Latinovits Zoltán magyar

Jaj, hogy én mennyire szeretem ezt az embert! Még zsenge gimnazistapalánta voltam, amikor felfedeztem magamnak, és emlékszem, volt egy durva korszakom, amikor állandóan a tévéújságot lestem, és, ha bárhol adták valamelyik filmjét, már izzítottam is a videomagnót… :)
Az én értelmezésemben is eléggé megállja a helyét a jelző: színészkirály.
Zseniális volt a pasas, ráadásul olyan kisugárzással, hogy hű… Volt szerencsém – szintén lelkes gimnazistaként – ellátogatni a balatonszemesi emlékmúzeumba is, amit igencsak nagy élményként tartottam számon. spoiler :)
Egyesek mondják róla, hogy rettenetesen modoros, de (!) szerintem ez nem igaz. Elismerem, tényleg van / volt egy sajátos (beszéd)stílusa, viszont (!) képes volt arra, hogy elhagyja / megfeledkezzen róla. :)
Kevés magyar színművészt szeretek nagyon, de ő határozottan benne van a képzeletbeli TOP5-ben… :)

Nem különösebben szeretem József Attila verseit (ne kövezzetek meg, kérlek!), de ahogy ő előadta, az minden alkalommal a szívemig hatolt…

Kedvenc magyar színészem, ő a példaértékű színész számomra. Jártam Szemesen is miatta, találkoztam az öccsével, megnéztem a Színészmúzeumban is a kiállítást 3x. Szinte az összes filmjét láttam, nagy rajongója vagyok. Nem igen van aki nála szebben mond verset. Sok verses bakelitlemezét is öszegyűjtöttem, meghallgattam a hangoskönyveit, olvastam a könyvét, írásait. Nagyon szeretem a világlátását, a gyönyörű, romantikus lelkét, az elhivatottságát a színészet iránt. Minden erejét, figyelmét a játékára összpontosította. Sajnos sokan ellehetetlenítették, nem jól kezelték a természetét. Ennek meg lett az oka, a depresszió, és a halála nagyon tragikus és megrendítő, de ettől vált méginkább egy legendává az emberek számára. Egy olyan színész volt, akit a mai napig mindenki ismer és emleget, ha a színészetről van szó. Munkája példamutató és pályája elismerésre méltó. Reméljük, még sokáig fog hatni az emberekre és nem felejtik el.