A koppányi aga testamentuma (1967) 83% 78★

Nagyon jó huszonötödjére is.
Nem is értem, hogy miért hagytuk abba az ilyen kosztümös filmek gyártását, mikor nagyon jók voltunk benne.
Akárhányszor nézem, még mindig elszórakoztat. A zenéje is nagyon jó. Itt dúdolgatom. Bodrogi is de jól énekelt.

Még gyerekként a mamával megnéztem és emlékszem hogy akkor is tetszett, most is nagyon jó volt vele nézni, a humora és a szereplők alakítása még most is nagyon jó!
Milyen jó zenéje is van, ezt már teljesen el is felejtettem! :D

Ezerszer láttam már, nagyon szeretem. Minden szereplő szuper, de tényleg, még a kutyák meg a lovak is.

Nagyon érdekes darab a magyar történelmi filmek között: összehasonlítva Fekete István regényével, szerintem egyértelműen szerethetőbb, kortalanabb, klasszikusabb a filmfeldolgozás, ráadásul olyan organikusan és magától értetődően teszi magáévá Fekete 1937-ben komoly jelentőséggel bíró „török-magyar, két jóbarát a német ellen” alapgondolatát, hogy fel sem tűnik ennek szájbarágós, aktuálpolitikai üzenete.

Legfőbb értéke a műfaji megfoghatatlansága és a kivitelezésének szépsége. Egyrészt remekül elfunkcionál történelmi kalandfilmként, a romantikus éle Benkővel és Várhegyi Terézzel felkérdezhetetlen, de csodálatos vígjáték valódi poénok és gegek nélkül – kicsit mint A tizedes és a többiek, egy-egy színész jellegzetesen viccesre vett figurája és stílusa elég ahhoz, hogy az egész mozinak új, más arculatot adjon. A lelkiség mindezen felül ugyancsak figyelemreméltó: a török hódoltság közepén járunk egy minden irányból szétszabdalt, fosztogatott ország végvári vitézei között, mégsem hullaszag és bánat, hanem lüktető élet veszi körül ezeket a kardforgató férfiakat és a velük együtt élő nőket. Igen, mesés a felhang, egészen más, mint Zsurzs későbbi, A törökfejes kopja című művében, de éppen ettől a meseszerű kicsengéstől lesz a produkció időtálló és szívmelengetően klasszikus élmény kortól függetlenül.
A technikai szépség önmagáért beszél. A film nagyon régen megkapta már a kötelező digitális felújítást, hála égnek jó ideig kapható volt DVD-n is. A színek szépek, a jelenetkompozíciók esztétikusak, bár épp ma reggel Fáy Miklós a blogján pont „felkérdezte” ilyen téren Zsurzsot A fekete város miatt. A film két legérdekesebb technikai megoldása a kézitusás jelenetek felgyorsítása, ami kétségkívül eredeti, bár mai szemmel nem túl jó húzás, illetve a második párbajra vágtató magyar vitézeket oldalról (szerintem vonatról) filmező kamera elhelyezése – zseniális látvány, olyan dinamikát biztosít az egyébként műfajilag meglehetősen statikus filmnek, amilyet A hét mesterlövészben láthattunk korábban.
Benkő Péter remekel a fiatal magyar vitéz szerepében, de emlékezetes húzások terén Bessenyei a top. Szívesen néztem volna többet Iglódiból és Bodrogiból is. Petrovics Emil szokása szerint remek zenét kanyarított a filmhez!

Maximálisan csak ajánlani tudom, nagyszerű történelmi mozink!

Apum kedvence, így már kiskoromban is sokszor láttam, Csomai kapitány neve hallatán a mai napig eszembe jut, ahogyan Bodrogi Gyula válaszol arra a kérdésre, hogy mit csinál a kapitány: „Fürödik!”

Gyerekként láttam, akkor nagyon tetszett és lekötött. Most, felnőtt fejjel nem vagyok benne biztos, hogy élvezném.

Azok a régi jó magyar kosztümös filmek! :D Nem is tudom miért nem láttam még eddig. Amikor megszólalt a filmzene, vele együtt énekeltem :D Bodrogi milyen fiatal volt még! Persze mindenki, de ő lepett meg legjobban :)

Egész jó film, hősies főszereplők, komikus mellékkarakterek, a gonoszakat jól lehet utálni, még a harcjelenetek sem kínosak vagy rosszul kivitelezettek.

Fekete István történetei magukért beszélnek, nagyszerű író volt. Ez a film nagy kedvencem, és nem csak azért , mert a sümegi várban is forgatták, hanem a finom humoráért, a szereplők kivételes alakításáért is.

Zabvásár!