8 és 1/2 (1963) 78% 56★

8 és fél csillagot (HAHAHAHA) adnék csakis a zenék miatt.
A sztori meg… nem tudom, miért.
Miért 2 órába?
miért Fellini miért?
A zene tényleg zseniális.

Lehet, hogy valamikor az ősidőkben már láttam, de szinte semmi sem maradt meg máig belőle. Így aztán megnéztem (még egyszer?) most.

Azzal kezdeném, hogy én alapvetően szeretem és tisztelem Fellinit, van egy-két filmje (Satyricon, Casanova), ami nagyon megfogott, amit igen sokra tartok.
Tudom, hogy ez is egy híres filmje, de ez nem mondhatnám, hogy különösebben tetszett. (Ettől szerintem ugyanezt jobban sikerült Sorrentinonak kifejeznie a Nagy szépségben.)

Az teljesen világos ebből a filmből is, hogy Fellini mestere a filmnek – a forma tananyag is lehetne. De ahogy a filmben föllógatott esztéta, úgy én sem igazán tudok mit kezdeni a film egészével. Ugyanolyan álomszerű az egész film lenyomata bennem, mint maga a film.
Ettől még persze lehetene egy csodás, megrendítő erejű álom is – szeretem az álmokat –, de ez nekem nem az. Biztos lesznek részek, amikre visszacsodálkozok, visszanézek, de a film egésze nem lesz ilyen.
(Mondjuk engem a cirkuszos, bohócos, teátrális részek mindig is zavartak minden filmben és Fellini ilyen eszközöket igen sokszor használ.)

Leginkább úgy néztem ezt a filmet (1963-as), mint a szüleim fiatalkorára esetleg átható olaszos életérzést. Messze van, már messze, és nem érzem annyira megőrzendően értékesnek.

Általában jobban szeretem felirattal nézni a művészfilmeket, de most a régi szinkronnal néztem meg. Volt előnye is persze – az időnkénti hangkavalkádot felirattal bajos visszaadni –, de Gábor Miklós alig érthető kiejtése nagyon zavart.

A rendezés néhol egészen pazar volt, de az érzések nem jöttek túlzottan át. Ha sikerül újranéznem valamikor, még 9-es felé megdőlhet, de azt hiszem ennyi.