Robog az úthenger (1977–1977) 84% 17★

Nem értem még teljesen a végére az aktuális újranézésnek, de már most nagyon érdekesnek tűnik, milyen jó és mégis milyen álszent húrokat penget a Robog az úthenger. Mint hetvenes évekbeli tévés szórakoztatás, gyakorlatilag tökéletes programnak tűnik, humora és főként a főszereplő köré szőtt folyamatosan fenntartott legendáriumi miliő zseniális, mégis kisüt belőle a korszellem kisszerű üzenete: örüljünk annak, ami van.

A sorozat legfőbb mozgatórugója és csábereje Szabó Gyula és általa Józsi, ez a – túlzás nélkül – rejtői hős, aki bejárta a világot, ért mindenhez, művelt és tapasztalt, ügyes, rátermett, bölcs ember, mégsem tűnik többnek egy lézengő életművésznél, aki éppen emiatt tökéletes választás arra, hogy úthengert szerezzen a rezedaszagú falucskájának. No igen, tudjuk hol a helyünk, egy ekkora kaliberű ember valóban arra lesz kárhoztatva a széria során, hogy egy gőzhajtású úthengerrel szelje át az országot, ám közben érdekes kalandokba, megoldandó problémákba bonyolódjon.
A kalandok amúgy merészek: itt kicsit magam ellen is beszélnék, mert bár Józsi elképesztő képességeit egy meglepően kisszerű küldetésnek rendeli alá, azért ezek a bizonyos kalandok olykor határokat feszegetnek. Rögtön a Balatoni betyárokban a célszerűen dolgozó magyar banda német turistákat foszt ki – itt szívesen mutogatnék vissza megint arra a legendára, hogy Ötvös Csöpi színrelépéséig ilyesmit a szocialista magyar film nem prezentálhatott a nagyérdeműnek. Később Az utolsó lakóban Józsi férfiként a legősibb módon elégít ki egy elhanyagolt nőszemélyt, a Háromnapos ünnepben pedig egy öltözőbe benyitva gyakorlatilag egy teljesen meztelen női testet tesznek közszemlére a készítők – ha lett volna akkoriban pause gomb! De igen beszédes rögtön az első epizód is, amiben a közműproblémákkal küszködő faluban ünnepélyes keretek között kuglipályát avatnak, a pesti újságírót pedig palira veszik a sárban mezítláb tapicskoló helyiek…
Nem tudom, mennyire volt ez valójában formabontó a korszakban, de úgy képzelem, ilyesmit akkoriban tévén keresztül nem láthatott gyakran a közönség, még ha a kabaré szintjén ez a fajta illedelmes rendszerkritika bizonyosan létezett is.
A Robog… esetében mindez csupán azért üt a visszájára, mert ez a bizonyos kiolvasható, de azért igazán cizellált, finom görbe tükre a szocializmusnak az egész széria szájízét elsavanyítja. Mintha valaki a vállunkat veregetné: „látod fiam, vannak itt még rejtői figurák, kalandok, izgalmak, jobb ez, mintha titkosügynökösdit játszanánk…” Aztán végeredményben mégiscsak azt nézzük, ahogy egy talpraesett legény úthengert csencsel az ország másik végéből…

Most végképp magam ellen fordulok, mert mindezt a retró faktor képes feledtetni. Szabó remek színész, a körülötte akár csak egy-egy epizódra megforduló figurák szintén remekek, az örökké idézhető szövegek tárháza végtelennek tűnik. Ugyan a szellemiség lehet a fentiekhez hasonlóan nyomokban kesernyés, azért mégis nagyságrendekkel érdekesebb és rétegeltebb korkép ez, mint például amit az Őrjárat az égenben láthattunk.

Hiába régi történet, mégis a mai napig aktuális.
Szabó Gyula alakítása (és hangja is) zseniális volt. Feltűntek még a kis sorozatban olyan nevek, akik mára már legendává váltak. Humorban is bővelkedett. Korábbi munkahelyemen volt valaki, aki mindig emlegette, hogy jön már Józsi az úthengerrel… :)
Az a furcsa, hogy nem volt furcsa fekete-fehérben nézni a részeket. Bár volt nekünk is fekete-fehér tévénk, még fiatalnak számítok. :)
Utána láttam egy egész friss fotót az úthengerről. Rögtön rá is csodálkoztam, hogy jé, ez színes! :D

imádom!!! Szabó Gyula. és Bodrogi. először úgy mentem oda a tévéhez, hogy a Dr Bubonak melyik része megy. a sztori remek, egy pillanatig nem hittem, hogy az lesz a végkifejlet, amiről a főszereplő álmodik.
és van benne utalás, pont Szabó Gyula említi meg Bubot magát! :D

Mindig jókat röhögtem a sorozat részein. Pedig a téma nem az én stílusom, de kellemes emlékekekt hagyott.