Döglött akták (2003–2010) 88% 91★

Ennek a sorozatnak a legnagyobb erejét a vége adja; minden egyes résznél, szinte kivétel nélkül bekönnyezem, annyira zseniálisan eltalálják hozzá a zenét, és a holtaknak a felbukkanó emlékképét, ahogy megjelennek pár pillanatra a szereplők képzeletében.
De a zene… hogy tudják mindig így eltalálni? Imádom.

Annyira fura a sorozatban visszanézni, hogy a mostanra befutott sztárok milyenek voltak régen.
Nekem csak nem rég jött be az életembe a sorozat, így még meglepőbb, hogy ilyen nagy nevek is szerepeltek benne, mint Jennifer Lawrence vagy Shailene Woodley. Szinte nem is akartam hinni a szememnek (az imdb-n is utána néztem.)
Nem tudom a maga idejében mekkora hypeja volt a sorozatnak, de nekem nagyon tetszett. Arra is ma jöttem rá, mennyire megöregedtem, mikor az egyik rész végén Kelly Clarkson Breakaway száma szólt. Emlékszem kiskoromban mennyit hallgattam.

Ritkán adok egy sorozatra 10 csillagot, de ez most kivétel. Lily Rush nyomozó az egyik legerősebb és badassebb női karakter továbbá a legkidolgozottabb, ami köszönhető Kathryn Morris színésznőnek is. Nagyon szeretem, bár még csak most vettem rá magam, hogy egybe megnézzem az 1-7. évadig. Nem tudom mi lesz a továbbiakban, de szerintem kár, hogy nem folytatták…:/

A sorozat legnagyobb érdeme az a profizmus, amivel a zenéket válogatták alá. Kifejezetten tetszett, hogy az adott kor slágerei csendültek benne fel. Külön élvezet volt az eszenciát adó visszaemlékezések és ezáltal az utolsó szám alatt felvillanó képek. Mindegyik érzelem dús és felejtetlen. Kifejezetten örülök annak, hogy ezek youtube válogatás formájában is láthatóak. Javaslom a sorozattal éppen ismerkedőknek, hogy tekintsenek bele, biztos találnak kedvükre valót.

Mindössze a végét sajnáltam. Összecsapott befejezést, és ha már a főszereplők karaktereit is megismertük történhetett volna velük gyakrabban valami vidám esemény.

Nem jelölgettem be részenként, mert eléggé össze-vissza néztem a sorozatot, de a részek jelentős hányadát láttam, úgyhogy itt az ideje az értékelésnek.
Volt szerencsém egy igazi zenebolonddal nézni a sorozatot, aki felvilágosított, hogy a sorozat egyik fő jellegzetessége, miszerint az adott évhez illő zenéket válogatnak be aláfestésként, azért nem mindig stimmelt, néha inkább a +-2 év érvényesült. Ez nyilván nem baj a laikus nézőnek, de egy olyan ember számára, mint ő, igen bosszantó, és igénytelen benyomást kelt, pedig szuper ötlet.
Az ügyek érdekesek, egy-két uncsi rész kivételével mindig nagyon jól szórakoztam. A főszereplők is jól el vannak találva, és nem esik át a történet a ló túloldalára, épp megfelelő mennyiségben van szó a magánéletről. Viszont ez elég következetlen, például bejön egy szerelmi szál, majd pihentetik 6-8 részen át, szóba sem kerül, majd visszajön, és már évfordulókról esik szó… ezek nem tűnnek fel az embernek, ha heti 1 részt lát a tévében, de én sokszor egy este megnéztem 2-3-at is.
Még egy bajom van vele: a részek borzasztóan egy kaptafára készülnek pár kivételével, úgyhogy egy idő után tényleg unalmassá tud válni, túl sok ez a 156 rész.

Most ezek nem hangzanak túl jól, igaz? Mindez a fikázás részemről csupán 1 csillag mínuszt jelentenek, mert ez tényleg egy marha jó sorozat, ami elmés, szórakoztató, érdekes és izgalmas. Csak nem hibátlan.

Nagyon megfogott a sorozat, Kifejezetten tetszik, hogy régi ügyeket göngyölítenek fel, nem hagyják futni a bűnösöket, mikor azok már azt hitték, megúszták. Szerencsére munkájukat siker koronázza, pedig ezeket az eseteket megoldani nehezebb, mint a friss ügyeket, hiszen nincsenek „forró nyomok”.

Nagyon szeretjük a sorozatot, bár a részek általában ugyanúgy épülnek fel, mégis kicsit mindig más. Egy nyom, egy bejelentés minden esetben új lendületet adott a nyomozásoknak. Lilly elhivatottsága az ügyek iránt az igazi mozgatórugója a történetnek. Több bonyodalmat is okoz, hogy Scotty-t az érzelmei vezérlik, ami miatt többször is bajba keveredik. Nick kicsit mogorva jelleme, Will higgadtsága is kellenek ahhoz, hogy egy igazán jó csapatot alkossanak. Végül sikerült megkedvelnem Kat karakterét is, aki közben csatlakozott a csapathoz. Sajnáltam hogy jobbára az esetekre fókuszál a sorozat és kevésbé hangsúlyos a karakterek magánélete (ez a 6. évadban azért változott). Szerettem azokat a részeket, ahol nemcsak az ügy tárgyilagos megoldásán volt a fókusz. Kíváncsi vagyok az utolsó évadban fog-e ez változni.

Elkezdtem, néztem, a harmadik évad közepén feladtam.
Azt mindenképpen meg kell adni, ahogy mások is megjegyezték, az epizódok végét, a korszellemet idéző zenét, és – amennyire meg tudom ítélni – a korablei környezetet is jól visszahozzák. A gond az, hogy a pozitívumok ezzel nagyjából véget is érnek.
A legnagyobb probléma talán, hogy rettenetesen unalmassá válik, az epizódok gyakorlatilag egy kaptafára készülnek. Rutinnyomozással, majd puszta előadással lepleznek le és törnek meg olyan alakokat, akik, többnyire pillanatnyi indulatból elkövettek egy gyilkosságot. Ez elmegy „Rendőrségi életképek” címen, elvégre a gyilkosságok többsége alighanem tényleg ilyen, de izgalmas kriminek kevés. (Majdhogynem azok a legjobb részek, ahol kiderül, nem is volt gyilkosság.)
Nem tetszett az sem, hogy messze túl sokszor kerültek elő homofób/rasszista előítéletből lezárt ügyek. Nem mintha bajom lenne az ezek elleni erőfeszítéssel, de lássuk be: az emberek zöme nem homoszexuális, és a fekete áldozatok többségét valószínűleg nem rasszista indítékkal ölték meg, sem régen, sem most. Ez az aspektus úgy hat, mint egy promóció a politikai korrektség eszméjéről.
Ami nekem személy szerint végleg kicsapta a biztosítékot, azok a durva szakmai tévedések – egy még elmegy, de a másodiknál végeztem. Aki esetleg kíváncsi rájuk:
1. spoiler
2. spoiler