Bergman talán legszebb filmje tanulmány az egyedüllétrõl, a szeretet hiányáról, az elmúlás miatt érzett szorongásról. A hetvennyolc éves Isak Borg orvosprofesszor, menyével együtt autón indul Lundba, a dél-svédországi egyetemi városba, doktorrá avatásának ötvenéves jubileumára. Útja során álom-… [tovább]
A nap vége (1957) 67★
Képek 1
Szereposztás
Kedvencelte 18
Várólistára tette 50
Kiemelt értékelések
Remake
2 hozzászólás
A NAP VÉGE
Smultronstället, szó szerint: A szamócázóhely
Bergman egyik legszebb filmje, és igen, annak ellenére, hogy a film díjözönnel dicsekedhet, valóban tökéletes alkotás. Ami nálam még emeli a film nívóját, hogy fekete-fehér, ami nem, az, hogy a film ebben a formátumban szinkronizált. Filmet mindig „eredetiben” nézek, ha van rá mód. Főleg Bergmant, mert az ő mozdulatlan és időtálló témáit, igazából, a saját nyelvének hanglejtésén érdemes befogadni. A téma is örök, mint mindig, vagy úgy általában. A magány, a megbocsátás vagy épp ennek ellenkezője. Az élet, mint élnivaló, és mint az elmúlás része.
Bergman A nap vége forgatókönyvét a stockholmi Karolinska kórházban írta meg – ahol a filmbeli Isak Borg is dolgozik – 1957. késő tavaszán. Két hónapig volt a kórház betege, ahol gyomorproblémákkal és általános stresszel kezelték. Bergman orvosa a jó barátja Sture Helander volt, aki meghívta, hogy vegyen részt a pszichoszomatikáról tartott előadásain. Helander egyben Gunnel Jindblom férje is volt, aki Charlotte Borgot, Isak testvérét játszotta a filmben.
Bergman kimondottan Victor Sjöströmet akarta az öreg professzor szerepére, aki a némafilmes bálványa volt, és korábban A boldogság felé (1950) című filmjében már szerepelt is. „Victor” – Bergman visszaemlékezése szerint – „szerencsétlenül érezte magát és nem akarta a filmet… 78 éves volt. Embergyűlölő volt, fáradtnak és öregnek érezte magát. Mindent bele kellett adnom, hogy meggyőzzem, hogy eljátssza a szerepet.”
Bergman csak akkor gondolt Sjöströmre, amikor a forgatókönyv már kész volt, és a producer Carl Anders Dymlinget kérte meg, hogy lépjen kapcsolatba a híres művésszel. „Soha egy pillantig nem gondoltam Sjöströmre, amíg írtam a forgatókönyvet. Az ötlet a producer Carl Anders Dymlingtől jött, és hosszú és kemény tárgyalás volt, amíg beleegyezett, hogy elfogadja a szerepet.”
Sara szerepét – aki Borg fiatalkori szerelmét is alakította – Bibi Andersson kapta meg. Andersson akkor 22 éves volt, és tagja volt Bergman híres színtársulatának.
Az érzékeny, szomorú, de jószívű Marianne szerepét Ingrid Thulin kapta. Ez volt Thulin első Bergman filmje, aki legemlékezetesebb alakítását az Úrvacsora és a Suttogások és sikolyokban nyújtotta.(wikipedia)
A film a híres Bergman Trilógia része, és az jár jól, aki sorban, mind a hármat megnézi. Igazi képet kap Bergman gondolati és művészeti elképzeléseiről,és ha kellőképpen nyitott, a néhol önmarcangoló, önboncolgató témákra, akkor meglepődhet azon, hogy a filmjeiben az EMBER, mint érző, de mindenekelőtt spirituális „lény”, azaz én vagy te vagy mi, benne vagyunk.
A Trilógia: A hetedik pecsét (1956), A nap vége (1957), a Szűzforrás (1960), ez az utóbbi egy valódi csoda.
Kino
Talán a legkönnyebb Bergman film, mindenképp a legkönnyebb azok közül, amiket láttam. Szép és válaszban is közel jár ahhoz, amit Bergman keresett Istenre.
snowden
lehet, hogy rossz pillanatban talált meg, és ha majd valamikor újranézem, akkor engem is le fog nyűgözni, plusz addigra talán valamivel több érzékem is lesz a dolgokhoz, de ez most nagyon nem volt jó élmény. Azt nem vitatom, hogy Bergman zseniális rendező (’57-ben ilyen álomjeleneteket vállalni, te jóisten…), és nagyon jól instruálta a színészeket is, de a forgatókönyvön nálam elúszik az egész. Eleve nem tudom hová tenni ezeket a művi párbeszédeket, akárki feltűnik ebben a filmben, az úgy beszél, mintha filozófiából/vallástudományból doktorált volna – jó, ez túlzás, de asszem így érthető, mire gondolok. Nem mondom, hogy a szereplők nem feszegetnek lényeges kérdéseket, de számomra sokszor túlzottan direkt és mesterkélt módon teszik. Biztos van ennek funkciója, bár ettől még nem lesz elviselhetőbb egy párbeszèd se. Hiába a szép metaforák, az út motívuma, ez a film nekem idegen maradt.
Népszerű idézetek
David_Lakner
Isak Borg: A társasági összejövetelek legnagyobbrészt abból állnak, hogy kibeszéljük, megtárgyaljuk felebarátaink tulajdonságait, viselkedését. Ez vezetett oda, hogy önként lemondtam az úgynevezett társasági élet minden formájáról.
David_Lakner
Karin: Most hazamegyek, és elmesélem Isaknak, és pontosan tudom, mit fog mondani. „Szegény kicsikém, mennyire sajnállak!” Mintha ő maga lenne az Isten. Erre én elsírom magam, és azt mondom, mondd, tényleg sajnálsz egy kicsit? Mire ő: végtelenül sajnállak! Mire én még jobban sírok, és megkérdezem, meg tud-e bocsátani. Erre ő azt mondja, nem neked kell bocsánatot kérned. Nincs mit megbocsátanom. De egyetlen szavát sem gondolja komolyan.
boniii
Mit tettél velem? Rossz nő lett belőlem! Vagy legalábbis majdnem. Menj, látni se akarlak többé! Legalábbis reggeli előtt nem.
David_Lakner
Sara: Ahogy maguk elmentek, nekiláttak vitázni Isten létéről. A végén már olyan dühösek voltak, hogy ordítani kezdtek. Anders elkapta Viktor karját, és csavarni kezdte. Mire az megjegyezte, hogy hülye érvei vannak Isten létének bizonyítására. Erre én azt mondtam, hogy hagyják már Istent a csudába, és foglalkozzanak egy kicsit velem.
