Tavaly Marienbadban (1961) 80% 31★

Először az Édes élet című forgatókönyv válogatásban találkoztam vele. (Ajánlom mindenkinek: http://moly.hu/konyvek/nemeskurty-istvan-szerk-az-edes-elet-i-ii)
Amúgy is nagyon szeretem a forgatókönyveket (jobban, mint a regényeket) és ez akkor (többek között) nagyon megfogott.
Nem kisebb szerelem fűz a szürrealizmushoz is, úgyhogy e kettő találkozása kivételes élmény volt számomra már forgatókönyvként is.
Szürrealizmus alatt itt most ne a buñueli, dali-i képtobzódás jusson eszünkbe, hanem inkább Magritte és Delvaux képei. Amikor az álom és a valóság határán egyfajta lélekutazás történik.

Merthogy tulajdonképpen egész valóságos minden, nincsenek benne amorf lények, víziók, de mégis érezhetően valami más ez, mint a valóság.
Ez a különös atmoszféra, ennek a belső jellegű világnak a megmutatása, az a filmes nyelv, amin ezt megteszi – teszi a filmet a világ néhány alapfilmjének egyikévé.

A film régi, 1961-es, de – mivel a lélek tízezer évek óta változatlan – a hatása azóta sem kopott, a nyelv, amin megszólít, azóta sem torzult. Egyszerre modern és ősi. Időtlen, mint a mítoszok, mint az álmok.

A dvd-n, amin beszereztem egy nagyon érdekes beszélgetés is van a film értelmezési síkjairól, hisz mint minden igazi műalkotás ez is a lélekhez hasonlóan értelmezési burkok sokaságával veszi körül magát.

De természetesen nem kell mindenáron értelmezni.
Azok nélkül, meztelenül a legszebb.

Ebben a filmben egyedül az operatőri munkát és a zenét voltam képes értékelni.
A képek tényleg gyönyörűen vannak felvéve. És ennyi.

Szakszerűbben, átélhetőbben mutatja be az álmodás folyamatát, mint az Inception.

Az egyik legelbas*ottabb film volt, amit valaha láttam. Egyedül az operatőri munka tetszett.