Alkony sugárút (1950) 84% 110★

Kedvenc film noirom, amiben súlyos, ma is releváns problémák (Hollywood kegyetlensége, nők idősödése, opportunizmus) kapnak szerepet. Minden elemében tökéletes filmet rendezett Billy Wilder, egyszerűen nem lehet igazán belekötni semmibe. A hibátlan rendezést megfejeli a színészek „libabőröztető” játéka, nem véletlenül kapott a két fő- és mellékszereplő is Oscar-jelölést. William Holden sármos mosolyával, lágyan férfias hangjával és hihetetlenül laza alakításával örök kedvenc színészemmé vált.
Habár a film üzenete a mai napig is érthető és releváns, azonban az üzenet közlésének stílusa sajnos minden háttértudás nélkül érthetetlenné válhat sok néző számára (ahogy ezt érzékeltem is több filmes fórum kommentszekciójában). Ugyanis itt a néma- és a hangosfilm korszak váltásán van a hangsúly, ami borzasztó nagy változás lehetett. Így nem csak arról van szó, hogy Gloria Swanson karaktere szimplán „kiöregedett” a színészkedésből, hanem arról, hogy szinte egyik napról a másikra (vélhetően kellemetlen hangszíne miatt) egyszerűen leselejtezték őt. A valóságban is több olyan eset létezett, hogy gyakorlatilag a népszerűség csúcsáról zuhantak óriásit rövid idő alatt olyan némafilmes sztárok, akiknek a hangja nem volt kellően kellemes a hangos filmekhez. Ennek tudatában nem meglepő ha pl. Swanson karaktere „bennragadt” a némafilmek világában és nem ébredt fel abból. És ezáltal talán az sem lesz meglepő, hogy miért alakított úgy ahogy Swanson és miért viselkedett így karaktere. Arról a tényről nem is beszélve, hogy a színészek szinte azonos helyzetben voltak akkoriban az általuk játszott karaktereikkel. Tényleg érdemes (akár a megtekintés előtt is) utána olvasni a részleteknek.
Holden és Swanson ragyogó alakítása miatt mindenképp eredeti nyelven ajánlott megtekinteni a filmet, garantáltan sokkal nagyobb filmes élményben lesz így részünk.

Biztos, hogy annak idején nagyon nagyot szólt, de mostani viszonylatban már nem volt annyira nagy szám, ami az őrültséget illeti. Az egy másik dolog, hogy maga a történet olyan szempontból elgondolkoztató és egyedi, hogy kevesebb az olyan film, amiben a férfiak hódolnak be egy idősebb nőnek, pusztán csak a pénzéért és a karrier kedvéért, mint amiben nők a férfiaknak. A film kiemelkedő része nekem az volt, amikor a színésznő Chaplint alakította, illetve a végén az arcjátéka sem volt semmi, de a film többi része nem volt annyira kiemelkedő.

Eddig nem ez volt a kedvenc film noir filmem, pedig a műfaj több alapelemét is felsorakoztatja. Illően borzongató a hangulata, és képet ad Hollywood kíméletlen oldaláról. A főszereplők nagyot alakítottak benne, és a befejező képsorok kiválóak. Elgondolkoztatják az embert, hogy mennyi választja el az ép elmét a teljes őrültségtől.

Moziban nekem nagy élmény volt ezt látni! Első film noirom volt tulajdonképpen. Hihetetlen történet Hollywood aranykorából.

#Mladosť

Ritkán nézek film noir stílusú filmeket, pedig hangulatosak :D. Ez is az volt, ráadásul már a felütés is nagyon hatásos.
Érdekes a némafilm lecsengése és a hangosfilm felemelkedése közötti időszak, az akkori művészek számára ez tényleg nagy kihívást jelenthetett. Gloria Swanson nagyon jól játszotta az önimádó némafilmes színésznőt, aki képtelen haladni a korral, olyannyira, hogy az már az őrület határát súrolja (na jó, nem súrolja, tényleg kattant… néha nagyon félelmetesen nézett :D).

Kihíváshoz első filmnézésem. Ezer éve nem néztem hasonló stílusú és korabeli filmet., szoknom kell, de jó volt egy kis változatosság, jól esett. A 8 csillag nem is a filmnek szól inkább a frissességnek amit kaptam tőle, a filmet még nehezen tudom értékelni a sok horror és sci-fi után :)

Kihívás miatt néztem csak végig, amúgy nagyon szenvedtem. Én elhiszem, hogy ez a film anno nagy felhajtás lehetett, de nekem csak szenvedés volt szinte az egész.
Gloria arckifejezéseitől féltem szinte végig, nagyon ijesztő ez a nő, William meg olyan semmilyen volt a bazi nagy vállaival. Ez volt az első film noir-om, nem tudom nézek-e még valaha ilyen filmet.

A film egy valódi, majdnem tökéletesen kivitelezett film noir, de nem az általában jobban ismert nyomozós fajtából. Ez a történet a szó szoros értelemben egy valódi tragédia, s egyszersmind egy pszichológiai dráma és egy brutális kritika a korabeli Hollywoodról (amely természetesen ma is gyakorlatilag teljesen igaz), hogy a két korszak (a némafilm és a hangosfilm korszakának) ütközésének ábrázolásáról már ne is beszéljünk. A film tulajdonképpeni főhőse Joe, aki szereti magát kemény legénynek beállítani, de valójában persze elég kis alak, és tulajdonképp nem lehet igazán gonosznak sem nevezni, a film végére elég sok jó dolgot is tesz, és ugazából gyorsan a nő hatása alá kerül. Ennek ellenére a film fókusza a Gloria Swanson által kitűnően alakított Norma Desmond. A karakter alapvetően nem egy tipikus femme fatale. Külsőre nem is annyira vonzó, idősödő, de félelmetesen hatásos alak (a Chaplin-impressziója talán a film egyik csúcspontja). De teljesen őrült. A filmnek ezt már nem kell bemutatnia vagy árnyékolnia, hiszen a megőrülés már nagyon régen megtörténi: Norma abba őrült bele, hogy neki is, és a korszakának is vége, de ő még mindig azt hiszi, hogy övé a világ. A film, a konfliktus pedig ennek a két karakternek a viszonya, és tökéletesen jelenik meg. Minden más – beleértve Max és Betty egyébként szintén nagyon érdekesen kidolgozott karaktereit is – csupán eszköz ehhez az egyre bizarrabbá váló viszonyhoz, ami természetesen óhatatlanul is tragédiához vezet (melyet egyébként jó noirhoz méltóan a film elején már meg is ismerünk, de még így is nagyot tud ütni a befejezés előtt a jelenet). A vége pedig nagyon jó lett, kicsit váratlan, furcsa, de mégis tökéletes lezárás.

Fura őrült néni, fura őrült egyéb szereplőkkel kiegészítve.

Minden részletében tökéletes, időtálló, igazi film.