Columbo (1971–2003) 87% 134★

Columbot vagy nagyon szereti valaki, vagy egyáltalán nem. Átmenet szerintem nincs. Én imádom.

Van egy nagyon sajátságos hangulata és dramaturgiája a Columbo-filmeknek, amitől érdekes lesz a sorozat. Ez pedig az, hogy a néző végig tudja, ki a gyilkos, csak a gyilkosság motivációját nem (néhány részben azért még azt is). A bűntett elkövetése után feltűnik Columbo hadnagy, aki a detektív-történeteknek egy tipikus karakterévé vált: csóró, rondák a ruhái, a kocsija egy katasztrófa, a kutyája buta, és sokszor nevetségessé válik mások előtt. Különösen, hogy gyanúsítottjai szinte mindig a felső tízezerből kerülnek ki, akik alapból lenézik, de sokszor azért ő maga is okot szolgáltat rá.
Én a legjobban azt szeretem benne, hogy ő viszont csak a legritkább esetben ítélkezik a bűnösök felett, sőt, ha kellően okos gyilkossal van dolga, nem felejti el éreztetni „csodálatát” (jobb szó híján) a mesteri kivitelezés iránt.
Kedvenc nyomozónk mindig udvarias, meleg szívű ember, aki őszintén odáig van a feleségéért.
Nos, az egyszeri nézőnek ez vagy bejön, vagy nem. Merem állítani, hogy aki egy részt látott, és nem tetszett neki, ne is strapálja magát a többivel, ugyanis nagy adagokban nézve bizony feltűnik, hogy a részek meglehetősen egy kaptafára készültek. Vannak persze kiemelkedő epizódok, amik valamilyen oknál fogva emlékezetesebbek. (Pl. A Nyugodjék békében Mrs. Columbo az egyik kedvencem lett)
Egy kicsit hiányozni fog, most, hogy már mindet láttam, pedig az utolsó évad már inkább fárasztó volt. A jövőben fogom még újranézni, ez szinte biztos. Mivel a tv folyton adja (nem véletlenül), még keresnem se nagyon kell majd, ha újra a hadnagy társaságában szeretnék időzni.

Mit jelent nekem Columbo.
Az összes részt láttam, többször is, most is nézem, ha péntekenként megy a tévében. Van, hogy nem tudom ki a gyilkos!!!
De, van egy történetem is.
Egyszer anyám azzal büntetett meg (kislány voltam még, 70-es évek), hogy nem nézhettem meg az aznapi részt. 50 percen keresztül hangosan zokogtam a másik szobában, hogy ha én nem nézhetem, akkor ő se tudja nézni. A „rózsabimbós” rész volt. Kedvenc.

A Columbo sorozat bírálói állandóan azzal az unalomig ismételgetett érvvel jönnek, hogy „annak ugyan mi értelme van már, hogy a legelején megtudjuk, hogy ki a gyilkos?” (ha annyi tízforintosom lenne, ahányszor ezt a mondatot apámtól hallottam életemben…!)
Nos, nekik azt üzenném, hogy egész egyszerűen nem értik a Columbo lényegét, nem értik, hogy ezt teljesen más alapállásból kell nézni, mint egy Sherlock Holmes vagy Agatha Christie történetet, ahol a néző/olvasó gyakorlatilag a nyomozóval együtt nyomoz, gondolkodik és végig izgul, hogy tényleg ki és miért… A Columbo-ban ezzel szemben végignézünk egy tökéletesen kivitelzett gyilkosságot, ahol már az lenyűgözi a nézőt, hogy a gyilkos tényleg mennyi minden apróságra odafigyel, mennyire tökéletesen lefedezi magát – ugyanakkor végig tudjuk azt is, hogy valami apró hibát valahol mégis elkövet, amit mi magunk, akik végignézzük az egészet, sem veszünk észre. Majd érdeklődve nézhetjük végig azt, hogy Columbo hogyan fog rátalálni arra az apró hibára, és hogyan fogja a tettesre annak minden alapos tervezése és odafigyelése ellenére rábizonyítani a gyilkosságot.
Mindeközben pedig élvezhetjük a sorozat sok-sok állandóan visszatérő szórakoztató elemét: a ronda gyűrött ballonkabátot, a szivart, a rozzant ócska autót, a folyton emlegetett de sosem látott feleséget, az esetlen (és általában megjátszott) csetlés-botlást a gyilkos elit közegében, és persze legfőképpen az állandó visszafordulást az ajtóból.

Columbo igenis jó, Columbo igenis szerethető, Columbo igenis szórakoztató, Columbo igenis zseniális!

„Csak még egy utolsó kérdés…”
Ez az a sorozat, amit minden tévében adnak mindig, és talán minden részt láttam már legalább egyszer, de bármikor meg tudom nézni a kedvenc részeimet. Columbo hadnagy ikonikussá vált a szivarozásáról, ballonkabátjáról, kutyájáról, a külföldi autójáról, ami inkább egy roncs már. És persze az egyedi módszereiről, a csalhatatlan megérzéseiről, amikor már szinte az elején sejti, ki a gyilkos. A sorozat részenként kb. 1,5 órás, vannak benne ismétlődőnek tűnő motívumok, de ennek ellenére nem unalmas szerintem. Kicsit lassú, lassan épül fel egy rész. A sorozat kezdeteikor, a 70-es években újdonság volt a fordított perspektíva, amikor nem az a lényeg, hogy ki tette, hanem hogy hogyan. Látjuk már rögtön az elején a gyilkosságot, és fokozatosan derül ki, hogy a gyilkos milyen hibákat követett el, amikor azt gondolta, erre senki sem fog rájönni. Columbo egyedi módon hozza ki a sodrából a tetteseket, akik sokszor idegességükben véletlenül nyomokat szolgáltatnak neki. Természetesen gyakran a szerencsén is múlik az egész, hogy Columbo pont jókor megy el valahová, vagy lát meg valami olyan dolgot, ami látszólag nem is kapcsolódik a gyilkossághoz, de beugrik neki valami erről.
Több olyan rész is van, ahol ugyanaz a színész más és más karaktert alakít, többször gyilkos, de van, aki egyszer gyilkos, egyszer pedig áldozat. Mivel nem folytatásos a sorozat, ez így nem okoz problémát.
Columbo hadnagy személye nagyban hozzájárul a szórakoztató faktorhoz, a legtöbb humoros jelenet hozzá kapcsolódik. Visszatérő motívum, amikor a feleségére hivatkozik (valahogy a gyilkos mindig éppen a felesége egyik kedvenc írója, tévés szakácsa, stb., de lehet, hogy ez csak a bizalom felépítésének egy kelléke), vagy amikor rácsodálkozik, hol tart ma már a technika (pl. fax, számítógép stb.) Emellett mindig előtérbe kerül az olasz származása, csakhogy az is kiderül, hogy a sztereotípiákkal ellentétben Columbo sem a borokhoz nem ért, sem énekelni nem tud.
A legtöbb esetben a gyilkosok és az áldozatok is gazdagok, legtöbbször szándékos a jól kitervelt gyilkosság, és megismerjük a motivációt is, de olyan is előfordult a sorozatban, hogy hirtelen felindulásból történt a gyilkosság, sőt néha nem is annak volt szánva.
Több kedvenc részem is van, pl.: Kettős ütés, Columbo a guillotine alatt, A szuperintelligens gyilkos csődje, Matt két lépésben, A szemfényvesztő, Gyilkosság telefonhívásra, Nyugodjon békében, Mrs. Columbo… csak így hirtelen ennyi jutott eszembe most. Számomra hangulatos sorozat, mely a 70-es években indult, és az utolsó rész 2003-ban készült el. A legjobban a 70-es, 80-as évekbeli részek tetszettek.
És ami még hozzájárult a hangulathoz, az a zene: Henri Mancini filmzenéje jól megalapozza a krimihangulatot. A kedvencem, ami pl. a Kettős ütés vagy a Melegházi dzsungel c. részben is hallható.

Régebben azt gondoltam, hogy a Columbo-sorozat majdnem minden részét láttam már. Most, hogy idén újranéztük az összeset, rájöttem, hogy talán csak 10-15 volt ismerős.
Nem sorba néztük, csak ahogy sikerült a TV-ben elkapni 1-1 részt, később tudatosan kerestük. Pár részt eredetiben is megnéztünk (fura volt Peter Falk hangja, Szabó Gyula karakteres szinkronja mellett). Időnként voltak sztárszínészek (Leslie Nielsen pl.) vagy feltűnt, hogy egy színész többször játszik gyilkost például.
Hiába régi sorozat, mégis örök. Szerettem nézni és a végefelé már arra tippelni, mivel fog megbukni a gyilkos, hol lesz az apró árulkodó nyom.

Örök klasszikus. Imádom Mrs. Columbo halvány létezését, azokat a mozgulatokat Peter Falk-tól, amikor totál hülyének tetteti magát, hogy mindig szivarozik, a kis tragacsát…

Valószínűleg a legjelentősebb krimi a tévésorozatok történetében. Teszi ezt a sok kiválóan megírt forgatókönyv, a kiemelkedő színészi játék, és persze a zseniálisan megalkotott főhős. Columbo szívesen megy bárki idegeire, de emberfeletti megfigyelőképessége, jó logikája és a zsenialitását tökéletesen leplező alakítása miatt mégis sarokba szorítja ellenfeleit. Ráadásul, talán a nézővel együtt, mindig tanul valami újat. Egyedül talán a két Ed McBain feldolgozás nem tetszett, bár nem az alapanyaggal van gond, hanem a két történtet inkompatibilitásával.

Régebben, amikor egy-egy részt láttam elvétve, akkor tetszett. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy úgy két éve nyáron egyhuzamban megnéztem az összes részt. A végére már kifejezetten utáltam Columbot. Rettenetesen irritált a személyisége, és szerintem az utolsó részekben már nagyon eltúlozta a színész. De az is lehet, hogy tényleg sok volt az a 69 epizód egymás után.
Természetesen van jó néhány rész, ami nagyon tetszett, és bármikor szívesen újranézem, de a teljes sorozatot biztos, hogy nem.

Az esetek érdekesek. A nyomozás lassú és néha unalmas, Columbo az egyik legjobb fiktív nyomozó. The end.