Bözsi, a talpraesett fiatalasszony Ruttkai Éva tüneményes alakításában bűvöli el a közönséget ebben a háromrészes tévéfilmben, mely felhőtlen szórakozással kecsegtet.
Az ironikus és önironikus hangulatú történetekben megelevenedik előttünk Bözsi családi és munkakörnyezete: három gyermeke… [tovább]
Bözsi és a többiek (1968–1969) 5★
Képek 15
Szereposztás
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
(Bözsi és a többiek / Ötletek nőnapra, 1968. 1. rész, 72 perc)
Még ma is nézhető, bájos, sőt, megkövetem magam: szellemes filmecske, nőnapra, nőnapról. Nőkről, nem csak nőknek.
Ruttkai – és a mellékszerepekben pl. Feleki, vagy a gyerekek – remekelnek. Avar is jó szerepet kapott: mikor egy fejes (Tomanek) ünnepi beszédében a népszaporulat kötelességeiről papol (34. percnél: „nem magánügy többé az utódok létrehozása”, stb. – nem ismerős?), Ruttkai és filmbéli férje, Avar eljátsszák, ahogy e fennkölt nemzethy gondolattól vezérelve betessékelik egymást a hálóba… Ez a paródia ma már nem csúszna át az öncenzúrán. Alighanem ezért sincs fent a film a nava.hu oldalán…
(csak most nézem a stábot: Baló György édesanyja volt a forgatókönyvíró)
Népszerű idézetek
Igazgató (a beszédében): Éljenek az anyukák!
Bözsike (magában): Na hála Istennek! Megint az anyukája lettem valakinek. Már az igazgató bácsinak is én vagyok az anyukája. Nem elég, hogy a Petike óvónénije, aki anyukának szólít, akár a mamám lehetne, a Miki igazgatóbácsija akár a papám lehetne, a Népszabadság vezércikkírója, a tévé, a rádió, mindenki egyszerűen leanyukáz! Na várj csak, várj csak! Mi lenne, ha mi apukának szólítanánk?
– Nem magánügy többé az utódok létrehozása. Hanem a legszentebb hazafias kötelesség!
♪ Nehéz dolog a szerelem,
ha egyszer ránk talál.
Nehéz dolog, mit bánom én,
csak jönne végre már.
Oly szürke így a nagyvilág,
és nem találom helyemet.
Ha nincs egy szív, s ha nincs egy kéz,
mely simogatná kezemet.
Jól tudom én, nem csupa fény az egész,
két külön világ egy úton jár, jaj, de nehéz.
Ám így az ember már nincs egyedül,
és minden hirtelen megszépül.
Nehéz dolog a szerelem,
ha egyszer ránk talál.
Nehéz dolog, mit bánom én,
csak jönne végre már.
Oly szürke így a nagyvilág,
és nem találom helyemet,
ha nincs egy szív, s ha nincs egy kéz,
mely simogatná kezemet.
Nehéz dolog a szerelem,
nehéz dolog a szerelem. ♪
Bözsi (magában az igazgatóhoz): Na, mi van, teremtés koronája! Még egy-két nő hiányzik a háremből? Na, persze, én Bözsike vagyok, csak így egyszerűen Bözsike és Gizika és Mancika és az összes többi nő, aki körülötte ugrál. Mi lenne, ha én mondanám neki, Jenőke? Szia, Jencike, ma jó napja van, Jencike, miért vág olyan randa pofát, Jencike, hisz a hivatalban van, nem otthon!
Jutka férje: Ez az, amit biztos nem mondtam. Ugyanis Ede bácsit a múlt hónapban elhaláloztattam. Elhagyatottan, nyomorultul halt meg. Utolsó szava a haza volt.
Jutka: Szegény, úgy megszerettem! Olyan sok szolgálatot tett nekünk. Miért ölted meg?
Jutka férje: Belátom, elhamarkodott cselekedet volt. Egy főmukinak azt kellett bizonyítani, hogy aki disszidált, az boldogtalan. Én szültem Ede bácsit, meg is ölhetem, nem?
Ferike, a szép nagyra nőtt egykori liftesgyerek: …Most már megmondhatom. Nekem akkor nagyon tetszett tetszeni. (…) Irtón be voltam csavarodba Bözsike elvtársnőbe. (…) Bözsike elvtársnő volt az első szerelmem.
– Te… Valami van veled… Csak nem valami modern filmet láttál megint?