Babilen Tatarszkij a szovjet rendszer utolsó éveiben eredetileg költőnek készül, de amikor egyszercsak eltűnik a világból az „örökkévalóság” fogalma (s így mindenféle költészet értelmetlenné válik), a villámgyors meggazdagodással kecsegtető orosz reklámbizniszben talál munkát. Mivel a regénybeli… [tovább]
Babilen Tatarszkij a szovjet rendszer utolsó éveiben eredetileg költőnek készül, de amikor egyszercsak eltűnik a világból az „örökkévalóság” fogalma (s így mindenféle költészet értelmetlenné válik), a villámgyors meggazdagodással kecsegtető orosz reklámbizniszben talál munkát. Mivel a regénybeli Oroszországban már régóta nem termelnek semmit, külföldi termékekhez kell megtalálnia az orosz kulturális sajátosságokhoz legjobban illő jelképeket és szövegeket. S miközben Tatarszkij próbálja kiismerni a bizarr posztkommunista világot, melyet átszőnek a maffiakapcsolatok, még különösebb jelenségekkel kerül kapcsolatba: hol Che Guevara szelleme tart neki előadást a modern reklám filozófiájáról, hol az ókori Babilon mítoszai elevenednek meg kábítószeres hallucinációi során, s fejtik ki hatásukat mai világunkban. Tatarszkij végül ahhoz a céghez kerül, amely az orosz politikai életet „gyártja” – annak vezetői ugyanis, Jelcin, Lebegy, Zjuganov és a többiek már csak számítógépes animációval alkotott virtuális lények, csak a tömegmédiumokban léteznek, s mellesleg nagy nyugati cégek hatékony reklámfigurái. S ugyanakkor hasztalan minden erőfeszítés, hogy Tatarszkij – vagy bárki más – megtudja, milyen érdekek mozgatják ezt a világot, s kik döntenek arról, hogy milyen valóságot kell kreálni. Csak a szörnyű sejtelem lebeg minden fölött, hogy ez immár a világvége kezdete, mely „egyszerű tévéadás lesz”. S mint Che Guevara szelleme mondja: az isteni kegyelem „abban nyilvánul meg, hogy krematóriumok helyett televízióitok és szupermarketjeitek vannak”. [bezár]
