Sztalker (1979) 80

Stalker · Сталкер
163' · orosz, szovjet · sci-fi, dráma

Ez a Sztrugackij-fivérek ihlette fantasztikus film egy sivár iparváros lepusztult perifériáján elterülő és az élet szabályaival dacoló, rejtélyes Zónáról, ahova az utat egyedül ismerő Sztalker vezet el egy írót és egy professzort, tulajdonképpen filozófiai értekezés, bár értelmezték politikai… [tovább]

orosz · angol
nincs

Képek 4

Szereposztás

Alekszandr KajdanovszkijStalker
Alisza FrejndlihStalker felesége
Anatolij SzolonyicinÍró
Nyikolaj GrinykoProfesszor
Natasha AbramovaMartha
Hirdetés

Kedvencelte 63

Várólistára tette 143


Kiemelt értékelések

Lali 

Még a bemutató idején láttam friss debreceni egyetemistaként (ahogy most utánanézek, épp 35 éve) az Auditorium Maximumban (ugyanitt láttam Bódy Psyché-jét is).
Talán láttam azóta is – mindenképp újra kéne néznem –, de ebben nem vagyok már biztos.

Amit biztosan tudok, hogy úgy ültem és éltem végig a filmet, mint valami szertartást.
Mert hogyan lehet az, hogy a három férfi negyedórán keresztül egy szó nélkül csillézik befelé a zónába, az égadta világon semmi nem történik, én meg úgy élem meg, mintha itt most a világ legfontosabb dolgának a részese lennék?
Persze, hogy nem emlékszem már a filozófiai jellegű fejtegetésekre, de talán annyira nem is fontos. A képek, a hangulat, az érzés, az itt maradt.

Kevés szereplős, kevés szimbólumot használó, mégis valamiképp rettenetesen bonyolult, mondhatni élő film keletkezett. Mert hogy például a főhős Sztalker mennyire maga Tarkovszkij és mennyire Jézus, nem eldönhető és nem is valódi kérdés.
Ugyanis ez a film nem valamiről szól, ez a film egy önálló entitás, egy lélegző, örvénylő, suttogó élőlény, elementál, szellem, angyal.
Én ezt éreztem akkor. Mégy az úton, ott áll az angyal és mutatja merre tovább.
Nem tudod szavakra, koordinátákra lefordítani, csak érzed a törékeny kincset, amit kapsz vele.

Viszed és vigyázod. Hátha nálad is megtörténik a csoda.
Ahogy ez a film is az. Csoda.

András_a_László

Ez a film egy hatalmas meditációs gyakorlat.
Azt kell hogy mondjam azon ritka filmek egyike ami szerintem lényegi szempontból sokkal-sokkal-sokkal-sokkal-sokkal-sokkal-jobb mint a könyv amin alapul. (Sztrugackij gondolom megírta újból, és egy teljesen más mű lett belőle)

Nem csak Sci-Fi és film-művészeti alapmű, hanem spirituális alapmű is egyben, és sokan pont emiatt nem tudják élvezni. Történetét tekintve nem túl bonyolult, de a párbeszédeket, elmélkedéseket tekintve zseniális. Nagyon Le kell hozzá lassulni.

Egy olyan film ami határozottan azzal a céllal készült el hogy mutasson nekünk valamit, és nem azért, hogy megvegyük a mozijegyet. Úgy tudom magának a film készítésének is érdekes története volt.

Atomsk

Tarkovszkij filmjeire sokféleképp lehet tekinteni. Mint beavatásokra a lélek bizonyos alappiléreihez, úgy, mint meditatív vizuális költeményekre, de akár úgy is, mint az életből elvesztegetett több órára, mert teszem azt nem ilyen lassú filmekhez vagyunk szokva. Szerencsére én inkább az első kettő felé húzok. Tarkovszkij-ban leginkább a filozófust tiszteltem, ami itt gőzerővel munkál, a Stalker az egyik legkönnyebben fogyasztható filmje, ám a mélységet csöppet sem mellőzi. Évente újra tudnám nézni, olykor meg is teszem. Sajnos azt hiszem sokan először a számítógépes játékról hallanak, pedig még a novella is jócskán különbözik a filmtől, és így sajnos egész mást várnak, mint amit kapnak.

Junchi

Korábban már említettem, nem vagyok valami nagy rajongója Tarkovszkij műveinek (úgy általában erősen hit or miss úgy kvázi a teljes filmográfiája, nálam inkább a „miss” játszik ezúttal jobban), de a Sztalker valahogy megfogott, megindított bennem olyasmi érzéseket és gondolatokat, amiket a többi filmjével nem nagyon tudott elérni.

A legjobban talán az tetszett, hogy félelmetesen többtényezős film, ergo beküldhettek volna a Sztalkerrel két teljesen másik embert a Zónába, úgy kaptunk volna egy újabb filmet, másabb értékrendekkel és filozófiai normákkal. Megint adj két totál más embert/karaktert a Sztalker mellé, ott a harmadik filmed. És így tovább. Tarkovszkij választása (tulajdonítsuk ezt most neki) egy íróra, meg egy professzorra esett, nekem inkább az utóbbi világnézete és karaktere volt szimpatikusabb, közelebb éreztem magamhoz úgy en bloc.

Ezeken felül az érzések képernyőre konvertálása hibátlan, a Zóna maga felfogható egy misztikus képződménynek, mely a film normái szerint a természet része, de vehetjük egy gigantikus szimbólumnak is az élet értelméről vagy épp az értelmetlenségéről, na meg persze ott a nagybetűs REMÉNY, annak metaforája, ergo legyen valami, amibe kapaszkodhat még az ember, mint utolsó nyomorúságos teremtmény. Mindegy, hogy mi is az, mit ad és mit teljesít, a fő, hogy hinni lehessen benne.

Nem voltam ugyanakkor nagy fanja a szokásos, Tarkovszkij-féle hosszasan elnyújtott montázsoknak ("artsy for the sake of being artsy"), a negyedik fal random áttöréseinek, meg annak sem nagyon, hogy sokszor ok vagy felvezetés nélkül kezdenek el filozofálgatni. Ez utóbbit kicsit jobban is fellehetett volna helyenként vezetni.

zeana 

Ez bizony nem egy szokványos popcorn mozi, ezért nem is lehet szokványosan értékelni. Szeretném leszögezni: könnyen megeshet,hogy totálisan félreértelmeztem a filmet és minden, amit róla írok csak egyéni vélemény. Tudom,hogy sokak etalonja és nem szívesen gázolnék bele senki ízlésébe. :)

A film két részből áll, a Zóna előtti rész egészen a megérkezésig tart, a második pedig a maradék. Szerintem ésszerűbb lett volna három részre osztani: a Zóna előtt, a Zóna és a Zóna utáni blokkra, így sokkal jobban kijönne az egyensúly, de végül is nem ezen csúszott el.

Először is szörnyen hosszú, ami csak növeli a művészieskedő jellegét. Vannak filmek, amikből jó lenne még plusz néhány perc, mert egyszerűen a látványért is elnézegetném, vagy annyira jó a film, hogy nem bírok betelni vele, de itt éppen az ellenkezője állt fent. Fájdalmasan vontatott volt, pedig a tartalom nem kívánt volna ilyen lassú cselekményvezetést.

A látványtól nem voltam elájulva, hosszú jelenetek sora, néhol egészen igényes komponálás, de semmi extra. A zene talán egyet leszámítva egyáltalán nem tetszett. Mintha minden csak fokozni akarná a semmit.

Számomra az első félóra nem adott gondolkodni valót, silány lila füstös filozofálásnak éreztem az egészet, aminek nincs sava-borsa. Borzasztóan untam és bár a látvány egy hangyafingnyit érdekes volt, de nem mentette meg a filmet. A legfőbb problémám az volt,hogy nem érdekelt a karakterek sorsa, egyiké sem és az sem érdekelt,hogy mi fog történni a következő percben, vagy mi lesz a vége. Úgy a 40. perc környékén kezdett érdekesebbé válni és nem sokkal később itt lesz színes is a film. Egyébként nem lehet csak úgy, félszemmel nézni, minden részletére figyelni kell,hogy az ember lánya ne unja zöldre magát, ha viszont sikerült ráhangolódni, egy-két percig talán be tud rántani, de tartósan semmi esetre sem. A nyomasztó atmoszféra jó, de közel sem zseniális és nem menti meg a filmet. Másfél óránál már kényszeres, sűrű ásítozás jött rám, amit képtelen voltam abbahagyni.

A filmben teremtett világ egyébként működik és tetszett,hogy a Zónának külön szabályai vannak, pl., hogy spoiler habár ezeket a vélt, vagy valós szabályokat nem támasztotta alá semmi, sokáig úgy értelmeztem,hogy csak Sztalker fejében létezik. Aztán körvonalazódott az igazi üzenet. Még Stalker karakterét is egészen megkedveltem, már amennyire engedte magát megkedveltetni.

A kritikák, elemzések és vélemények sorra azt írják,hogy nem lehet elmagyarázni, ezt a filmet érezni kell. Akkor én most megpróbálom mégis elmagyarázni. Ez a film azt hiszem a boldogsághoz vezető útról és magáról, a nem feltétlenül vallási értelemben vett hitről és a boldogságról szól. A filmben a valódi világ nélkülözi a színeket, de minden kézzelfogható és mindenki megszokottan él benne az elfogadott szabályrendszer alapján…, míg a Zóna, vagyis az önmagunkhoz vezető út színes, de gyötrelmes és tele van csapdákkal. Valahogy mégis érdemes a Zónát választani. Világos,hogy a film végén az spoiler Ezt korábban Stalker egy monológja támasztja alá: „Teljesüljön, ami elhatároztatott. Higgyenek ők is, és nevessenek saját szenvedélyeiken, hiszen az, amit ők szenvedélynek neveznek, valójában nem lelki energia, hanem csak a lélek és a külvilág közötti súrlódás. De a legfőbb, hogy higgyenek magukban, és legyenek gyámoltalanok, akár a gyermekek. Mivel a gyengeség nagy, az erő pedig hitvány. Mikor az ember születik, gyenge és rugalmas, mikor haldoklik, erős és kemény. Mikor a fa nő, zsenge és rugalmas. Mikor száraz és merev, haldoklik. A keménység és az erő a halál kísérői, a rugalmasság és a gyengeség a lét frissességét fejezik ki. Azért nem győzhet az, ami megszilárdult.”

Azt hiszem, ez egy olyan film, amit illik szeretni, mint ahogy a többi rémhosszú, filozofálgatós „okosat mondó” filmet/könyvet is. Rettentően foglalkoztatnak azok a művek, amik önmagunk megismeréséről, vagy a boldogság kereséséről szólnak, lehet,hogy talán ezért túl nagyon az elvárásaim. Szóval számomra ez egy álmosító vacak, pedig többnyire nem az agyatlan hálivúdi szuperprodukciókon izgulok. Valószínűleg nem is azzal van a baj,hogy nem értettem meg a film üzenetét és motívumait, bár az is biztos,hogy nem értettem meg mindent, ahhoz többször kellene látnom. Nem is az a bajom,hogy nem nézőbarát. Egyszerűen számomra nem írja felül ez a bizonyos magasabb, filozófiai üzenet azt,hogy a film alatt unatkoztam, eseménytelennek és már-már nézhetetlennek tartottam. Meglehetősen öncélú alkotás és sok ilyet láttam már, némelyiket szeretem, ezt is nagyon akartam, de nem ment. Most pedig fogok egy madzagra kötött csavaranyát és eldobom jó messzire Tarkovszkijtól.

(belegondolni is szörnyű,hogy ezt a filmet kétszer forgatták le, mert először megsemmisült a negatív)

1 hozzászólás
Kingslayer

Ez a film iskolapéldája azoknak a műveknek, amelyeket csak imádni vagy utálni lehet. Én az azok táborát erősítem, akik imádják. Minden egyebet már leírtak előttem.

csakb

Ez egy elátkozott film. Háromszor aludtam el rajta. Háromszor láttam az elejét, kétszer a legvégét. Biztos nagyon jó film, egyszer végig fogom nézni, esküszöm! :)


Népszerű idézetek

urban_ghost

Az emberiség azért él, hogy remekműveket hozzon létre. Ez az egyetlen önzetlen tevékenysége.

urban_ghost

A gyengeség hatalmas, az erő pedig hitvány…A keménység és az erő a halál kísérői. A hajlékonyság és gyengeség a lét frissességét fejezik ki.

zeana 

Olyan szép itt, mert itt nincs senki.

zeana 

-Tényleg hisz ezekben a mesékben?
-Az ijesztőkben igen. A jókban nem. Az ijesztőket mind elhiszem.

zeana 

A tudatom azt akarja,hogy győzzön a vegetarianizmus az egész világon, a tudatallattim eleped egy falat zamatos húsért.

zeana 

Stalker: Teljesüljön, ami elhatároztatott. Higgyenek ők is, és nevessenek saját szenvedélyeiken, hiszen az, amit ők szenvedélynek neveznek, valójában nem lelki energia, hanem csak a lélek és a külvilág közötti súrlódás. De a legfőbb, hogy higgyenek magukban, és legyenek gyámoltalanok, akár a gyermekek. Mivel a gyengeség nagy, az erő pedig hitvány. Mikor az ember születik, gyenge és rugalmas, mikor haldoklik, erős és kemény. Mikor a fa nő, zsenge és rugalmas. Mikor száraz és merev, haldoklik. A keménység és az erő a halál kísérői, a rugalmasság és a gyengeség a lét frissességét fejezik ki. Azért nem győzhet az, ami megszilárdult.

urban_ghost

Stalker: Az út hol sima, hol meg összekuszálódik. Ilyen a Zóna. Hihetnénk azt is, hogy szeszélyes, pedig minden pillanatban a mi állapotunk szerint változik.

urban_ghost

Stalker: Nincs már a földön másuk az embereknek! Ez az egyetlen hely, az egyetlen hely ahová el lehet jönni, ha már nincs más remény… Ne rombolja le a hitet!


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján