Az aranyember (1962) 75% 122★

Nem ez a legtökéletesebb feldolgozás, amit valaha láttam, ugyanakkor abszolút nézhető és érthető film, talán a könyv ismerete nélkül is. Néha unalmassá tud válni a történet, de én igazából szeretem. Azért a papírforma nagyobb élményt nyújtott. Én világ életemben Tímea párti voltam, bár semmi problémám nincs Noémivel, szóval nekem Mihály boldogságkeresése mindig is keserédes téma volt. A rendezés nem mindig tetszett és néha olyan kurtán-furcsán voltak elvágva a jelenetek, de örülök, hogy végre rászántam magam és megnéztem. A színészek nem okoztak csalódást, igazán jóvágású férfiakat választottak a szerepekre és a hölgyek megjelenése is kellemes volt. Jobban mondva Noémi szép volt, Tímea gyönyörű, Athalie-t meg nem számítjuk, mert ő nem nő, hanem nőstény kígyó. Ennél jobban azonban mégsem tudom kedvelni a filmet, szimplán azért, mert a cselekménynek sok olyan pontja van, amit nem kedvelek.

Őszinte leszek: ez a film úgy készült el, hogy jeleneteket pakoltak egymás után. A szerelmi szálakat leszámítva, aki nem olvasta a könyvet, annak szinte érthetetlen a cselekmény. Jelenetek váltják egymást, Tímár és a többi ember kapcsolata nagyon érthetetlen volt számomra. Ahogy Mihály felemelkedése is.
Egyébként az egész filmet mesterkéltnek éreztem, a jelenetek egyáltalán nem jöttek át.
De legalább a tájak és a díszletek szépek.

Ez a film minden tekintetben rettenetes, de a színészi játék mindközül a legrosszabb. Nem túlzás ha azt mondom, hogy sírva nevettem ahogy Tímea meglepődni próbálkozik, hogy Athalie hogy ájul el.. Pedig maga a történet nagyon fordulatos és izgalmas. De így élvezhetetlen.
Ellenben azt nagyon tisztelem bennük, hogy tényleg elsüllyeztettek egy hajót ezért a filmért.

Sokszor láttam már,de csak a legutóbbi 2 megtekintésnél tűnt fel igazán,milyen zavaró is ez a sok elvágott jelenet.A könyvhöz képest pedig magából a filmből csak a szerelmi szálak érthetők.Még mindig Athalie a kedvenc csajom.Az a kivonulás! Nem mondom, kicsit túlzás,de ez megint csak a rendezőn múlott.Krencsey nem tehet róla és az itteni szerepe miatt csak még jobban szeretem.
Az is feltűnt ,mennyire kevés Noémi jelenete és milyen nyálas is a kapcsolatának alakulása Mihállyal,ripsz-ropsz

Sokszor láttam már a filmet, viszont a könyvet nem olvastam, így nincsen összehasonlítási alapom. Mai szemmel biztos tele van hibával a film, nem is vitatom, de szerintem egész tisztességesen összehozták, főleg abban a korban. Vitathatatlanul a legjobb alakítást Latinovits-tól kapjuk, pedig alapjáraton nem tartozik a kedvencem közé.

Remélem, szegény drága Jókai nem forog a sírjában. Ez az adaptáció kimondhatatlanul borzalmasra sikerült. Először is nem tudom befogadni, hogy Pécsi Ildikó hogyan lehetett Noémi, de ezt meghagyom magamnak. Elvégre ízlések és pofonok. Latinovits amúgy is páratlanul alakított, minden másodpercét élveztem.
DE AZ, hogy jeleneteket vágunk szét, mintha egy rúd szalámi lenne és nem számítana, hogy hol a vége, hogy félbehagyunk mondatokat, egymás után dobáljuk a vágóképeket és az értelmetlen részeket, hogy a hülye néző ne értse a történetet, az már több a soknál. Teljesen normális, hogy lövöldözünk a levegőbe, hogy széttörünk egy kardot a másik fején, hogy ÉSSEL FEJEZZÜK BE A MONDATOT és hogy olyan színészi utasításokat adunk ki, mint pl. „figyu, itt süllyed majd a hajó, te csak ülj az ágyon, mikor a térdedig ér a víz és bámulj magad elé, majd lepődj meg, mikor közlik, hogy menekülni kell, jó?”. Teljesen kiborultam. Nagyon közel álltam hozzá, hogy hagyjam az egészet a fenébe, de meg kellett néznem. Hozzátenném, hogy imádom Jókait, csodálom és hajlandó vagyok bármikor megvédeni, tehát nem arról volt szó, hogy suttyó gimnazistaként szidok mindent, ami szépirodalom. Sem suttyó, sem gimnazista nem vagyok már. De ez rossz. Bűn rossz.

Nem értem, hogy miért ilyen szinte az összes Jókai-adaptáció. Nem értem. Nem tudom befogadni. Ez egy borzalom. Alávalóság. Erőszak.

De hogy jót is mondjak, néhány színész nem volt rossz (ld. Latinovits, aki zseniális volt, mind mindig), és a képek egészen tetszettek.

Kis koromban (8-10-12 évesen) sokszor láttam ezt a filmet. Megvolt videókazin, és nem tudom, milyen megfontolásból, de újra- meg újranéztem. Viszont nagyon unalmasnak találtam, és a végére mindig csalódott voltam, mert vártam, hogy majd lesz benne egy arany ember, de sosem volt. :D

Szívből gyűlölöm a filmet és a könyvet is. Őszintén sajnálom hogy kötelező olvasmány…

Miután láttam azt a részletet, amikor először a szigetre érkeznek, azt gondoltam: Milyen gyönyörű, nekem az egész filmet látnom kell! És nem csalódtam, tetszett. Visszaadta a fontos eseményeket, emellett kiemelt néhány részletet, persze a könyv részletgazdagságával összehasonlítani nem lehet. Mindenki hűen alakította a karakterét. Néhol egészen humoros volt.:)

Ez egy kicsit vérszegényebb volt, mint amire számítottam. Az 1919-es első adaptációnál azért jelentős javulás látható, de összességében nem nyűgözött le.
Kezdjük a történettel:
Nem olvastam a könyvet, így azzal nehezen tudnám összehasonlítani, de mások értékeléseiből kiderül, hogy könyvnek volt egy sztorija, amit ráadásul érthetően tárt az olvasó elé. A szerelmi szál megvolt itt is gond nélkül, a többi elveszett a fordításban. És kegyetlenül unalmas is volt. Nem tudom pontosan hol történhetett, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy ideje már elvesztettem a fonalat. Aztán soha nem sikerült újra megtalálni. Akárcsak A Keresztapánál. Ezek szerint Az aranyember olyan jó volt, mint A Keresztapa. Én azért pár csillaggal kevesebbet adnék rá, ha nem baj.
A színészek:
Az egész Gertler hibája volt. Vannak azok a színészek, akiknek a munkájával ha nem vagyok elégedett, akkor az csak annyit jelent, hogy a rendező alkalmatlan eme tisztség betöltésére. Ide tartozik például Komlós Juci és Gobbi Hilda. Nem volt velük különösebb probléma, de ha csak annyi reakciót vált ki belőlem az alakításuk, hogy kiegyenesedem, amikor először meglátom/hallom őket, akkor valami régen rossz. Basilides és Krencsey is vállalhatóak voltak spoiler, de jónak csak és kizárólag Latinovitsot nevezném. Mindenki más (közel) elviselhetetlen volt. Oké, Béres Ilonának ezt elnézem, mert akár még szándékos is lehet. Bár egyáltalán nem vagyok pszichiáter, de Tímea karaktere mintha egy 1870-es évekbeli szociális fóbia adaptáció lenne. Minden részlet, ami nem teljesen egyezik, betudható annak, hogy a könyvet több, mint 90 évvel a szociális fóbia felfedezése előtt írták, így a tudásuk róla eléggé limitált volt. Bár ezt figyelembe véve sem volt az alakítás Ally Sheedy kaliberű, de nem volt rossz. A statiszták sem nevezhetőek tökéletesnek, az ajtót püfölő katonákat kedvem támadt kiröhögni. De ez az egész Gertler hibája volt.
Technikai megvalósítás:
Már ha lehet itt technikáról és megvalósításról beszélni. Az összes fade-in előtt kb. egy másodperccel, a színek feladták, és olyan fakók lettek, amilyet még nem tapasztaltam. A rendes színük meg csak kb. egy másodperccel a fade-in után jön vissza. A díszletek a ’60-as évekbeli Magyarországhoz mérten jók voltak, a kardpárbaj nem tökéletes, de jobb, mint amire számítottam, spoiler. Gondolom a tájról készült vágóképek is jók lennének, ha a kameramann elbírta volna a kamerát, ezáltal nem rángatózna folyamatosan fel-le. De a kedvencem az volt, amikor a fény a gyertya eloltása után tűnt csak el.
Ha Jókai film, akkor inkább A kőszívű ember fiai, abban minden létező dologból több van. Beleértve az állatkínzást is, szóval Az aranyember legalább ebben jobb. Ahelyett, hogy farkasokat lövöldöztek volna le meg késeltek volna meg, csak egy macskát rángattak a farkánál fogva, amit össze se lehet hasonlítani a másikkal, de az egy mínusz csillagot mindenképp megérdemli.