Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya (2017–) 121

Az FBI különleges nyomozóosztálya a legsúlyosabb bűntények feltárására szakosodott. Az ő feladatuk elkapni a sorozatgyilkosokat és az erőszaktevőket.

Angol
magyar

Képek 8

Szereposztás

Jonathan GroffHolden Ford
Holt McCallanyBill Tench
Anna TorvWendy
Cotter SmithShepard
Hannah GrossDebbie Mitford
Sonny Valicentiriasztórendszer-szerelő
Joe TuttleGregg Smith
Alex MorfOcasek nyomozó
Stacey RocaNancy Tench
Cameron BrittonEdmund Kemper

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 56

Várólistára tette 253


Kiemelt értékelések

dr_Eminens 

Amikor Thomas Harris A vörös sárkányt írta, azokkal az emberekkel konzultált, akiknek a fikcionalizált verziója megjelenik ebben a sorozatban (Holden Ford és a Hannibal Lecter-regények Jack Crawfordja egyaránt John Douglasen alapul), szóval kicsit olyan, mintha a Hannibal realisztikus verzióját néznéd, a látomások meg az esztétikusan fröccsenő vér nélkül.

Ez a legérdekesebb alkotói döntés a Mindhunterben: a legelső jelenet kivételével nincsen vér, hullákat is csak a helyszíni fotókon látunk, amiket a nyomozók nézegetnek (bár ezek elég kemények tudnak lenni). Az erőszakról csak beszélnek, beszélnek, és beszélnek, aztán hagyják, hogy a képzeleted megelevenítse neked a jeleneteket. Kevés klasszikus értelemben vett nyomozást látunk, inkább a történelmi hátteret mutatja be – hogyan született meg a profilozó osztály az FBI épületének ablaktalan alagsorában, és hogyan próbáltak rendszert keresni a sorozatgyilkosok őrületében (ekkor a kifejezés még nem is létezik, csak arról beszélnek, hogy „vannak ezek az elkövetők, akik többször gyilkolnak egymás után”) – ehhez vitatott módon magukkal a gyilkosokkal beszélgetnek, és próbálják kideríteni, hogyan jár az agyuk.

Az elején nem voltam biztos benne, hogy Jonathan Groff elég jó főszereplőnek, de lassan kirajzolódott, hogyan hat ki a gondolkodására és a személyes kapcsolataira a munkája, és az egocentrikusságával együtt helyére került számomra a karakter, bár jobban kedveltem Holt McCallanyt és Anna Torvot (nagyon élveztem, ahogy osztotta az embereket, bár többet szerepelt volna.) Az igazi scene stealer viszont Cameron Britton volt Edmund Kemperként, hátborzongató a pasas, és a legtöbb szövegét szó szerint vették át a valódi Kempertől spoiler. (Egyébként Kemper – egy 206 centis, átlagon felüli intelligenciájú rohadék – akkora manipulátor volt (vagyis még most is az, hiszen ma is él), hogy amikor stoppos tinilányokat vett fel (későbbi áldozatait) és azt látta, hogy egy lány habozik beülni mellé, lazán az órájára pillantott, mintha nem is rájuk figyelne és időre menne valahová, hogy eloszlassa a gyanújukat.)

A főcím előtti jelenetekben tébláboló megnevezetlen sorozatgyilkos spoiler szóval kíváncsi vagyok, a továbbiakban mit kezdenek vele.

4 hozzászólás
Haspók 

Baromi jó sorozat volt ! Már eleve Fincher, Groff és Anna Torv miatt is terveztem megnézni, nem beszélve a témáról : sorozatgyilkosok profilozása , annak is a kezdete.
Lassú tempójú, de úgy, hogy mégis képes teljesen beszippantani minden rész. Realista ,sötét, helyenként biza még kényelmetlen is.A rendezés precíz, a karakterek nagyon jók, a történetvezetés árnyalt. Akik valamennyire is szeretik a krimiket, szerintem kötelezően nézzék meg, mert nagyon jó pszichológiai cuccok vannak benne. Nagyon jó hangulata van, igazán jól van felépítve, remek dialógusokkal szolgál.
A dialógusok mindent visznek, de más tekintetben is mestermű.
Csak ajánlani tudom ! Tűkön ülve várom a következő évadot, amiben (úgy olvastam valahol), hogy gyermekgyilkosokkal „fognak foglalkozni”.

Bence211 

Nem akárhogyan startolt a Netflix égisze alatt készült újonc sorozat, a Mindhunter, mely teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatgyilkosokkal foglalkozó témakört. Az oldalon részletesebben írtam az első évadról. : http://filmdoboz.hol.es/…

4 hozzászólás
NaNa_88 

Imádom ezt a sorozatot. A belekezdése előtt picit aggódtam, hogy Johnathan Groff vajon milyen lesz ebben a szerepben és környezetben, de tökéletesen elégedett vagyok vele, akárcsak a többi színésszel. Részemről nincs panasz. Így 2 évad megnézése után is oda vagyok érte. Kedvenc.

2 hozzászólás
csartak 

Különleges képi világú, lassú tempójú, mégis izgalmas, kiválóan felépített, elgondolkodtató sorozat egy új fajta nyomozástípus (profilozás) kialakulásáról. A színészi játék is remek, a dialógusok, párbeszédek hatásosak, sokszor szinte tapintani lehet a feszültséget. Igazából most fognak beindulni a dolgok, várom a következő évadot.

rhysciar

Ez egy nagyon jó kis sorozat a sorozatgyilkosokról meg az FBI kutatási munkájáról az említett csoport pszichológiai kategorizálásáról. Nagyon tetszett az elejétől a végéig, remekül felépített, végig tartja a feszültséget, rettenetesen filmszerű (ezt szeretném kiemelni, mert minden egyes epizódnál azt éreztem, mintha egy filmet néznék), és végig leköt. Aki szereti a pszichológiát, annak ez a sorozat maga lesz a paradicsom.
A színészek szintén odatették magukat, nekem Bill Tench lett a favoritom, maga a karakter és a színész is valahogy közelebb került hozzám, mint a Jonathan Groff által játszott Holden. Ezért is vontam le két csillagot, mert bár Holden karaktere eleinte szimpatikus volt, a végére nekem eltúlzottnak tűnt a beképzeltsége. Vagy csak én nem éreztem át a karakterét, nem tudom. Groffot meg alapból nem bírtam, utoljára talán a Glee-ben láttam, és már ott sem volt szimpi, szerencsére a sorozat végére telitalálatnak tartom erre a karakterre.
Szóval fa**a egy kis sorozat ez, sajnáltam, hogy az epizódok elején lévő sorozatgyilkosról (mert tuti hogy az) semmit nem tudtunk meg, jó lett volna látni többet belőle. De majd gondolom a következő évadban, csak a fenébe, az még messze van.
Úgyhogy osszátok be ezt a 10 részt addig, bárcsak én is ezt tettem volna.

1 hozzászólás
Charityy 

Kiváló krimi. Annak ellenére, hogy lassú lefolyású, végig fenntartja a figyelmet és odaszögez a képernyő elé. A rendezés és a színészek is kiválóak, kiváncsian várom a következő évadot.

Ascyra 

Azért ez elég kiemelkedő alkotás (elismerően bólogatok, valahányszor eszembe jut, márpedig minden órában eszembe jut, annyira tetszett). Vannak hibái, pl. a casting itt-ott el van szúrva, viszont, vannak benne olyan zsenik is, akik ezeket az elnézhető bakikat több, mint ellensúlyozzák. Sőt, lehúzzák és feledhetővé teszik. Hát kérem, hatalmas színészi teljesítmények jellemzik. Teljesen komolyan, még magam is nagyon meglepődve tudok nyilatkozni: mintha egy tökéletlenségtől mentes, minden perce élvezhető soriba csöppentem volna. És akkor a minthát ehelyütt el is lehet hagyni. Szerintem Holt McCallany (számomra most tűnt fel először, holott csekkoltam: szinte az összes filmjét láttam), valami fantasztikusan hozza a küszködő, de minden határon túlmenően korrekt, fáradt és jóságos zsaru szerepét. Nagyon, nagyon szerettem a karakterét, s aki „őt” kreálta, biztos, hogy pontosan tudta, mi a nézők vágya egy olyan ügynökre, akit ő testesít meg a filmben: melózik, próbálja egyben tartani a családját, majd elfáradt, dolgozik újra, majd lassan hagyja, hogy kicsússzon a kezei közül, mert ő pontosan tudja, hogy ez fog történni. Ő akár lehet ennek a darabnak az első számú tragikus hőse. Rögtön követi Anna Torv karaktere, Dr. Wendy Carr. Nagyon sokszor állítottam meg a jeleneteinél a filmet, mert muszáj volt közelről megszemlélnem. Az már csak hab a tortán, hogy iszonyúan vonzó nő, de annyira hiteles volt, hogy minden jelenetén egyszerűen halálra aggódtam magam érte. Nem tudom, hogy a két szereplő közül ki volt rám nagyobb hatással, de az biztos, hogy jó sokáig elkísérnek. Cameron Brittont emelném még ki és a hanglejtését. A fickó egész játéka annyira borzongató, hogy ha nekem kellett volna mellette játszani, tuti nyugtatókat kellett volna szednem. Elképesztő, létezik ilyen? – és itt a bizonyíték. Ha semmi másért, Edmund Kemper, mint nem evilági, határtalanul félelmetes egyed miatt, mindenképp megéri megnézni. A fényképezés lenyűgöző, csügtem a monitoron, a rendezés finom ívű, hagy időt feldolgozni és maximálisan befogadni a történteket (ettől annyira baromi depresszív – igen barátom, ezek megtörténtek), a készítők döntenek arról, hogy nem hagynak illúzót benned: biztosan sz@rul fogod érezni magad a két évad alatt, legalább két-háromszor. (De inkább legtöbbször). És még egy dolog, amihez foghatót nagyon régen láttam: ennyire mesterien adagolva a magánélet, a nyomozati részek és a feszkó elegye egyetlen általam ismert sorozatban sem látható. Semmi sem sok, semmi sem kevés, minden a helyén, pontosan elég, pont amennyi szükséges. Mintha mércével mérték volna ki. Hihhhhetetlen. Mivel ez a sorozat az eddigi legjobb és legkiegyensúlyozottabb, amit láttam, az alábbi két – nekem nem tetsző – nüansznyi hibáért nem jár csillagelvonás:
– Holden kidolgozatlan. Sokkal több volt benne, mint ami átjött. Szerencsére nem tudom eldönteni, hgoy a karakter nem elég jó vagy a színész nem hozta a maxot.
– Holden barátnője az első évadban valami kósza, de rossz ötlet volt. A csaj amúgy nekem szimpi volt, de értelmetlennek találom a létjogosultságát. Felesleges töltelék volt a szememben szegény.
Hogy rövidebben is megdícsérjem: a legjobb sori eddig, amit ebben a kategóriában láttam. (Pedig én Bronn fanatikus vagyok.)

Andilány 

Ehhez a sorozathoz nekem kellett a megfelelő hangulat, mert volt olyan, amikor még annál is furábbnak tartottam az adott részt, mint egyébként, de az utolsó négy részt például egyben daráltam le, mert akartam nézni, még és még. Szeretem a sorozatgyilkosokról szóló történeteket, a profilozást és érdekes volt látni, ahogy ennek az alapjait leteszik. Miket csináltak, hogyan indultak el, hogyan alakult ki, hogy miket vizsgálnak, hogyan képzelték magukat a gyilkosok helyébe, hogyan próbáltak a gyilkosok agyával gondolkodni. Illetve, hogy ez miként hatott rájuk. Legjobban a sorozatgyilkosokkal folytatott beszélgetéseket szerettem. A főszereplők valamiért nem kerültek közel hozzám. Nekem furcsák voltak és sokszor azt éreztem, hogy nekik sem ártana a segítség, ki kellene adniuk magukból a munkájuk terhét. Érdekes sorozat, biztosan folytatni fogom.

kvázimozi 

Fincher megint újított! Ezúttal szép kis fricskát hajít a tengernyi bugyuta látványsorozatnak és visszatér az olyan elemi dolgokhoz, mint a sztori, a karakter és a morális dilemma (igen, ma ennek hírértéke is van). Már a House of Cards-nál is jó volt tapasztalni, hogy hiába az egész sorozatban szinte kizárólag csak kocsikáznak és beszélgetnek, (elsősorban) a feszes történet mégis nagyon izgalmassá teszi azt; mindezt pedig már ügyesebben és sokkal rejtelmesebben csinálja, a Mindhunter-ben. Ráadásul remek időzítése révén okosan illeszkedik a mai retro-őrületbe is. A uccsó rész után rögtön újra is néztem… asszem 'rég volt már ilyen jó:)


Népszerű idézetek

Nocharity 

Hogy járjunk az őrület előtt, ha nem tudjuk, hogy gondolkoznak az őrültek?

NaNa_88 

Nancy Tench: – This sort of thing doesn't happen here.
Bill Tench: – It happens everywhere, Nance.

2. évad 2. rész

Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján