Az édes élet (1960) 77% 77★

… és a szó megszületik: paparazzo/paparazzi…
A film zseniális. Fellini remek gondolatokat/mondatokat ad a különböző figurák szájába legyen szó a szerelemről, társadalombírálatról, vallásról vagy az élet egyéb dolgairól. (Egyszer tutira kiidézem az egész filmet…)
A címnek számomra van egy normál és egy ironikus olvasta, mely végigsöpör a film egészén egymást váltva… és ha ezzel a szemmel nézzük a jeleneteket, máris kiviláglik, hogy ugyan mit is akar a rendező az orrunk alá dörgölni, vagy legalább megmutatni…
És bár szezon meg fazon, de én a Baudelaire-i életuntságot/spleent vélem felfedezni Marcello-ban, akit azért a nők az ujjuk köré tudnak tekerni, pláne ha gazdagok és csillogók. Viszont emberünk nem vívta meg a saját harcát, és azt is elbukta… a hosszú évek óta készülő regény, melyről még önmagának sem meri bevallani, hogy soha nem fog elkészülni… és a szégyen, hogy elit irodalmár helyett, csak komolytalan kis bulvárújságíró lett…
A film igazi hőse pedig Steiner. Minden szava aranyat ér, és úgy játssza Bach Toccata és fúgáját a templomi orgonán, hogy az a profán jazz is megirigyelhetné, amit beharangozott.
Huh, még annyi minden bennem ragadt… Talán összeszedem egy blogbejegyzésben.

Nagyon hosszú film, ami persze nem baj, csak ez valahogy most túl sok lett nekem. Teljesen át lehetett élni a történetet ennyi idő alatt és ennek a kornak a világát, ami nagyon tetszik nekem:D Marcello nem a kedvenc karakterem, sőt kifejezetten nem kedveltem, habár nagyon mást sem, de ezt nem is emiatt érdemes megnézni:D

Hát elképzelni se tudom, mi tetszhet ebben a filmben bárkinek is. Nekem 3 óra tömény szenvedés volt.

Anita Ekberg nagyon tetszik ebben a filmben, de valahogy túl hosszúnak találtam az egészet. Fellini munkássága természetesen nagyon is rendben van, viszont ez most valahogy nem fogott meg annyira. Arra készültem, hogy jobban fogom szeretni, de sajnos nem így lett. Azért egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Akármennyire kultuszfilm, nem nyűgözött le. Hosszú volt és unalmasnak találtam. Nem nekem való téma, hogy a felső tízezer meg a sztárvilág hogyan üti el a szabadidejét, és mit kezd a pénzével. A média meg… ez a film teljes meztelenségében megmutatta a bulvársajtó milyenségét. Borzalom.

#Lumiere

Fellini filmje valószínűleg hűen ábrázolja a „sztárvilágot”, ahol szinte mindenki képes eladni magát, hogy újságcikk legyen belőle. A riporterek, újságírók meg éjjel-nappal hajtanak egy kis hírmorzsára. Ennek ellenére eszembe nem jutna még egyszer megnézni. Nem volt egyetlen karakter sem, aki igazán szimpatikus lett volna. A mondanivalóját elismerem, és Mastroianni is jó színész, de számomra ennyi. A film kb. az utolsó 45 perctől kezdett érdekelni valamelyest (ez is valami). Lehet, hogy csak többre számítottam, mint amit kaptam.

Zseniális és gyönyörű film volt az egyik legjobb befejezéssel amit valaha láttam. A korabeli művész-életérzés is átjött elég rendesen. :O