Amarcord (1973) 81% 64★

Nyárpelyhek körforgásban…
Régen még tényleg vígjáték volt a vígjáték, de amellett, hogy szórakoztatott, jó néhány dolgot komolyan gondolt… Ez a Fellini film, akár egy Hrabal könyv adaptációja is lehetne… Félelmetes, hogy mennyire passzolnak a dolgok, a figurák, a hangulat, csak itt kevesebb sör folyik…
Nem siet a film sehova, és épp ezért van időnk elmélázni a látottakon… és valljuk be, ez jól is esik… Szelíden gúnyos, finoman beszólós és kedvesen bájos, időnként meseszerű elemekkel, hangulattal, valcerral.
Rengeteg kamasz csíny van benne, és nem győzök csodálkozni, mennyi pazar ötletet vonultat fel az alkotás. Mert hogy ez az. Tíz mai tini-gimis film se tud ennyit felmutatni.
Fellini hozzám szól az idealizmusával, a fricskáival, a tükreivel. De úgy tűnik, nemcsak hozzám. Oscart kapott érte.

Kétórás kapszulába zárt Olaszország, kisvárosi élet, csínytevés és vidámság. Felemelő az emberek őrülten hétköznapi életét nézni, fürdőzni a napsütésben, és még akkor is gyönyörködni a repkedő bolyhokban, amikor megszakad az idill.

A kedvenc Fellinim. Először nagyszüleimnél láttam gyerekkoromban. Sosem láttam még azelőtt ehhez hasonlót! Gyakran álmodtam is vele. Sokáig nem tudtam, mi a címe. Fiatal felnőtt koromban sikerült újra megnéznem. Ekkor azonban már határozottan megjegyeztem a címét! Ez után megnéztem még néhány Fellinit, de egyik sem jött be ennyire, mint ez az első szerelem.

Imádom ezt a filmet. Mindig eszembe jut az angyalföldi gyerekkorom, ha látom a filmben szereplö fazonokat:))

Lehet, hogy csak én nem vagyok oda az efféle filmekért, de nekem ez már túl sok volt. Értem én a lényeget, de a kivitelezés nem tetszik. Meg úgy az egész sem. Nem sikerült senkit sem megkedvelni, ami sajnálatos, mivel nekem ott már megbukott a sztori.

Nem Fellini legjobb filmje, de ahhoz kétség se fér, hogy a legszórakoztatóbb mind közül!

Vannak olyan alkotások, amelyek esztétikával mondják el az üzenetet, ez is ilyen film volt. A szépia, amely megszépíti a visszaemlékezést…