Szuper haver (1999) 83% 127★

Meglepően mély és humanista sci-fi rajzfilm a 90-es évek legvégéről. Az 50-es években (pontosan 1957-ben) játszódik, amikor már féltek az emberek az atombombától, a szovjet invázió lehetőségétől, és bizony ezek az elemek megjelennek a filmben is. A főhőse, Hogarth tipikusan egy nehéz gyermekkorú karakter, aki épp ezért nagyon koraérett is (simán egy 18 évesként is tud gondolkozni), és ő barátkozik össze a címbeli óriással, aki egy titokzatos múltú robot, valószínűleg sérült emlékezettel, de emberi érzésekkel. Ez a páros kiegészülve több mellékszereplővel jut át a problémákon, ami hol humoros, hol kifejezetten megható. És tökéletes főellenséget is kapunk Kent Mansley szerepében, aki az akkor már hanyatló mccarthyzmus utolsó gyermekeinek egyike: betegesen paranoiás, számító, rideg, céltudatos, mindent megtesz az ország nem is létező ellenségének megsemmisítése érdekében, beleértve a saját feletteseivel való önkényes szembeszállást. A film gyakorlatilag hibátlanul mutatja be és teszi nevetségessé: az elején kifejezetten vicces és kicsit talán szimpatikus is, de a film felétől kiderül, hogy mennyire veszélyes, mennyire nem érdekli semmi.
Egyébként az egyszerű cselekmény mellett nagyon mély, nagyon szépen megcsinált, gyakorlatilag egy igazi lightos sci-fi, amit érdemes megnézni.

Hogy lehet az, hogy a régebbi mesék ezerszer jobbak, mint a mai mesék (néhány kivételtől eltekintve)? Itt van ez a mese, amelyben szinte az összes mai modern mese felfedezhető valamilyen módon. Van benne szó az elfogadásról; az egyedülálló szülőről, aki állandóan dolgozik és nincs elég ideje a gyerekére; a barátságról; arról, hogy csak mi határozzuk meg, hogy kik is vagyunk valójában. Egyszerűen nagyszerű.

Update: Hogy én mennyire utálom az idióta embereket!!! Még mindig zseniális film. </3

Humanizmusa és szépsége évekkel ezelőtt is elvarázsolt, ahogyan Kamen zseniális zenéje is. Így csak még fájdalmasabb volt nézni, hogy már több mint 14 éve nincs velünk.
Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy korszakos mestermunkáról beszélhetünk. A naiv hősökhöz amúgy is vonzódok már jó-ideje, és ez felnőttfejjel sem változott túl sokat. A végén mindig pityergek….
Kihagyathatatlan rajzfilm és aki teheti nézze meg, mert biztosan gazdagabb lesz tőle. Én örülök, hogy ez a film megszületett 99-ben, ami amúgy is szerintem az egyik legerősebb év volt a filmművészetben.

Gyerekkorom egyik nagyon kedvelt meséje volt, bár nagyon kevés dologra emlékeztem belőle. Úgyhogy jól esett most újranézni és felfrissíteni a memóriám, mert igazán jó kis darab. A rajzolása pedig különösen tetszik, nem egy tucat darab, és nagyon jól illik a story-hoz. Azért azon elgondolkoztam, hogy hogy-hogy nem paráztam én ettől a robottól gyerekként? XD Mármint én parázom az MI-ktől. :D spoiler

A hidegháború idején Amerikába érkezik egy ismeretlen eredetű robot, aki összebarátkozik egy kissráccal.
A felszínen ennyi a történet, de belül a paranoia, az ismeretlentől és az oroszoktól való félelem köszön vissza.
Rajzfilmhez képest meglehetősen drámai, a rajzolása kifejezetten tetszett, amihez jól passzolt a zene.

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje.
Az egész film remekül ki van dolgozva, és érdekes, hogy csak most, sok évvel később tűnt fel, hogy mennyire kiemelkedően igényes és szép a látványvilág, az animáció.
A történet is kidolgozott és szívhez szóló, valamint ahogyan az egy jó mesénél kell, nem bugyuta módon próbálja a gyerekek szintjét elérni, hanem intelligens módon szól minden korosztályhoz.

Aranyos mese, de sok újat nem mond, nem mutat be. De tetszik hogy itt néha a komolyabb mondatok is hagyják el a főszereplő fiú száját, és nem nézik a gyerekeket hülyének. És már itt sem volt újdonság hogy az egyéni nagyra vágyás, önelégültség foglya romba dönteni a világot… A vége meg azért megható is.

Az amerikai animáció, meg úgy en bloc nemzetközi gyártás egyik krémje. Azon ritka filmek egyike amelyeknél nem érzed azt, hogy valami még hiányzik, hanem így kerek, így teljes és mindent kihoztak belőle, amit csak ki lehetett. Ráadásul én sem tudtam nem elpityeredni rajta… Na jó, úgy ríttam hogy csak na.

Ja, és hogyha a Hős6os nem jött be, lessétek csak ezt meg, mert a Disney film tulajdonképpen ennek egy gyengébb feldolgozása… De komolyan.

Ez is egy olyan mese, ami eddig kimaradt az életemből, de ami azt illeti, nem is volt valami nagy szám. Elvétve voltak csak benne poénok, inkább a barátság, meg a szeretet témára mentek rá, amitől szivárványt hányok.

Hú, ez nagyon szuper volt! *-*