Az aranyember (1919) 52% 14★

Édesjóistenem, ez bűn rossz… pedig rengeteg mentséget kerestem neki, hogy például 1918-as, vagy hogy némafilm, és ugye nem erre lett írva, csak adaptálva, de ezt semmi sem menti meg… olvastam a könyvet, láttam a ’62-es filmet, de ez… pfff…
… a szerelmi jelenet meg annyira teátrális, hogy 3 némafilmre való is kitelik belőle… hát nem egy 1929-es Makrancos hölgy, az már biztos!
… és tudtak még rontani a helyzeten a zongorajátékkal, vagy nevezhetném klimpírozásnak is… abszolút zavaró és nem illik hozzá/alá… de végigszenvedtem… egyszer… de soha többet…
(mondjuk az a macskaköves út, az szépen volt fényképezve)

Magyar filmtörténet óra egyik kötelező filmje.
Mai szemmel nézve lassú, vontatott és unalmas, de gondolom, a maga idejében nagyon népszerű volt – jórészt, mivel más nem volt. A színészi játék egyenesen nevetségesnek hat, különösen a főszereplő: ahogy meregette, kidüllesztette a szemét, mint egy béka… Röhejes. A sztorit meg jól összecsapták, szerintem sokan örültünk volna, ha a könyv is ilyen rövid
és tömör. Egyszer meg lehetett nézni.

nem tudom, milyen csillagot adhatnék rá. Utáltam a könyvet – nem bírtam végigolvasni (az első ilyen kötelezőm). A film se tetszett – bár közben teljesen mást csináltam, szóval kb semmire nem emlékszek. Csak arra, hogy utáltam a sztorit, a karaktereket, az EGÉSZET.
Kicsit megijedtem hát a némafilmtől. Egészen addig feszkós voltam, amíg fel nem fedeztem, hogy meg tudom gyorsítani… akkor már nem volt olyan rossz. Vicces/ijesztő volt a karakterek szem meresztgetése, Tímár Mihály egy akkora barom, nem épp az aranyember kifejezés jut róla eszembe, a lányokat nem is tudtam megkülönböztetni (bár amúgy a könyvben se nagyon), Krisztyán Tódor para volt… hát nem tudom. Rosszabbra számítottam. Ha végig kellett volna néznem a 90 percet, lehet sokkal rosszabbakat mondanék róla xd