Hadik (2023) 65% 76★

Úgy mentünk el rá moziba két csoporttársammal, hogy nem volt semmi elvárásunk a filmmel kapcsolatban. Csak szerettük volna megnézni, így kellemesen csalódtunk a filmben. Élvezhető volt, néha vicces is. Történész szemmel nem akartuk kivesézni, mert azért kicsit több helyen is vérzett.
Kedvenc karakterem Gvadányi volt. Nagyon bírtam őt és a jellemét is. Tudott komolyan viselkedni, ugyanakkor egy-egy adott részben a humorát is megcsillogtatta. Hadikot alakító Trill Zsoltot is csak dicsérni tudom, nagyszerűen játszotta a szerepét.
Egészében a film nem volt rossz. Nekem legjobban a csatajelenetek tetszettek, szerintem egész jól megoldották őket.

@Tony_Soprano szavaival csak egyetérteni tudok.

Technikailag tényleg jó a film, a táj-jelenetek gyönyörűek voltak. Amikor csak lovasok sziluettje látszódik a ködös éjszakában az valami gyönyörűség volt. Bár amikor már harmadjára játszották be, akkor már nem ütött akkorát.

A forgatókönyv elég gyenge volt, gyakorlatilag csak lovagolunk a semmi közepén, meg harcolunk a semmi közepén, a karakterek csak fizikailag jutnak el A-ból B-be. Van egy rakás szereplőnk, de ebből kb. csak ötnek mondják ki hangosan a nevét, a többiekről azt sem tudjuk kicsodák. Két gonosz pedig túl sok ebbe a filmbe. Hadikot politikailag és a hadi fronton is támadni akarták, de erre ennyi játékidőben nincs hely. Szóval akkor minek bele?
Ennek a forgatókönyvnek kellett még volna pihennie, igényelt volna többszöri átnézést, hogy a karakterek se ennyire tipikus sablon figurák legyenek.
Csak Szabó Győző és Reviczky Gábor karaktere volt annyira érdekes, humoros, hogy ők tetszettek. Azt meg muszáj elmondanom, hogy Jóska karaktere iszonyatosan idegesített.
><

Összességében mindenképp értékelendő, hogy próbálnak ilyen filmet a magyar mozi piacra hozni, de azt nem értem, hogy miért kell úgy csinálni, mintha teljesen a nulláról kéne felépíteniük ezt a műfajt. Van egy Egri csillagok (1968) , van A kőszívű ember fiai (1965) amikből bőven lehet tanulni. Ha tényleg ilyen filmet akarnak létrehozni, ne sajnálják rá a pénzt, időt, mert a lelkesedés ez esetben nem sok mindent tud kárpótolni.

És ha már igaz történeten alapul, akkor a végére jöhetett volna egy kis összefoglaló, hogy akkor mit is láttunk pontosan. Egyedül a film elején kaptunk egy évszámot, meg egy helyszínt, aztán mintha mindenki elfelejtette volna, hogy ez egy igaz történeten alapuló film. Mert se évszám, se helyszín, elégedjen meg a néző azzal, hogy valahol Bécs meg Berlin környékén mászkálunk…

Nem mondom, hogy gyötört a kíváncsiság azért, hogy lássam e filmet, de éltem az adandó alkalommal. És hát akkor kezdem a jóval: technikai értelemben teljesen korrekt, vagyis többségében szép képeket láthatunk, érdekes a kameramozgás, jók a helyszínek, jók a fények, a cgi rendben van, és a színészekkel sincs gond. A forgatókönyvvel már annál inkább, ugyanis olyan szélsebesen vágtat végig a cselekményen, mint Hadik a mezőn. A karakterek üresek, egydimenziósak. Szegény László Zsolt Von Bock ezredesének mellékszála pedig teljesen felesleges, semmit nem ad a sztorihoz.

Nincs karakterfejlődés, nincs miből építkezni, hanem in medias res, benne vagyunk mindennek a közepében. Hadik karaktere sincs rendesen megírva és bár Trill Zsolt belead mindent, de a forgatókönyv hiányosságait nem képes áthidalni. A filmben nincs érzelmi csúcspont, sőt úgy nagyjából semmilyen pont sincs. Struktúrája nagyon darabos, nem áll össze szerves egésszé: kezdődik, megy a csihi-puhi, látszólag random jelenetek követik egymást, majd aztán vége lesz.

A zenét két dolog miatt is kiemelném: az egyik az, hogy örömteli, mikor magyar filmben klasszikus, talán nagyzenekari? muzsikát hallok. Ugyan kissé túl bombasztikus a filmhez, és nyomokban Karib tenger kalózai és Avatar soundtracket tartalmaz, de legalább nem rossz. VISZONT a másik az, hogy nem tudtam nem észrevenni az egyik jelenet aláfestésében egy olyan pofátlan egy-az-egyben Star Wars dallamot, hogy az már nagyon gáz. Az ilyesmire nem ártana figyelni.

Overall, a Hadik jobb lett mint gondoltam, viszont még mindig nem elég ahhoz, hogy jó legyen. Mindenesetre díjazom a szándékot, hogy mi nézők, egy vérbeli huszár-kalandfilmet láthassunk. Még akkor is, ha sajnos ez csak szándék marad.

Történelmi, kosztümös, modern magyar film, ezért már dícséret. Tony_Soprano leír mindent a véleményében, amivel egyet lehet érteni.
Ami jó:
– színészek
– kardpárbaj
– zene (amikor nem túl erőtetett)
Ami rossz:
– a kamera úgy rezeg, mintha állandóan rengene a föld
– 2 másodpercnél hosszabb snitt nincs benne, el lehet szédülni
– mindenki érti a másik nyelvét (ma már azért szokás jelezni, ha valaki más nyelven beszél egy filmben)
– az ágyugolyó becsapódásnál a levegőbe ugráló katonák inkább akrobatának tűnnek
– a Hadik-porta új fakapujánál nem kellett volna öntött betonelemeket használni
– a berlini kapu olyan apróra sikerült, hogy egy szekér nem fér be a 3 méteres várárkon át az újonnan leszórt homokon
– a másfél órás játékidőből 1 óra lovaglás van, ami még a Szilajban is sok lenne

De ettől függetlenül az utolsó fél óra egészen izgalmas lett, és összességében egy jó kis történelmi játékfilm lett. A „negatív” figurák teljesen feleslegesek voltak. Viszont az összes színész nagyon jó, miattuk volt élvezetes a film, nem magáért a történet miatt.

A flm nézése előtt, közben és után is rengeteget töprengtem rajta, hogy ennek mi értelme. Első sejtésem ugyanis az volt, hogy valami nagymagyar film akar lenni, ezért kerestem benne bármit, ami dicső. A történet röviden annyi, hogy Hadik megsarcolja Berlint, amikor a porosz sereg nincs ott, és a város védtelen. Ez alapvetően nem érdem. A tervet kitalálni? Az ugyan az, de Mária Teréziáé, nem Hadiké. Ő elment az egyik B-ből a másik B-be. Szóval, miről szól? Leginkább úgy tudtam lefordítani, hogy ahogy apám, a nagybátyám és néhány barátjuk néha elmennek túrázni, úgy elmentek Hadikék is egy kirándulásra a kor stílusában. Pasiknak való, asszonyt hátrahagyó, hétvégi kiruccanásra induló, haverfilm. :D

Engem akkor se fogott meg. Talán, mert nem az apám vagyok.

A Hadik nem akar a legpontosabb történelmi film lenni, a célja annyi volna, hogy tisztelegjen a az olyan klasszikus „történelmi” kalandfilmek előtt, mint például az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai vagy A Tenkes kapitánya. Történelmi idézőjelben, mert mindben közös, hogy bizonyos történelmi dolgokat azért ferdítenek, változtatnak meg, mert így jobb. És ezeknek a mondjuk úgy imitálását szinte tökéletesen csinálta.
Néhány pont, ami jellemző rájuk és a Hadikra is:
• A karakterek nemlétezőek, van egy-két személyiségjegyük amik a végletekig nyúlnak. Gvadányi például a forrófejű, szerelmes fiatal, Von Bock a bosszúszomjas gonosz, Thun mester pedig egy comic relief karakter, aki azért valahogy előremozdítja a sztorit.
• Rengeteg híresség semennyi szerepben. A filmben szerepelt többek között Mucsi Zoltán, Kovács Lajos és Gáspár Sándor, és valamiféle cameoja van Trokán Péternek is amiről csak a stáblista miatt tudok, mert nekem a film nézése közben nem tűnt fel. Ehhez hasonlóan az Egri csillagokban könnyen észrevehetetlenül szerepel Zenthe Ferenc, Kern András, Bánhidi László és Bujtor István. Szóval senki ne lepődjön meg ha az egyik húzónévnek, aki miatt megnézi a filmet csak egy jelenete van.
• Az egyik személyes kedvenc aprócska „utalásom” az volt, hogy az osztrákok alapvetően magyarul beszéltek, de egy-két alkalommal németül is megszólaltak. Ezt van aki negatívumnak veszi a Hadiknál, de valahogy A Tenkes kapitányánál senki sem.
• A sztori nagyon egyszerű és célirányos, nem pazarolja az időt semmilyen morális kérdés felvetésére vagy megválaszolására, csak annyi van belőlük, amennyi a karakterek jelleméből adódóan mindenképpen bele kell hogy kerüljön.
• És persze a gonoszak nagyon gonoszak, esetenként buták, de a jók meg nagyon jók, okosak és ügyesek, csak esetleg túl hevesek.
Az tehát biztos, hogy Kis-Szabó Márk és Szikora János hatalmas fanjai az ehhez hasonló alkotásoknak, és az erre vonatkozó dolgokat ügyesen megoldották, de másban akadtak kisebb nagyobb problémák.
spoiler Szikorának pedig nem sikerült jól beosztania a pénzt. Az egész elment a csodálatos jelmezekre, a fantasztikus de drága színészekre, a rengeteg statisztára és kaszkadőrre, meg Steve Dentre, aki annyira biztos nem volt olcsó. És így a vizuális effektusokra nem maradt. Persze, Szikora színházi rendező, azon kívül csak egy marék tévéfilmet csinált, ebben a két „műfajban” pedig valóban nem annyira domináns a VFX, de a mozifilm már más kategória. Az óriási Hold, ami előtt elmentek a huszárok nem volt teljesen rendben, Eisenhof (ha jól emlékszem a nevére) a távolból kifejezetten csúnya volt, néhány nem valódi háttér nem nézett ki rosszul, de látható volt, az ágyúgolyóra meg kifejezetten kényelmetlen volt nézni (és a kelleténél tovább volt a képernyőn). Összességében viszont első rendezésnek nagyon nem volt rossz.
Molnár Áron, Szabó Győző, László Zsolt, Reviczky Gábor és Mucsi Zoltán is mind azt a karakterüket játszották, akiket olyan gyakran szoktak, tehát e téren ne számítsunk nagy változatosságra meg semmi újra se, de nem véletlenül kapják mindig ezt a karaktert. Rajtuk kívül talán senki sem tudta volna ilyen jól eljátszani az adott szerepet. Trill Zsolt pedig több volt mint elviselhető. A Szürke senkik után itt hozta élete legjobb alakítását. A komor katonafőnököket jól tudja játszani, bár nem mintha az olyan nehéz lenne, még nekem is menne felkészülés nélkül is. A nyitójelenetben elhangzott mondatait meg nem sikerült valami csodásan elmondani, de hát egy alakítás sem lehet tökéletes.
Általában a filmek nagyobb korhatárt kapnak a kelleténél, de itt az ellenkező volt. spoiler

Végre egy magával ragadó magyar történelmi film, ami mostanában készült! Egy unalmas pillanat sincs benne, mégsem „túl sok”. A látvány is nagyon szép. A vége katartikus élmény, bevallom, megkönnyeztük a férjemmel. A humora is jó, sokszor nevettünk. Örülök, hogy nem tántorított el a megnézésétől, hogy csak 66%-on áll.

Nagyon szuper lett, jó a sztori, szép a kivitelezés, a poénok tényleg viccesek. A harci jeleneteknél azért kicsit látszik, hogy lenne még mit javítani, de abszolút nem vész el az élményből. Természetesen ez szórakoztató film némi akcióval, szóval aki teljes történelmi hűséget vár, az nézzen dokumentum filmet. Viszont a két óra úgy repült el a moziban, hogy mi egyszer sem gondolkozunk rajta, hogy mikor lesz már vége, mert izgalmas volt és lekötötte a figyelmet. Jó szívvel ajánlom mindenkinek és örülök, hogy készülnek ilyen filmek is végre, remélem lesz még több is.

Szépen fényképezett, látványos és szórakoztató. A történelem apró szeletét tehetjük magunkévá.