Éjszakai összecsapás (1952) 67% 3★

A lehetőség megvolt, hogy egy jó történetet lássak, a színészi alakítások is elképesztően erősek voltak, de maga a forgatókönyv… a szerelmi háromszög egyik szögét sem értettem… valamint az is furcsa volt számomra, hogy mintha azt „reklámozták” volna, hogy egy nőhöz csak erőszakkal lehet közeledni. És mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna! A mai filmek csordultig tele vannak erőszakkal, de ott mégis valahogy legyintek. Ellenben, ha egy 60-70 akárhány évvel ezelőtti filmet nézek, akkor az erőszak nyers formája tódul a képembe és ez kicsit kibillent a lelki egyensúlyomból. Na ennyit körítésként, hogy miként éltem meg a látottakat.
Visszatérve az alapszituációra, miszerint kedves fickó beleszeret egy karakán nőbe, majd jön egy szépfiú és hát az is, a nő meg kb. letojja mindkettőt, de azért mégis házasodni kéne, meg minden… aztán rábök az egyikre, mert nagyjából így ment az egész. Érzelmet én egyik fél által sem láttam – leszámítva a kedves fickót, de ha nagyon bele akarok kötni (márpedig nagyon), akkor az inkább rajongás volt, mint szerelem. Nekem egyszerűen muszáj tudnom, hogy ha romantikára terelődik a cselekmény akkor árulják már el, hogy ki miért szereti a másikat. Nem elégszem meg azzal, hogy csak. Azzal meg pláne nem, hogy azért, mert jól néz ki. Pont.
Mivel a filmet valószínűleg sosem néztem volna meg, ha nem lettem volna olyan bátor, hogy jelentkezzek a Marilyn Monroe kihívásra, hát zárójelesen azt is meg kell említenem, hogy jól megszívattam magam, mert MM alig szerepelt a filmben. Természetesen mellé is beleraktak egy fickót, aki csak arra volt jó, hogy felpofozza, meg fojtogassa a mellette lévő nőt. Na ennyit a romantikáról…