Gárdonyi Géza nagyszabású történelmi regénye kötelező irodalom az általános iskolákban. Ebből a remek regényből készült Várkonyi Zoltán monumentális filmalkotása a kor legnagyobb magyar színészeinek a főszereplésével. 1500-as évek, Magyarország. Portyázó török csapatok dúlják fel az országot,… [tovább]
Egri csillagok (1968) 241★
Képek 27
Szereposztás
Kedvencelte 43
Várólistára tette 37
Kiemelt értékelések
A könyvet tízévesen olvastam és máig az egyik legjobb általános iskolai kötelező emlékem. A filmet egyszer vagy kétszer láttam gyerekkoromban, és összesen két jelenetre emlékeztem az első feléből (a patakban fürdésre és Jumurdzsák fürdőbeli kiborulására), ellenben a harcból rengetegre. (Fura, de a könyvben is jobban lekötött lány létemre).
Itt volt az ideje egy újrázásnak.
Értékelése könyvadaptációként: azon kevés feldolgozások egyike, ahol nem annyira zavarnak a változtatások. Persze mondhatjuk, rég olvastam, nincs min vitatkozni. Azért van. Az elején a személyek és események kicsit nehezebben álltak össze, a kihagyások és sűrítések okoztak parányi fejtörést. (Szerencsére férj kisegített, ő egy hete fejezte be a könyvet.) Az enyhítő körülmény számomra azt hiszem az, hogy most is jobban vártam a harcokat, mint az előzményeket és a szerelmi szálat. Ettől függetlenül élvezettel néztem az első felét is. Ráadásul maga Gárdonyi is többször átírta, a könyv utóélete meg: http://moly.hu/karcok/489297, @Bélabá kiadástörténeti kiegészítése a hozzászólások közt: http://forum.index.hu/Article/viewArticle…
Színészek: elcsépeltnek hangzik a „parádés szereposztás”, de akkor sem találok jobb jelzőt. Színészlegendák. Venczel Vera gyönyörű, Sinkovitsot mindenhol és minden körülmények között szeretem és tisztelem, Latinovits, Ruttkai – a nevük önmagában fogalom, Bitskey elképesztően szerethető a tréfás gyáva kukac szerepében, és még sorolhatnám a neveket órákig.
Látvány: 1968, Magyarország. Több ezer statiszta és egy külön felépített vár Pilisborosjenőn. Én a mai napig ámulok mi munka volt benne. Persze, megmosolyogtatnak a közismert bakik belőle, de amikor 2015-ben gigaköltségvetésű külföldi filmekben százszor cifrábbak vannak ezeknél…nem áll szándékomban csillagot levonni ezért. :)
Az egyik legjobban sikerült magyar film. Látszik, hogy annak idején nagy pénzeket adtak ki érte, a látványvilág teljesen a helyén van tekintve, hogy mikor készült a film, és a színészek is jól szerepelnek. Gyerekkorom nagy kedvence volt ez a film, mert egyébként is érdekeltek a várak és középkori élet.
Érdekes, régen nem szerettem, pedig a könyv annak ellenére tetszett, hogy kötelező olvasmány volt. Aztán egyszer megnéztem „tét” nélkül (tehát nem azért, mert dolgozatot írtunk belőle, vagy mert érettségire frissítettem az emlékezetemet irodalomból), és akkor már a film is tetszett. Azóta bármikor újra tudom nézni, most pl egy kihívás miatt, de magamtól is előveszem néha.
Hosszúnak hosszú, de valahogy mégsem unalmas, el lehet veszni a történetben, és a szereplők is szerethetőek, ami nálam elég fontos szempont. Elfogult vagyok, de kivételesen nem zavar :)
Héroszi csodavilág, ahol minden képkocka – legyen az boldog vagy szomorú – emlékeztet arra, hogy szép a magyarság, bármennyire is hervadt a virága manapság.
A könyvet imádtam, ahogy a filmet is imádom. Nő létemre lekötött mindkettő. És igen, ez egy nagyon hű adaptáció, ahol még SZÍNÉSZEK játszottak, nem az utcáról összevadászott akárkik. Szerintem a régisége ellenére fantasztikusan meg lett csinálva és még ma is megállja a helyét.
Ez volt az a kötelező olvasmány, amit mindennél jobban szerettem. Már évek óta tervezgetem, hogy megnézem a filmet is, de sose jutottam oda. És ez egy nagy hiba volt, mert így eddig kellett várnom erre a nagyon is jó filmre! A kivitelezés régimódi, de még így is kiemelkedő, és az a rengeteg statiszta pedig logikusan sokkal élethűbb, mintha minden harmadik képkockába ugyan azok az emberek halnának meg már megint.
A könyvet „gyűlölöm”, ez talán az egyetlen, amit ki nem állhatok a kötelezők közül. Kínszenvedés volt végigolvasni, iszonyú… Nem is értem, hogy lehetett pont ez a „Nagy Könyv” annak idején. Én személy szerint nagyon nem szeretem…. A könyvet. (És nem azért, mert „kicsi voltam”, amikor olvastam, és nem értettem, mert értettem, csak tényleg…)
A film azért jobb, számomra érdekesebb, meg tényleg „nem olyan hosszú”, meg „tömöríti a lényeget”. Ez az egyetlen film, amire azt mondom, jobb, mint a könyv. Annál már bármi jobb… :)
Most látom harmadjára és most végig is néztem. Az első alaklomnál inkább gépeztem helyette a másodiknál meg bealudtam, most ahogy néztem már tetszett.
Szerintem nincs szükség értékelésre.
Egy gyönyörűen megcsinált, történelmi vonatkozású film. Semmi extra.
De jó volt és szeretjük.
Népszerű idézetek
Dobó István: – Egy levél. A szultán izenete. Kétféle izenet lehet benne: fenyegetés vagy alku. A fenyegetéstől nem ijedünk meg, szükségtelen elolvasnunk. Alkuba nem bocsátkozunk, tehát megint csak szükségtelen elolvasnunk.
Kobzos Ádám: Azért is kérdem én, hogy mi az öreganyámnak nem pörkölünk oda a töröknek, merthogy Tinódi Sebestyén deák – az én mesterem – mindig arra intett, hogy aszongya: „Csak az igazat írjad fiam, de az okát is tudd meg, de attól ám, akit illet.”
Dobó István: Hát akkor fiam írjad szépen a krónikádba: ma azért nem lövünk, mert vasárnap van.
Kobzos Ádám: Már engedelmet, hogy az istenbe' volna hétfőn vasárnap?
– Na ugyan rólunk nem fog éneket szörzeni Kobzos Ádám.
– Annak örül az asszony. Jobb az élő, mint a holt.