volt egy csomó krízishelyzetet belepakolni a sorozatba, csak időhúzás volt. Főleg a spoiler
A erődös vacakolást is fölöslegesnek éreztem így, hogy spoiler

Egészen korrekt, nagyon szépen kivitelezett, kegyetlen, brutális alkotás.
Egyhuzamban tekintettem meg, mert egyrészt „rövid”, másrészt nem tudtam abbahagyni. XD

Véres, mocskos, kegyetlen, megalkuvás nélküli – pont ahogyan szeretem. Kicsit talán túlzottan is az erőszakra van kihegyezve, de így is nagyon erős western. Ha vittek volna bele egy jó adag líraiságot is, talán új kedvencet avatnék.

Így képezelek el egy felnőtt indáinos-vadnyugatos regényt. Durva, mocskos, valóságszagú, véres. A megalkotott harcos jelenetek olyanok, mintha a néző is benne lenne. Komolyan lehet izgaulni a részekben.

A sztori röviden: egy nő és fia szeretne mihamarabb eljutni egy hegyen túli városba, amiben segít neki a főhősünk. Közben belekeverednek egy indián-mormon-katonaság-szerencsevadász gyilkolászós viaskodásba. És mivel még nem nagyon vannak törvények arrafelé, így nem biztos a túléles semelyik szereplőnek sem.

A karakterek hihetők, az egyéni drámák elegendő helyet kapnak ahhoz, hogy megértsük az egyes szereplők indokait. Azt nem mondom, hogy újranézős, de egyszer végignézni nagyon megéri, mert ilyen realistán bemutatott filmet (sorozatot) a vadnyugatról ritkán készítenek.