Az örökös (1969) 82% 9★

Nagyon szeretem Latinovitsot, de ímhol még annál is jobban. Imádom, hogy szinte végig angolul (s erősen affektálva) beszél, ami annyira szemtelenül jól áll neki!… :D

Sinkovits Imre pedig nemes egyszerűséggel imádnivaló! :)

Mintegy véletlenül találtuk rá erre a filmre a rengeteg kiírt dvd-k egyikén. A film egyidős A tanú -val, és legalább olyan szatírikus, sőt már-már cinikus a rendszerrel szemben, mint amaz volt. Meglepő, de ez egyrészt nem futott be olyan „karriert”, mint a mások (legalábbis én nem hallottam róla, hogy befutott volna), másfelől meglepő, hogy ezt egyáltalán hagyták leforgatni, és vetíteni. Már ha vetítették egyáltalán. Az örökös ugyanis több szempontból keményebb kritika, mint A tanú .

Eslsősorban azért, mert a ’69-ben elkészített Bacsó-film a múlttal, a Rákosi korszakkal, a koncepciós perekkel foglalkozott. Illetve persze az alkalmatlan elvtársak pozícióba helyezésével. Ez utóbbi mondjuk a film elkészítésének idején is aktualitás volt, de mondjuk addigra azért volt valamennyi idő idő az elvtársak kinevelésének. Vagy nem… Erről nem nyitok vitát! Az örökös viszont a szocialista-kommunista közgazdaság kritikája: a Drapp (és nem Vörös) Tamás százmillió dolláros öröksége utáni hajsza álarcában mutat rá a szocialista kögazdaság élhetetlenségére (gyűlöljük a tőkét, de a megszerzése érdekében még a kedves elvtársat is kizárjuk a Pártból, egy állam bank vezetése titkosrendőri akciókkal fut a pénz után, és amennyire lehet, nyaljuk az amerikai érdekeltek fenekét is, csak maradjon itt a mocskos imperialista zseton az országban, mert rohadtul szükségünk van rá. Hiába tiltakozik Drapp elvtárs, hogy ez a pénz az amerikai dolgozó osztály kizsákmányolásából jött össze, a Párttitkár elvtárs dialketikusan megmagyarázza, hogy ez így van ugyan, de éppen a világforradalom érdekében kell felhasználni, azoknak az elvtársaknak a felszabadítására, és nem szabad az imperialisták kezében hagyni. :-)

És már mekkora, amik a Perjés dlidoki (Darvas Iván), megkérdezi Drappot, mit csinált tegnap? Drapp azt feleli, A tőké -t olvasta. Perjés értetlen kifejezéssel, de együttérzőn és némán húzza le Drapp szemealját, amolyan tenagyonhülyevagy-sajnálkozással. Nagyon jót röhögtem.

Aztán még: Drappot a pszichiátriára viszik (micsoda beismerés!), ahol törölni akarják a memóriáját. Hoppá, hoppá!

S milyen pazar a szereposztás! Nem sorolom fel, nézd meg az adatlapnál. De mind Sinkovits, mint proli melós, mind Latinovits, mint pragmatikus kommunista bankár, mind Darvas mint dilidoki, egyaránt lubickol a szerepben. S a mellékszereplők, hangsúlyozom, mellékszereplők: Almási Éva, Gobbi Hilda, Zenthe Ferenc, Pécsi Sándor, Csákányi László, Szlágyi István, Kautzky József… Mondom, mellékszereplők. Micsoda gazdag ország vagyunk! Voltunk.

Palásthy György mint rendező szintén meglepetés volt számomra. Valahogy úgy élt a fejemben, mint nagyon kedves, professzionális gyerekfilmek (A varázsló , Hahó, Öcsi! , Hahó, a tenger , Égigérő fű , Szeleburdi család ) rendezője. S ebben a pillanatban tudatosodott bennem, hogy ő rendezte a zseniálisan fájdalmas Retúr -t is.

Ráadásul meglepetés volt, hogy a film írója az a Bános Tibor, akitől éppen most olvasok egy könyvet (Pályák és sorsok) és van talonban kettő (Kiss Manyi , Jávor Pál ). Nem gondoltam volna, hogy nem csak filmtörténettel és esztétikával foglalkozott, hanem tevékenyen részt vett a filmkészítésben is.

Egész jól szórakoztam ezen a filmen. Meglepő módon a metró próbahasználat, alagút építés is hátteret ad hozzá, ugyan csekély mértékben, de enyhe deja vu érzés fogott el a mostani felújítás és a nem olyan régen még próbajáratokról szóló hírekkel kapcsolatban. De ez nem is olyan lényeges, a korszellemet jól átadta, mindegy hogy valakinek van kalapja vagy nincs, mindent meg lehet magyarázni.