Vannak filmek, amelyek beépülnek életünkbe, hiába változik az idő, az ízlés és a technika, kopásmentesen szépek maradnak, akárcsak legigazabb emlékeink. Ha csak úgy véletlenül meghalljuk Nino Rota filmzenéjének azt a bizonyos feledhetetlen dallamát, máris felidéződik bennünk a megrázó, mégis… [tovább]
Országúton (1954) 83★
Képek 4
Szereposztás
Anthony Quinn | Zampanò |
---|---|
Giulietta Masina | Gelsomina |
Richard Basehart | a bolond |
Aldo Silvani | Zsiráf úr |
Marcella Rovere | Özvegy |
Livia Venturini | Nővér |
Kedvencelte 14
Várólistára tette 54
Kiemelt értékelések
Nagyon szerettem volna szeretni Fellinit, hiszen az olasz filmek a kedvenceim és rengeteget láttam, főleg az ’50-es, ’60-as évekből. Mégsem lett a kedvencem, sorozatos csalódást okozott, az Amarcord (1973) után, ami igazán tetszett; a 8 és 1/2 (1963) és az Az édes élet (1960) csalódást okoztak és csak A bikaborjak (1953) bírt rá, hogy nézzek még Fellinit. Ezzel, az Országútonnal kapcsolatban, habár összességében tetszett (megható, jó a zenéje, érdekesek a karakterek, szimbolikus, némileg még archaikus is, erősen atmoszferikus), viszont van benne egy-két, számomra feltűnő elem, ami szemet szúrt spoiler Összességében nem rossz film persze, mégis némileg túlértékeltnek tűnik a többi neorealista olasz filmhez képest a kortársai közül.
Ez a film számomra egyszerre volt szórakoztató és szomorú is egyben. Viszont mindenképpen pozitív film élmény.
Minden tiszteletem Fellinié – bár én személy szerint nem vagyok abszolut rajongója, de meg kell hagyni, hogy alkotásai remekművek!
Az Országúton viszont 100%-os nálam minden szempontból!
Népszerű idézetek
A bolond: Talán szeret téged?
Gelsomina: Zampanò… engem?
A bolond: Igen, miért ne? Tudod, ő olyan, mint egy kutya. Láttál már kutyát, amelyik úgy néz, mintha meg akarna szólalni? Nem tehet róla, hogy csak ugatni tud.
Gelsomina: Szegényke…
A bolond: De ha te nem maradsz vele, akkor mit csinál? Nem vagyok valami művelt ember, de elolvastam néhány könyvet, és azt tanultam meg belőlük, hogy ezen a világon mindennek van valami haszna. Még a… Még ennek a kis kavicsnak is.
Gelsomina: Melyiknek?
A bolond: Ennek vagy a másiknak, mindegy. Mindennek van valami értelme! A kis kövecskének is.
Gelsomina: De miért?
A bolond: Hát hogy miért – nem tudom, mi, de biztosan van. Ha ezt is tudnám, tudod, ki volnék én?
Gelsomina: Nem.
A bolond: A mindentudó Atyaúristen. Tudnám, miért születtünk, miért halunk meg. Akkor mindent tudnék. Nem. Sejtelmem sincs, hogy mire jó ez a kövecske, de valami értelme van. Ezen a világon semmi sem lehet felesleges.